Megkérdőjelezik emellett Benedek lemondásának indokát is: a pápa romló fizikai állapotára hivatkozva mondott le, de ez szerintük csak akkor lett volna hiteles, „ha lemondása után nem sokkal meghalt volna, vagy nyilvánvalóan cselekvőképtelenné vált volna”. Azonban „mivel tovább élt, és volt elég energiája, hogy besegítsen könyvek megírásába, ez egyre inkább megkérdőjeleződött”. Így tehát
„nem csak Ferenc katolikus támogatói üdvözölhették elhunytát bizonyos megkönnyebbüléssel”.
Az Economist közben arról értekezik, hogy XVI. Benedek halála megváltoztathatja a bíborosi kollégiumon belüli erőviszonyokat is, ami kihatással lehet a Ferenc pápa halála után esedékes pápaválasztásra. Sőt mitöbb, a lap úgy látja, Benedek halála arra is lehetőséget biztosít, hogy az időközben 86 éves Ferenc is lemondhasson.
„Bár Benedek megtörte a pápai lemondás tabuját, utódja számára lehetetlen lett volna követni példáját, amíg Benedek életben volt. Ha két élő pápa szerencsétlen helyzet volt, akkor három bizonyosan elképzelhetetlen lett volna. Ferenc, akinek egészsége szintén megromlott, most szabadon leléphet, amint eltelt a megfelelő idő. Már öregebb, mint Benedek volt, mikor az lemondott” – így az Economist.
A lap szerzője úgy látja, „a következő pápa Ferenc liberális ívásából lesz valaki”, hiszen a még XVI. Benedek és Szent II. János Pál pápák által kreált bíborosok rohamosan közelednek 80. életévük felé, amikor is elveszítik pápaválasztási jogukat. Emlékeztet, „mostanra Ferenc nevezte ki (sic!, bár a bíborosokat nem kinevezik, hanem kreálják – a szerk.) a lemondása esetén utódját megválasztó bíborosok majdnem kétharmadát”. Ugyanakkor figyelmeztet arra is, hogy „a pápai konklávék notóriusan kiszámíthatatlanok”, hiszen a két „konzervatívnak” tartott pápa által kreált bíborosok választották pápává a fősodortól távoli argentin Jorge Bergoglio bíborost.