A munka napja van: nézzük, hogy állnak a magyarok a munka szempontjából!

Szalai Piroska írása

Május elseje, a munka ünnepe, 77 éve munkaszüneti nap Magyarországon. Nemzetközi szinten a baloldali munkásmozgalom harcos ideológiával töltötte fel, nálunk pedig a Rákosi-Kádár rendszer a hatalmi ideológiájuk kiemelt elemét, a dolgozó népet ünneplő kötelezően „felvonulós” napot csinált belőle. Könnyen megtehették, hisz mindenkinek fontos a munkája, életünkből legtöbb időt a hivatásunkra történő felkészüléssel majd ennek gyakorlásával töltünk, illetve ezzel biztosítjuk a családunk fenntartását.

Szent Benedek, Európa fő védőszentje a VI. század elején a Regulájában az emberre három vezérfonalat figyelembe véve tekintett, melyek közül az egyik a munka méltósága, melyet úgy kell értelmezni, mint Isten és a testvérek szolgálatát. Ezer évvel utána Luther és Kálvin is a hivatásgyakorlás fogalmát minden emberi munkára kiterjesztve használta. Csupán a XIX. században született marxista axióma a tőkés és a munkás közti ellentét, az osztályharc. Rabigába kényszerítő osztályharcos szemlélettel nem erősítjük, hanem gyengítjük a munkaerőpiacot, a gazdaságot. Sőt a nyugdíj és társadalombiztosítási rendszerünk is akkor fenntartható, ha sok foglalkoztatott dolgozik, és nőnek a keresetek.

Május elseje előtt minden évben számos értékelés szokott napvilágot látni, idén sem volt ez másként. Az utóbbi tíz napban négy fontos adatsort is megismerhettünk a foglalkoztatásról és a keresetekről, aminek következtében aztán rengeteg félreértés, félremagyarázás született. Nézzük meg ezeket, s öntsünk tiszta vizet a pohárba!

1. 2023.04.20-án az Eurostat hírt adott a 2022-es munkaerőköltségek alakulásáról

2022-ben a bruttó átlagkeresetünk vásárlóértéke nagyobb, mint nyolc másik tagállamé, tehát a tagállami rangsorban továbbra is a harmadik negyedben vagyunk, s nem a legkisebbek között, ahogy azt sokan állítják.

A hírből azonban számunkra talán az a legfontosabb tény, hogy tavaly a legalább 10 főt foglalkoztató versenyszférabeli vállalkozások esetében hazánkban nőtt legjobban a bruttó átlagkereset, 16,5%-kal. Ez azt jelenti, hogy ebben a szegmensben is reálkereset emelkedést értünk el, itt 1%-ot.

Reálkereset emelkedés az Eurostat által vizsgált legalább 10 főt foglalkoztató vállalkozások szegmensében is mindössze 3 országban történt, Bulgáriában, Magyarországon és Lengyelországban. Az unió átlagában 3,5% csökkenést tapasztalhattunk.

A teljes munkavállalói körről az Eurostat nem ad tájékoztatást. Hazánkban ebben a körben – ahogy azt korábban már megírtuk – a bruttó keresetek emelkedése 17,4% volt, amiből ha kiszűrjük a 14,5%-os éves inflációt, akkor 2,6%-os reálkereset emelkedést kapunk.

Németországban a német statisztikai hivatal által közzétett adatok szerint nincs eltérés a két szegmens között, mindegyiknél 4,1%-ot csökkent a reálkereset. Megjegyezték, hogy már harmadik éve folyamatos a csökkenés, a tavalyi minden korábbinál nagyobb mértékű a rendszeres adatfelvételek kezdete óta.

Romániában a helyi statisztikai hivatal adataiból tudjuk, hogy 2,2%-os csökkenést szenvedtek el, ez nagyobb, mint az Eurostat által vizsgált kör, tehát a mikrovállalkozások, a közszféra és a non-profit kör kisebb fizetésemelést hajtott végre, ezért a teljes átlagkereset kevésbé emelkedett, mint az Eurostat által vizsgált.

Lengyelországban a jelenlegi zlotyi 2005-től vezetett történetének eddigi legnagyobb, 2,1%-os reálkeresetromlását kellett megélni a foglalkoztatottaknak, ha nemcsak a nagyobb cégeket vesszük figyelembe.

Csehországban tavaly év végén már az ötödik negyedéve folyamatos a romlás, éves szinten 2022-ben közel 7,5%-ot zuhant a vásárlóérték. Úgy tűnik, hogy az OECD országok között náluk volt a legnagyobb visszaesés éves átlagban, és náluk is tavaly kisebb volt a bérdinamika a mikrovállalkozásokban, a közszférában és a nonprofitban.

A hírből megtudhatjuk azt is, hogy egy átlagos keresetű foglalkoztatott teljes munkaerőköltsége hazánkban a bruttó bérénél jóval kisebb mértékben, 12,5%-kal emelkedett csupán. A különbség abból fakad, hogy a munkáltatók által fizetett szociális hozzájárulási adó 15,5%-ról 13%-ra mérséklődött 2022. január 1-től hazánkban. A tagállamok közül csak nálunk volt alacsonyabb a munkáltatók költségének növekedése, mint a bruttó keresetemelkedés, s pl. Ausztriában, Németországban, Hollandiában jobban nőttek a munkáltatói költségek, mint a keresetek.

2. 2023.04.26-án szerdán a KSH kiadta a februári kereseti adatokat

Ezek értelmezése ellentmondásosan sikerült a médiában. A legtöbb hírportálon gyakorlatilag álhírek jelentek meg, ami kimondottan veszélyes most, amikor a munkavállalók az évtizedek óta nem tapasztalt infláció miatt sokkal érzékenyebbek a jövedelmükkel kapcsolatos friss információkra!

A zavart elsődlegesen a tavaly februárban a fegyveres testületek állományában szolgálóknak kifizetett egyszeri hathavi fegyverpénz okozta, ami a múlt évi átlagkeresetet jelentősen megemelte abban a hónapban, most pedig ehhez a bázishoz mérten nagyon alacsony, mindössze 0,8%-os növekedést tapasztalhattunk.

Ha azonban a múlt évi fegyverpénzt kiszűrjük, akkor 15,6%-os növekedést tapasztalunk az átlagkereset esetében is. Az átlagkereseten belül a rendszeres rész még ennél is nagyobb arányban növekedett, 17,3%-kal. Ha pedig csak a versenyszférát vizsgáljuk, akkor itt a rendszeres bruttó átlagkereset 19%-kal emelkedett. Látható, hogy idén a versenyszféra hajtja a bérdinamikát, míg tavaly a köz és non-profit szféra nőtt jobban. A kedvezmények nélkül számolt nettó emelkedése azonos volt, mint a bruttóé, de mivel idén kiszélesedett az SZJA kedvezmények köre, s a 30 évnél fiatalabb, gyermeket nevelő nőknek nem kell személyi-jövedelemadót fizetniük, így a kedvezményekkel számolt nettó átlagkereset – a tavalyi fegyverpénzt kivéve a számításból –

Érdemes a mediánértékeket, azaz a középső értékeket is vizsgálni ilyenkor, amikor az átlagot elhúzza egy kimagasló egyszeri kifizetés. A bruttó mediánkereset februárban 16,3%-kal, a kedvezményekkel számolt nettó pedig 16,5%-kal emelkedett. Mivel a medián többel nőtt, mint az átlag, ez is azt mutatja, hogy az alacsonyabb kereseti kategóriákban nőttek nagyobb mértékben a fizetések. Sőt a medián a minimálbérnél és a szakmunkások minimálbérénél is jobban emelkedett, ami azt jelenti, hogy a munkaerőpiacunk még mindig nagyon feszes, a munkáltatóknak meg kell becsülni a jó szakembereket, s ez a kereseti statisztikákban is megjelenik.

A keresetek növekedésénél most még jóval nagyobb a havi infláció mértéke, de az előrejelzések szerint az árak emelkedésének dinamikája jelentősen csökkenni fog, s már nyárra elérhetjük, hogy alacsonyabb lesz, mint a keresetek növekedése. Tehát még van esély arra, hogy éves átlagban nem kell idén sem reálkereset csökkenéssel számolnunk.

3. 2023.04.27-én csütörtökön az Eurostaton megjelent egy rövid elemzés a 2022-es foglalkoztatási adatokról

Az unió átlaga tavaly először már majdnem elérte a 2020-ra megcélzott 75%-os foglalkoztatási rátát. A 20-64 évesek rátája hazánkban tavaly először haladta meg a 80%-ot éves átlagban, ami a 7. legjobb érték az unióban Hollandia, Svédország, Észtország, Csehország, Málta és Németország után. A férfiak a 4. a nők a 9. helyen állnak. A férfiak 1 százalékpontot, a nők pedig 1,8 százalékpontot javultak a 2021-es szinthez viszonyítva.

A hírből megtudjuk azt is, hogy a foglalkoztatottak Európában az egyik legjobb arányban nálunk találnak a képzettségi szintjüknek megfelelő munkát. Magyarországon volt tavaly az egyik legalacsonyabb a túlképzettek aránya, azaz azoké a felsőfokú végzettségűeké, akik nem felsőfokú végzettséget igénylő munkakörben dolgoztak. A legkisebb ez az arány Luxemburgban (7%), majd négyes holtversenyben követjük Magyarország, Svédország, Dánia és Csehország 14%-kal, míg az unió átlaga 22%, s Spanyolországban a legmagasabb, 36%-kal.

4. 2023.04.28-án kiadta a KSH az idei első negyedéves munkaerőpiaci adatokat

Tovább emelkedtek a foglalkoztatási mutatóink. Idén először haladta meg az év elején a 20-64 évesek foglalkoztatási rátája a 80%-ot. Minden évben az első negyedévben szoktak legkevesebben dolgozni a munkaerőpiac szezonalitása miatt. Most már az év első három hónapjának átlaga is csaknem elérte a 4,7 millió főt, 21 ezerrel több, mint tavaly ugyanebben az időszakban. A növekedésből 18 ezer főt a belföldi elsődleges munkaerőpiacon tudunk kimutatni, 10 ezerrel csökkent a közfoglalkoztatottak száma (már csupán 68 ezer fő közfoglalkoztatott, ami alacsonyabb, mint 2010-ben volt), s 13 ezerrel többen, százezren ingáznak külföldre, ami pedig jóval alacsonyabb, mint a járvány kitörése előtt volt. A növekedés nagyobb részét a nők bővülése adta.

A foglalkoztatottak bővülésével párhuzamosan nőtt a munkanélküliek száma is 18 ezerrel, érdekes, hogy közülük 10,5 ezerrel azok létszáma nőtt, akik saját maguk mondtak fel a legutolsó munkahelyükön, s csökkent azoknak a száma, akik elvesztették az állasukat, mert tönkrement a munkahelyük. Ezek a számok is mutatják, hogy nem az elbocsátások hanem, a fluktuáció nőtt hazánkban. A munkanélkülieken belül a legalább érettségivel rendelkezők száma csökkent.

Mivel mind a foglalkoztatottak, mind a munkanélküliek létszáma nőtt, az aktivitás emelkedett, így aztán az inaktívak létszáma és aránya is tovább csökkent.

Összegezve tehát látható, hogy nem állunk rosszul, de létérdekünk a további bővülés.

A szerző munkaerőpiaci szakértő, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Gazdaság és Versenyképesség Kutatóintézetének munkatársa

Nyitókép: Pixabay