Lassan-lassan hozzászokunk ehhez a botrányos, embertelen, a sztálinizmus idején sem jellemző nemzetiségpolitikához.
„Lassan tíz éve, hogy a kárpátaljai magyarok helyzete időről időre vezető hírként tér vissza a médiában, az Ukrajnában élő nemzetiségek ugyanis az emlékezetes Majdan téri események óta folyamatosan növekvő elnyomással találják szembe magukat. Persze, tegyük hozzá gyorsan, csak a magyar médiában olvashatunk erről, sőt igazából annak is csak az egyik részében – a globális hírgyárak és helyi rezidenseik igyekeznek ezt a kérdést elhallgatni, vagy ha az nem lehetséges, akkor elbagatellizálni, esetleg valamiféle szükséges kellemetlenségként beállítani.
Ezért nem lett világbotrány abból, hogy októberben ledöntötték a munkácsi turulszobrot, a helyi magyarság egyik legfontosabb nemzeti-közösségi jelképét, és az a gyanúnk, hogy hasonlóan visszhangtalan marad (a magyar diplomácia tiltakozása ellenére) az új év szintén emlékezetes akciója, a Munkács környéki magyar falvak ellen intézett legutóbbi magyartalanító razzia, amikor karhatalmi erővel eltávolították a magyar feliratokat és szimbólumokat az épületekről, továbbá köztiszteletben álló magyar intézményvezetőket menesztettek azonnali hatállyal, indokolás nélkül.
Lassan-lassan hozzászokunk ezekhez a botrányos, embertelen, a sztálinizmus idején sem jellemző nemzetiségpolitikához (akkor más alapon üldözték az embereket), amelynek minden mozzanata egy irányba mutat: a homogén Ukrajna megteremtése felé, ahol nincsenek nyelvi vagy nemzeti kisebbségek. A Munkácsi járás, úgy tűnik, a magyarellenesség kárpátaljai fészkévé és egyben kísérleti laboratóriumává vált, nyilván nem függetlenül a város politikai életét uraló maffiacsalád, a Baloga klán visszataszítóan opportunista szerepvállalásától. De ne legyenek illúzióink: háborús időkben, amikor a központi hatalomnak csontig ható ellenőrzést kell gyakorolnia a társadalom és a közviszonyok felett még a végeken is, egy-egy ilyen feszültségkeltő lépés, főképpen támadássorozat nem lehet csupán helyi erők akciója a központi hatalom tudta, beleegyezése, súlyosabb esetben biztatása nélkül.”
Nyitókép: MTI, Friedmann Endre
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Boris Pistorius nagy magabiztosankijelentette: Németország célja, hogy 2029-re megerősített védelmi képességekkel rendelkezzen.
Sok forog most kockán a belga fővárosban.
A fővárosi ellenzéki elit ezt szemlélve arra számít, hogy Magyar Péter kormányra kerülve mégis azt teszi, amit ma az ellenzéki Oroszország-szakértők képviselnek?
Az ukrán sajtó arról cikkezik, hogy az új javaslat egy „NATO nélküli 5. cikkelyre” nem fogja megvédeni az országot egy újabb támadástól.
A Berliner Zeitung szerint Orbán határozottan képviseli saját politikáját kül- és belpolitikában egyaránt, addig Magyar Péter több érzékeny kérdésben – például Ukrajna vagy LMBTQ-jogok – „stratégiai hallgatással” operál.
Ahhoz nincs kedvem, de szívesen beszélgetek vele a háborús őrületről, a bevándorlók szétosztásáról és a Tisza által tervezett megszorításokról.
Egy kegyetlen antifasiszta aktivista védelmében írt véleménycikket Eric Vuillard.
Az amerikai kormányzat átfogó fellépésre készül az antifa-hálózatok ellen, a „szakértők” persze már aggódnak.
