„Nekünk írták a dalt!” – A magyar populáris zene hőskora és társadalmi hatásai 1957-től a rendszerváltozásig címmel nyílt meg nemrég a Magyar Zene Háza első időszaki kiállítása. A tárlat része Nagy Feró munkássága is. Ennek kapcsán is kérdezte a Kossuth-díjas előadóművészt, a Beatrice frontemberét a Spirit FM.
Nagy Feró az Aktuál című műsornak adott interjúban többek között elmondta: úgy látja,
„volt közük ahhoz, hogy változott az emberek ízlésvilága, a hozzáállásuk a rendszerhez”.
.A zenész a beszélgetés során felidézte pályájának kezdetét is. Elhangzott, hogy ők (a Beatrice) egy rétegnek, a marginális értelmiségnek szerettek volna zenélni,ami „egy darabig sikerült is”, de mint mondta, ebből nagyon nehéz megélni. Márpedig új felszerelést kell venni időről időre, ezért az embernek „vannak megalkuvásai” – tette hozzá.
A nagykoncertek ideje lejárt
A műsorvezető kitért arra is, hogy az egykori, budapesti kultikus klubokból napjainkra szinte semmi nem maradt, ugyanakkor a romkocsmák népszerűek a fővárosban. Nagy Feró erre úgy regált, hogy szerinte „a nagykoncertek ideje lejárt, és nincsenek is már olyan zenekarok, amelyek a nagy arénákat megtöltenék”. Megjegyezte, hogy ők is gondolkodnak azon, hogy romkocsmákba menjenek zenélni. „A közönséghez közel kell lenni” – hangsúlyozta az előadó.
Arra a kérdésre, hogy megúszható-e hogy ne blokkokon, ellentétes politikai erőkön keresztül nézzük a korszakot, Nagy Feró azt felelte, hogy „akinek fideszes szemüvege van, az azon keresztül nézi. (...) De bármilyen fideszes szemüvegen keresztül nézed, Bródy János munkássága kiemelkedő.
Én kicsit fideszes szemüvegen keresztül nézem, de ami jó, az jó”
– jelentette ki.
Helyén kell kezelni a dolgokat
A zenész ugyancsak kérdésre válaszolva elmondta, hogy jelenleg „eléggé kettős világ van, a mostani kultúrpolitika nem tud korlátlanul uralkodni a kultúrán”, de úgy látja, a Fidesz még nem vette át teljes egészében a hatalmat ezen a területen.
Nagy Feró gondolatait azzal zárta, hogy felhívta a figyelmet arra, hogy azokat a dolgokat, amelyeket a kommunista diktatúra idején alkottak, helyükön kell kezelni.