„A legfőbb egészségvédő tényező a család” – Fűrész Tünde és Hal Melinda a Mandinernek

Mit érdemes tudni a Hungarostudyról? Hogyan történik az adatfelvétel és a feldolgozás?

A Hungarostudy kutatások 1988-ban indultak, egyedülálló módon összevontan vizsgálva a magyar népesség testi és lelki egészségi állapotát, valamint a különböző szocio-demográfiai jellemzőket.

ami lehetővé teszi a testi és lelki tényezők összefüggéseinek átfogó vizsgálatát, valamint az adatfelvételek sora segítségével a változások is nyomon követhetők. 2021-ben személyes lekérdezéssel, tabletek segítségével történt a reprezentatív adatfelvétel, amit felkészített kérdezőbiztosok segítségével hajtottak végre.

Hétezer fő válaszait tartalmazza az adatbázis, amelyen belül van egy kétezer fős, a 18-40 éves lakosságot leképező alminta, akiktől részletesebben kérdezték a családdal, gyermekvállalással kapcsolatos attitűdöket, tapasztalatokat. A minták nem, életkor és terület szerint reprezentálják a magyar népességet. A feldolgozás során többféle terület kutatói kapcsolódnak be az elemzésekbe, orvosi, szociológiai, demográfiai jellegű eredmények, tanulmányok egyaránt születnek és még születhetnek az adatbázisból a jövőben. A kérdések sokfélesége nagyon sok szempont vizsgálatát teszi lehetővé – így a Hungarostudy felmérések kutatási eredményeiről gyakorlatilag soha nem mondhatjuk, hogy minden szempontból kiaknáztuk a bennük rejlő lehetőségeket, érdemes újra és újra elővenni őket.

A korábbi évek eredményeihez képest mely területeken tapasztalni komolyabb változásokat, elmozdulásokat?

Általában elmondható, hogy sok mutatóban javulást láthatunk az előző felmérés, azaz 2013 óta. Például a hetente többször testmozgást végzők arányában stabil növekedés látható, bár az emberek közel fele még mindig nem mozog rendszeresen. Az alkoholfogyasztás a férfiak közt mérsékelten, de csökkent, legnagyobb mértékben a 18-64 éves, felsőfokú végzettségűek körében. A kissé túlsúlyosak aránya nőtt, de az elhízottaké és a kórosan elhízottaké viszont csökkent. 

Az elégedettség és boldogság szintje emelkedett, ez különösen a nők körében látható. A stressz mértéke is elsősorban a nők körében javult, azaz csökkent a legutolsó adatfelvétel óta, ami összefüggésben állhat azzal, hogy a munka-család konfliktus ma már kevésbé jellemző a nők esetében. Érdekes, hogy a korábbi évekhez képest fordulat látszik a vidéken és a Budapesten élők lelki egészsége kapcsán: korábban a fővárosiak, 2021-ben viszont már a vidékiek lelki állapota volt jobb. 

Milyen a megkérdezetttek hozzáállása a házassághoz, a gyermekvállaláshoz?

A magyar fiatalok még mindig átlagosan kettőnél több gyermeket szeretnének és

A párkapcsolati elégedettség szintje a házasok esetében a legmagasabb és az ő lelki egészség mutatóik a legjobbak. A családi minták, kötődések jelentősen hatnak a gyermekvállalási magatartásra, akinek például vannak testvérei, azoknak általában több gyermekük születik. A gyermekvállalás elutasítása mögötti fő ok a stabil párkapcsolat hiánya, de akár egy rossz szülésélmény is hozzájárulhat ahhoz, hogy valaki már ne akarjon több gyermeket. Közösségi szinten látható, hogy a nemzeti önazonosság erősödött, a magyarok többsége büszke és lojális a hazájához. 

Az Orbán-kormány elmúlt évekbeli családpolitikája milyen hatást gyakorolt a fiatalok gyermekvállalási kedvére?

Az elmúlt évtized családpolitikája európai szinten is kiemelkedő segítséget nyújtott a gyermeket vállaló családoknak. A gyermekvállalási kedvet jelző teljes termékenységi arányszám (TTA)

a Bokros-csomag óta nem volt olyan magas, mint az utóbbi három évben.

A házasságkötések száma utoljára a rendszerváltás előtt haladta meg az elmúlt évek számait, 2010-hez képest 2021-ben kétszer annyian házasodtak. A gyermekvállalási korban lévő korosztály létszáma ugyan jelentősen csökkent, közel húsz százalékkal, de a gyermekvállalási hajlandóság most jóval magasabb, mint a balliberális kormányok idején volt. A vágyott gyermekek száma még mindig átlagosan kettő körül van, de ma már kisebb a különbség a tervezett és a megszülető gyermekek száma között, korábban öt vágyott gyermekből három, mostanában már négy megszületik. A 2000-es évek elején még a születő gyermekek háromnegyedének 30 év alatti volt az édesanyja, ma már kevesebb, mint a felének. A gyermekvállalás életkora kitolódott, bár a 2010-es években ennek üteme mérséklődött. Ma átlagosan a nőknek 29-30 éves korukban születik meg az első gyermekük, a felsőfokú végzettségűeknél jellemzően 30 felett. A fiatalok számára is elérhető, stabil és kiszámítható családalapítási támogatások, ahogy eddig, a jövőben is tovább növelhetik a gyermekvállalási kedvet, és így az első gyermek megszületése korábbra kerül, ami később növeli a testvérgyermekek megszületésének az esélyét is. Ezt a törekvést szolgálják az új, 2023-tól bevezetett családpolitikai intézkedések is, így a 30 alatti anyák szja-mentessége, a diákhitel elengedés vagy a babaváró meghosszabbítása.

Egy korábbi ifjúsági felmérésből kiderült, hogy kitolódott a családalapítás ideje. A KINCS mi módon tud segíteni a fiataloknak és a fiatal családoknak, hogy a tervezett, vágyott gyermekek megszülessenek?

Valóban a KSH adataiból is az látszik, hogy a gyermekvállalás ideje egyre inkább kitolódik hazánkban. Ez a tendencia nem csak Magyarországon, hanem valamennyi uniós tagországban érvényesül. Magyarország esetében 1990 és 2021 között (ez a legfrissebb rendelkezésre álló adat jelenleg)

A Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért (KINCS) a családpolitikáért felelős Kulturális és Innovációs Minisztérium háttérintézménye, és mint ilyen részt vesz a döntéshozatali előkészítésben és javaslatokat tesz. A KINCS számos olyan kutatást készített és végez, amelynek eredményei segítséget jelentenek a családpolitikai döntések meghozatalánál. Ide tartoznak például azok a kutatások, amelyek a családtámogatási rendszer tervezett vagy már meglévő elemeit mérik fel, vizsgálva a fogadtatásukat, hasznosulásukat és eredményességüket. Emellett a KINCS rendszeresen monitorozza a családok, az egyes társadalmi csoportok mindennapjait, az emberek közérzetét befolyásoló tényezőket, a fiatalok párkapcsolati és gyermekvállalási magatartását, a gyermeknevelés kérdéseit és ezekről tudományos és ismeretterjesztő formában egyaránt kiadványokat jelentet meg, amelyek elérhetők a KINCS honlapján, az ingyenes e-könyvtárban, a Kapocs című szakmai folyóiratban és a KINCS e-könyvesboltjában. A Kopp Mária Intézet számos rendezvényt is szervez különböző témákban és részt vállal számos egyetemi programban, kurzusban. Ezek mind lehetőséget biztosítanak a fiatalokkal való találkozásra és családi értékek közvetítésére. 

Mely kutatási területek azok, amiket még kiemelne a tanulmányból?

A KINCS és a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének közös 2021-es Hungarostudy tanulmánykötetében három nagy kutatási területet mutatunk be a CSALÁD, az EGÉSZSÉG és a KÖZÖSSÉG témákon belül, a magyar emberek testi és lelki egészségét vizsgálva. A magyar népesség egészségi állapotának, életminőségének vizsgálata mellett a fiatalok családtervezési szokásaival is foglalkoztunk. A kutatási eredmények feltárták, milyen erőforrásokra és pozitív jelenségekre alapozhatunk, de felszínre kerültek azok a nehézségek is, melyek az emberek, a családok életében jelen vannak, akiknek ezáltal a segítségnyújtás is jobban megtervezhető. Olyan erőforrások vannak a fókuszban, mint a családi kapcsolatrendszer, a párkapcsolat vagy a társas támogatás, amelyeknek kiemelt szerepe van a nehézségekkel való megküzdésben. 

Kik és mi módon tudnának javítani a magyarok lelki egészségén?

A lelki egészség és a társas kapcsolatok, azon belül elsősorban a család közötti pozitív kapcsolat a legtöbb mutató esetében kimutatható. A Hungarostudy kutatásokból tudjuk, hogy

Azok, akik erős társas támogatottsággal rendelkeznek, vagyis számíthatnak a hozzájuk közel álló emberek támogatására, gyakrabban érzik magukat boldognak és elégedettebbek az életükkel. Nagyon fontos, hogy a közösséghez tartozás érzését, a közösségek szerepét erősítsük, senki se érezze, hogy egyedül maradt. A segítségkérést, a támogatás lehetőségét biztosítani kell mindenki számára. Ennek útja a szűkebb és tágabb közösségek együttműködését erősítő programok megvalósítása, támogatások biztosítása és a lelki egészség megőrzését elősegítő szolgáltatások széles körű elérhetővé tétele. Fontos, hogy az emberek a saját szűkebb vagy tágabb környezetükben otthonosan érezzék magukat, figyeljenek egymásra, segítsék egymást, működjenek együtt és az ehhez szükséges készségeket már egészen fiatal kortól elsajátítsák a családban és az iskolában egyaránt. 

***

„Aki tudatosan nem akar gyermeket hozni erre a világra, elutasítja a legmélyebb szintű kötődést”

Hal Melinda klinikai szakpszichológus szerint is az olvasható ki a Hungarostudy legfrissebb felméréséből, hogy a fiatalok szeretnének családot, szeretnének gyermeket nevelni, és alapvetően értékorientáltak. Ez pedig azt jelenti, hogy

„Bár az első baba megszületése után némiképp csökken a gyermekvállalási kedv a megfigyelések szerint, ennek némiképp az elejét tudják venni a családpolitikai intézkedések, amelyek hozzájárulnak a fiatalok stabil anyagi hátterének megteremtéséhez. Mindezek mellett az olyan civil szervezetek, mint Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom, a Kopp Mária Intézet és egyéb családszervezetek vagy az egyházak egyaránt azért dolgoznak, hogy segítséget nyújtsanak a fiataloknak lelki oldalról is, az eligazodásban” – mondta el az MCC Tanuláskutató Intézetének vezető kutatója, majd arra hívta fel a figyelmet, hogy ennek az egésznek az alapja pszichológiai értelemben a kötődés kérdésköre.

„A Hungarostudy-ból is kiderül, hogy minél bizonytalanabb vagy a biztonságostól eltérő a korai, illetve a felnőttkori kötődési mintázat, annál kevesebb gyermeket akar valaki, és annál kevésbé fontos számára, hogy házasságban éljen. Pedig a házasság, a család biztonságot ad mind gazdaságilag, mind lelkileg. Egy védőpajzs is lehet. Ezt kellene minél szélesebb körben hirdetni, így talán még több vágyott gyermek megérkezhetne” – tette hozzá Hal Melinda.

A klinikai szakpszichológus reagált a Telex hírportálon nemrég megjelent videóra is, amelyben a Tudatosan gyermektelen című könyvvel foglalkoztak, és több olyan nőt is megszólaltattak, aki különböző okok miatt amellett döntött, hogy nem vállal gyermeket. Erre Hal Melinda azt válaszolta, hogy „ez egy hangos kisebbség megnyilvánulása. Legalábbis a magyar nők körében ez nem a többség. Bár nagyon kevés olyan európai nép van, ahol a népesség növekedne. Azoknál a népcsoportoknál vagy etnikumoknál, ahol a gyermekek száma nő, a gazdasági és életszínvonal korántsem olyan jó, mint a nyugati társadalmakban. Tehát azt gondolom, hogy itt egy igen erőteljes gondolkodás átstrukturálás és átformálás zajlik.

– szögezte le a vezető kutató.

„Akik pedig azzal magyarázzák a fenti döntésüket, hogy egy klímakatasztrófától szeretnék megóvni a bolygót, azt felejtik el, hogy az egész klíma- vagy a háború kérdését a gyerekek fogják megoldani. A mi erőforrásaink egy idő után végesekké válnak, és a fiatalabb generáció innovatív szemlélete és pszichológiai rugalmassága kell majd ahhoz, hogy ezeket egyáltalán meg tudják oldani. Nekünk valójában az a feladatunk, hogy minél több olyan ember szülessen erre a világra, akik megfelelő iskoláztatással és értékrenddel megoldást tudnak nyújtani a fenti problémákra. De a már említett mozgalmak vagy a woke-kultúra pont ezt zilálják szét, a most felnövő generáció agyát egyenesen átmossák, megküzdésre képtelen, tárgyiasított – dehumanizált generáciòt teremtve” – hangsúlyozta a pszichológus.

Hal Melinda azzal folytatta, hogy

Mindez azért érdekes szemlélet, mert az intim kötődések pszicho-neuro-immunitási védőpajzsként működnek. A legelemibb ilyen kapcsolat szülő és gyermek között áll fenn. A már említett woke-mozgalmat pedig felelőssé teszem azért, hogy ezt a kötődést rombolja szét, és a generációs szakadékot nem összenyomja, hanem szét. Megrendíti az identitást, az ember már azt sem tudja, hogy fiú-e vagy lány, azt pedig még inkább nem, hogy szeretne-e gyermeket szülni erre a világra vagy sem” – magyarázta a szakember.

Azzal folytatta, hogyha „az embernek nincsen kötődése, akkor sokkal inkább befolyásolható, és sokkal inkább rá van utalva más rendszerekre. Ez például abban ölt testet, hogyha valaki tényleg szociálisan izolálódik. Tehát van családja, de mondjuk elköltözik egy idegen városba, és izolálódik. Ezt gyakran látjuk például egyetemistáknál. Vidékről megérkeznek, teljesen egyedül vannak, miközben megváltozik a kulturális közegük is. Ez egy normatív krízis: el kellett jönni otthonról, le kell válni a szülőkről. De az elmúlt években a koronavírus-járvány okozta bezártság és korlátozások ellehetetlenítették az új kapcsolatok kialakítását. Sőt

– idézte fel Hal Melinda az elmúlt évek kríziseit. A klinikai szakpszichológus gondolatait azzal zárta, hogy érdemes lenne felismerni azt, hogy az identitás stabilizálásának, a személyiségrendszer stabilizálásának három fő pillére van.

„Az egyik pillér a kötődő nevelés. Tehát, hogy miként biztosítjuk a perinatális kortól azt, hogy minél több, biztonságosan kötődő gyermek szülessen. A második a családpolitikai intézkedések, illetve a család, mint egység. A harmadik pedig a spirituális énrészhez való kapcsolódás, amelyben a kollektív tudat és a tudattalan szintén jelen van. Képes vagyok-e befelé figyelni? Képes vagyok-e meghatározni, hogy mi az életem értelme? Milyen céljaim vannak az életben, mik a tényleges életfeladataim, és azokat tudom-e teljesíteni? De mindezek mellett ide tartozik a hitemhez való kapcsolódás is. De amint ezt meg tudjuk mozgatni, akkor egy esetleges pszichoterápia is könnyebbé és hatékonyabbá válik. Amikor a remény megjelenik, az pozitív érzelmeket indukál, és onnantól kezdve az egész ellenálló-képesség, alkalmazkodás, belátás, mind-mind jobb lesz, és nem lesz olyan magányos az egyén sem”.

Nyitókép illusztráció. Fotó: Pixabay, belső kép: Kopp Mária Intézet/Fürjes Viktória