Életem nagy ajándékát kaptam a pápától – az ünnepi misén szolgáló diakónus a Mandinernek

Alig ötven nappal pappá szentelése előtt olvashatta egy pápai szentmisén az evangéliumot. Magyar diakónusnak ritkán adatik meg ez a megtiszteltetés. Milyen érzések kavarogtak Önben? 

Az egészet úgy fogtam fel, mintha szentelési ajándékot kaptam volna a pápától. Nagy áldás, hogy még éppen diakónus vagyok és így asszisztálhattam a pápai szentmisén, és hogy a három nap folyamán többször láthattam, találkozhattam vele. Volt ezek között olyan helyzet is, amely igazi meglepetés volt.

Meglepetés alatt arra gondol, hogy nem is sejtette, Palánki Ferenc püspökkel közösen Ön adhatta át szombat délután a Papp László Sportarénában a magyar fiatalok ajándékait a szentatyának. 

Azt hittem, az én feladatom csak annyi lesz, hogy püspök atya kezébe adom az ajándékokat, de ő hívott, hogy menjek vele. Meglepett a helyzet, nagyon váratlan volt. 

Amikor átadták nekik az ajándékokat, kétszer is látványos összemosolygás volt a fiatalok és a pápa között, szemlátomást mindenki élvezte a helyzetet. Mit mondott Önöknek? 

Amikor az első ajándékot átadtuk, egy Puskás Ferenc aláírásának hiteles másolatával ellátott, klasszikus focilabdát, rögtön azt mondta, „Hát van humorérzéketek!”. De minden ajándékhoz fűzött személyes megjegyzést és láttam rajta, hogy tényleg tetszenek neki. 

Minden körülmény ellenére képes olyan bensőséges helyzetet teremteni maga körül, amelyben olyan érzésünk támadt, mintha egy baráti beszélgetésen vennénk részt és így köszöntöttük volna őt. 

Milyen a pápa, amikor nem mutatják a kamerák? Például a szentmisét megelőzően, amikor az alkalmi sekrestyéhez ért, hogy viselkedett, mit mondott? 

Miután a pápamobillal körbement a Kossuth téren, az asszisztencia felsorakozva köszöntötte őt a sekrestye előtt.

hogy mindenkivel külön kezet fogjon, és ha valaki mondott neki valami személyeset, arra kivétel nélkül reagált. 

Az evangélium felolvasása mellett a másik szolgálata az volt, hogy Ön vitte oda az eucharisztiát a pápának, hogy áldozhasson. Ennek megvan egyébként a liturgikus protokollja, tipikusan a diakónus feladata, vagy ez volt a második szentelési ajándék?

Egyértelműen az utóbbi, nem sokkal korábban tudtam meg, hogy ez lesz a második feladatom. Nem beszélhetünk szokványos dolgokról, hiszen az sem megszokott, hogy a pápa szentmisét prezideál a Kossuth téren. Előzőleg úgy tudtam, ezt a szolgálatot más fogja végezni; de amikor elmondták, hogy az én feladatom lesz felvinni az Úr testét és vérét ahhoz, aki a földi helytartója, nagyon meghatódtam. Ez volt a csúcspont számomra az elmúlt három nap során. 

Mi a pápalátogatás kulcsmondata az Ön számára, és melyik mozzanat bírt a legmélyebb üzenettel ebből a három napból? 

Egy mondatot mindenképpen kiemelnék: amikor arról beszélt, hogy imádkozzunk. Mint mondta, sokszor azt gondoljuk, hogy az ima unalmas, pedig a helyzet az, hogy legfeljebb mi magunk tesszük unalmassá. Olyan lelkesedés sugárzott belőle, ami azt mutatta, hogy az ő imái nem unalmasak. És milyen jó lenne, ha mi is ilyen élénk párbeszédet folytatnák Istennel és megengednénk, hogy szépen megtörténjenek az ima során azok a dolgok, amiket Isten készít.

A legmeghatározóbb mozzanat pedig az volt, amikor pénteken a bazilikában Brenner József atya elmondta tanúságtételét saját bátyjával kapcsolatban, és Ferenc pápa, aki nem szereti, ha kezet csókolnak neki, illetve csókkal illetik a halászgyűrűt, ő csókolt kezet József atyának. Rendkívül megható pillanat volt! 

Nyitókép: Facebook, a Vatican News hivatalos oldala