Csoda Medjugorjéban – magyar fiataloknak jelent meg a Szűzanya (VIDEÓ)

A "TALAJÁLLAPOT" ÉS MINDEN AMIT A TE AGYAD ÁTFOGNI KÉPES--TOTÁLISAN LÉNYEGTELEN. MI A LÉNYEG? AZ, HOGY MINDEN AMI EMBERI FEJJEL ÉS AGGYAL PROGNOSZTIZÁLHATÓ--ÉS FÖLFOGHATÓ--A LEGNAGYOBB KÉPTELENSÉGEK IS(!) MEGCÁFOLJÁK(!!!) MAJD ÖNMAGUKAT ÉS A TE GONDOLKODÁSODHOZ HASONLÓ "LOGIKÁT" ÉS RÁCIÓT. MONDOK KÉZZELFOGHATÓT: MAI ÉSSZEL TERMÉSKÉPTELEN "TALAJOK" TEREMNI FOGNAK--OLYAN OKOK FOLYTÁN AMIT TE MA EL SEM TUDSZ KÉPZELNI! NEM KÖTELEZŐ HINNI NEKEM, DE IGY LESZ!!!

... a humanizáció végnapjait éljük - hogy mi jön utána, nem tudjuk!

Egy hozzászóló azt írta feljebb, hogy "a történelmi egyházak reneszánszukat élik". Ehhez szeretnék hozzászólni pár tény adattal: https://www.origo.hu/nagyvilag/20180401-ot-ev-alatt-ketezer-templomot-romboltak-le-nemetorszagba.html "A statisztikai adatok szerint az utóbbi öt évben kétezer templomot számoltak fel Németországban" Ez azt jelenti, hogy - elővéve és alkalmazva a matek órán tanultakat - évente 400 templomot rombolnak le, azaz naponta egyet-kettőt. Hétvégén is. Ez az igazi "reneszánsz", bár tényleg gyakran van úgy, hogy a haldokló a halála előtt jobban érzi magát. A történelmi egyházak egyébként nem hogy haldoklanak, hanem régóta halottak, bibliai kifejezéssel élve "meszelt sírok". Azaz kívülről szépen ki vannak meszelve, belül rothadás és hullaszag: erkölcstelen, pedofil papok, a fiatalok többsége csak a bérmálkozásig/konfirmálásig jár templomba, de nagyon sokan vannak, akik életükben háromszor mennek el templomba: az első a keresztelőjük, a második az esküvőjük, a harmadik alkalomra már vízszintes helyzetben viszik őket: temetés a római katolikus (vagy református) szertartás szerint.

... egy lehetséges, sőt igen valószínű válasz: Faludy György Tanuld meg ezt a versemet Tanuld meg ezt a versemet, mert meddig lesz e könyv veled? Ha a tied, kölcsönveszik, a közkönyvtárban elveszik, s ha nem: papírja oly vacak, hogy sárgul, törik, elszakad, kiszárad, foszlik, megdagad vagy önmagától lángra kap, kétszáznegyven fok már elég – és mit gondolsz, milyen meleg egy nagyváros, mikor leég? Tanuld meg ezt a versemet. Tanuld meg ezt a versemet, mert nemsokára könyv se lesz, költő se lesz és rím se lesz, és autódhoz benzin se lesz, és rum se, hogy leidd magad, mivel a boltos ki se nyit, s kivághatod a pénzedet, mert közeleg a pillanat, mikor képernyőd kép helyett halálsugarat közvetít, s mert nem lesz, aki megsegít, ráébredsz, hogy csak az maradt tiéd, mit homlokod megett viselsz. Ott adj nekem helyet. Tanuld meg ezt a versemet. Tanuld meg ezt a versemet, s mondd el, mikor kiöntenek a lúgtól poshadt tengerek, s az ipar hányadéka már beborít minden talpalat földet, akár a csiganyál, ha megölték a tavakat, s mankóval jön a pusztulás, ha fáján rohad a levél, a forrás dögvészt gurguláz s ciánt hoz rád az esti szél: ha a gázmaszkot felteszed, elmondhatod e versemet. Tanuld meg ezt a versemet, hogy elkísérjelek. Lehet, s túléled még az ezredet, s pár kurta évre kiderül, mert a bacillusok dühödt revánsa mégse sikerül, s a technológia mohó hadosztályai több erőt mozgatnak, mint a földgolyó – memóriádból szedd elő s dúdold el még egyszer velem e sorokat: mert hova lett a szépség és a szerelem? Tanuld meg ezt a versemet, hadd kísérlek, ha nem leszek, mikor nyűgödre van a ház, hol laksz, mert nincs se víz, se gáz, s elindulsz, hogy odút keress, rügyet, magot, barkát ehess, vizet találj, bunkót szerezz, s ha nincs szabad föld, elvegyed, az embert leöld s megegyed – hadd bandukoljak ott veled, romok alatt, romok felett, és súgjam néked: tetszhalott, hová mégy? Lelked elfagyott, mihelyst a várost elhagyod. Tanuld meg ezt a versemet. Az is lehet, hogy odafenn már nincs világ, s te odalenn a bunker mélyén kérdezed: hány nap még, míg a mérgezett levegő az ólomlapon meg a betonon áthatol? s mire való volt és mit ért az ember, ha ily véget ért? Hogyan küldjek néked vigaszt, ha nincs vigasz, amely igaz? Valljam meg, hogy mindig reád gondoltam sok-sok éven át, napfényen át és éjen át, s bár rég meghaltam, most is rád néz két szomorú, vén szemem? Mi mást izenhetek neked? Felejtsd el ezt a versemet. Toronto, 1980