Hogyan alakul az európai energiahelyzet 2023-ban? Mire számíthatunk a rezsifronton? Kiváltható-e az orosz függőség? Tóth Mátét kérdeztük.
Milyen hatásai lehetnek 2023-ban, különösen az első hónapokban a háborúnak és a szankciós politikának az európai energiapolitikára? – kérdeztük Tóth Máté energiajogászt. A szakértő szerint 2022 év végére az „EU a kártyaasztalnál még elég merészeket húzott gyors egymásutánban”. Sőt, szerinte nem túlzás azt mondani, hogy egyenesen vakmerő intézkedéseket hozott, illetve ilyenekhez csatlakozott nagy hajrában, ideértve az orosz nyersolajra vonatkozó olajársapka amerikai, illetve G7-es koncepcióját, továbbá a gázársapkát vagy a tengeri szállítású nyersolajra vonatkozó európai embargót.
Azt viszont naivitás lenne feltételezni – folytatta –, hogy az uniós, illetve a G7-intézkedések meghozatala után szépen feláll a Bizottság a kártyaasztaltól, és „elmegy mindenki vidáman, zavartalanul bejglit enni meg szilveszteri pezsgőzni, következmények nélkül, mintha mi sem történt volna, mintha tényleg csak valami játékról lett volna szó”.
Tóth Máté hangsúlyozta: a szankciós politika nem játék, a meghozott jogi, közjogi lépéseknek gazdasági, illetve ellenoldali jogi (közjogi és kontraktuális) következményei lesznek. Ezeknek
ideértve mind a gazdasági hatásokat, mind a válaszlépéseket. Mindez törvényszerű.
De mit jelent ez a gyakorlatban? Tóth úgy véli, az olajársapka intézkedése már ki is váltotta az első következményeket, az oroszok ugyanis bejelentették, megtiltják az olajszállítást az ársapkát alkalmazó országokba, valamint csökkentik a kitermelést. A válaszintézkedések az olajár-sapkára, illetve az olajembargóra „annyira kiszámíthatóan jöttek, mint az elefántcsontparti monszun”.
Mindezek 2023-ban kínálati csökkenést fognak eredményezni, amit februártól az európai szankció az orosz feldolgozott olajtermékekre tovább fog rontani, hiszen a nyersolaj mellett napi másfélmillió hordó dízel behozatalára is rá van szorulva az EU – sorolta, hozzátéve, az orosz kitermelés csökkentése, illetve a természetes ellátási kapcsolatok további, mesterséges torzítása a kínálat szűkülésével felfele fogják csalogatni az árakat. S ne feledjük:
Az eredeti hasonlatnál maradva: ők még nemhogy nem mutatták meg a lapjaikat, de jóformán le sem ültek a kártyaasztalhoz. 2023-ban viszont le fognak.
„Ha az olajársapka után megnézzük a szintén decemberben elfogadott európai gázársapka lehetséges hatásait is, ami még mint jogi eszköz szinte nincs is, hiszen hatályba sem lépett, nos, ott már sokkal meglepőbb dolgot látunk. A tőzsdei gázársapka ugyanis látványosan homokot markol, hiszen mind a gáz tőzsdei ára, mind az Európába érkező orosz gáz mennyisége nagyban lecsökkent. Lényegében nincs mire aktiválódnia a tőzsdei gázársapka mechanizmusnak, ami akkor történne meg, ha a gáz tőzsdei ára három egymás utáni nap 180 euró fölé emelkedne úgy, hogy ennél az LNG ára 35 euróval alacsonyabb” – enged betekintést a történtek hátterébe az energiajogász.
Annyiban viszont sajnos nem hatástalan a gázársapka-mechanizmus – tette hozzá –, hogy még aktiválódása nélkül is alkalmas bizonyos káros folyamatok, iparági mozgások kiváltására. Egyrészt maga is felfele hathat az árképzésre, egyfajta fenyegető Démoklész kardjaként, megmutatva, hogy 180 euróig komfortos az EU az árak növekedésével.
„Másrészt, és szerintem ez a legfontosabb, kitereli a gáztőzsdéről azokat a kereskedelmi kapcsolatokat és szereplőket, akik nem kívánják kitenni magukat a gázársapka-mechanizmus esetleges aktiválódásának. Ezek tőzsdén kívüli szerződéseket kötnek majd, nagyban csökkentve a tőzsdei likviditást és az elérhető kínálatot, amire pedig egyre nagyobb szükség lenne. Ha pedig 2023-ban megemelkednek a gázárak, akkor egyszerűen a magasabb árat is ki kell hogy fizessék a gázbeszerzést végző cégek, gázársapka ide vagy oda. Mindeközben pedig
ha csökken a tőzsdei likviditás, márpedig ez fog következni, az elkerülhetetlenül kevesebb energiahordozót fog eredményezni”
– vetítette előre a szakértő.
Összegezve: ezek Európa lapjai, melyeket decemberben nagy hetykén kiterített. „Mások is ülnek azonban a kártyaasztalnál. Az amerikai cégek nagyban spekulálnak Európa nyomorán, Kína várhatóan rengeteg LNG-t el fog szippantani a világból 2023 első negyedévétől kezdve, Oroszország pedig már megfenyegette az EU-t, hogy korlátozza majd a szállításokat, ha februárban bevezetik a gázársapkát. Ezek mind-mind szükségszerűen megint az árak emelkedéséhez vezetnek majd, ami jelenleg hiába örvendetesen mérséklődött (előbb 140 euró alá, majd december 19-én 100 alá, végül az elmúlt napokban 80 euró alá is benézett a TTF), ez még mindig nem a tavaly ősz eleji 20 euró, pláne nem a két évvel ezelőtti 5-10 eurós elszámolóár-szint. Ráadásul a 80 euró alatti, illetve 100 euró alatti gázár inkább kegyelmi állapot, melyet az előbb számba vett tényezők várhatóan újra felpiszkálnak majd 2023 első hónapjaiban” – részletezte.
Leválik-e Európa, illetve a térségünk jövőre az orosz energiahordókról? – vetettük fel. Tóth Máté úgy látja, sajnos egyenesen képtelenség ezt feltételezni 2023-ra.
„Ugyanez igaz a feldolgozott olajtermékek terén is, ahol az európai dízelimport kétharmada volt orosz. Ugyanez igaz a gáznál is, hiszen az EU háború előtti 155 milliárd köbméteres orosz gázimportjából 2023-ban még legalább 30 milliárd nem fog más, négy-ötszörös árú alternatív forrásokból sem pótlódni, és ez még egy óvatos, optimista becslés. Az infrastruktúra-fejlesztések is 2024-re fogják éreztetni a hatásukat, viszont mindeközben az ázsiai fellendülés folyamatosan veszélyezteti majd az Európa számára egyáltalán elérhető rövidtávú, hajókban számolható LNG-kapacitásokat. Vagyis viszonylag nagy felár mellett sincs teljes leválás 2023-ban.”
A szakértő hangsúlyozza: „Őszintén nem is hihet senki az ellenkezőjében: politikai üzengetés meg háborús retorika ide vagy oda, Európa 2022-ben 40 százalékkal több orosz LNG-t vásárolt, mint 2021-ben. 13 milliárd dollárt költött orosz cseppfolyósított földgázra, ami rekord! Ezek a valós számok és trendek, miközben a lengyelek nagy dirrel-durral felmondták a gázfizetést a Jamal-vezetéken, valakik meg Liz Truss aligha örök emlékű miniszterelnöksége idején felrobbantották az Északi Áramlat egyik vezetékét. Eközben, drágábban, körülményesebben, de veszik a cégek az orosz gázt.”
Eközben az árak érdekes utat járnak be. Az olajárak november végével szépen mérséklődtek, 75 dollár körül is járt a Brent hordónként, aminek mindenféle spekulációk, várakozások, keresleti és kínálati hatások az okai.
A trendek igazak a többi kőolajtípusra is, hiszen kitermelési hely, illetve minőség szerint különböztetünk Ural (orosz), Dubai Light, West Texas Intermediate (WTI), Bonny Light stb. olajat, de mindezek közül hagyományosan az amerikai Brent előállítási költsége a legmagasabb. Itt csökkenésre Tóth szerint nem számíthatunk, sőt az orosz bejelentések, a termeléscsökkentés és a feldolgozott olajtermékekre vonatkozó februárban hatályba lépő újabb EU-s intézkedés a kínálat szűkülését, ezáltal árfelhajtó hatást eredményezhet.
Ami a gázárakat illeti, ezek mind a havi, illetve háromhavi trendeket nézve, mind az indraday (magyarul: napon belüli) mozgásokat, akkor lényeges mérséklődést tapasztaltunk. Ugyanezt látjuk a magyar HUDEX gáztőzsdén is, ahol lényegében minden határidős termék ára csökkent, 145 euró környékéről 76-78 euró közé mérséklődött 2022 utolsó napjára az elszámoló ár. Ez teszi értelmetlenné, illetve értelmetlenül károssá az európai tőzsdei gázársapka-mechanizmust is egyébként. Ez viszont 2023-ban sajnos nem marad így, hiszen a növekvő kínai kereslet, az amerikai spekuláció és más hatások nem a két évvel ezelőtti 5-10 eurós, vagy a 2021 szeptemberi 20 eurós, hanem újra a 150 eurós árszint felé lökik majd a gáz árát – mutatott rá.
Akkor hát mondhatjuk, hogy nincs visszatérés a krízis előtti állapotokhoz? – kérdeztük. „A hatások nem ebben az irányban várhatók, az európai politika pedig tovább ront mindezen. Európa sajnos olyan, mint az űrhajós, aki ha ellöki magát az űrállomástól, akkor azonos sebességgel egyre csak távolodni fog attól. Európa is ellökte magát a krízis előtti állapotok helyreállításának, a korábbi ellátási láncok regenerálódásának lehetőségétől a szankciós intézkedéseivel, és visszavonhatatlanul távolodik is a februári állapottól. Hallunk olyan hangokat is már Brüsszelből, melyek beismerik, hogy hazug volt a narratíva, miszerint a szankciók a mielőbbi békét célozzák.
Eszük ágában sincs elhozni a békét – nem is alkalmasak arra – és nem is szűntetnék meg ezeket egy esetleges tűzszünet vagy békekötés esetén sem. Távolodunk.”
Tóth megjegyzi, főleg az EU távolodik, hiszen a nagy testvér, azaz az Egyesült Államok antiinflációs ipartámogató politikával egyáltalán nem arra mozog, amerre minket mozgat, a protekcionista közjogi eszközök pedig bármikor felsejlenek a horizonton, ha csak egy kicsi belső üzemanyagár-emelkedés vagy hasonló is jelentkezik 2023 első negyedévében a tengeren túl. Erre mérget vehetünk.
Mire számíthatunk itthon a rezsicsökkentés területén, fenntartható, esetleg visszaépíthető-e a magyar modell?
Tóth Máté: „Sajnos 2022 a külső tényezők vezérelte cserearányromlást idézett elő számunkra, hiszen az energiaimportunk ára a 2021-es GDP-arányos 4,4 százalékról 2022 végére 10 százalék környékére érkezhetett. Mindez pedig még mérsékeltnek tekinthető hatás, ha azt vesszük, hogy a felelős hazai energiapolitika és a hatásos magyar diplomácia milyen hatékonyan biztosította a viszonylag olcsó és biztonságos ellátási forrásokat a rendkívüli nemzetközi körülmények közepette. Így a háború előttinél „csak” 10 milliárd euróval többet fizettünk energiáért 2022-ben, ami sokkal több is lehetett volna, viszont így is megnövekedett terhet ró az államra, nagyjából 4-5 milliárd euró többletköltség.”
Az, hogy 2022-ben az európai válság, nemzetközi hatások, a világűrbe kilőtt árak és az EU, mint a világ talán legrosszabb kártyajátékosának elhibázott szankciós politikájának kereszttüzében fenn sikerült tartani a magyar rezsicsökkentést az átlagfogyasztásig, talán 2022 legnagyobb bravúrja.
Nincs azonban ingyenebéd: a költségvetés energiaszámlájának növekedése 2 milliárd euróról 6-7 milliárd euróra súlyos ár, amit a lakosság védelme érdekében fizetünk, és meg is kell fizetnünk. Tanulságos, hogy a büdzsé energiaköltése megközelítőleg akkora, mint a 2023 évi tervezett hiány, azaz a GDP 3,5 százaléka. Hazánk tehát megvédi a lakosságot, egyúttal az ipart és az energiabiztonságot is, ami nagyon fontos eredmény és irány egyszerre.
„Az energiajogot, az energiaszabályozást most minden intézkedésével a hazai lakosság és ipar védelmének a szolgálatába kell állítani, ahogy egy lövész minden idegszálával koncentrál. A magyar modellt fenn kell tartani 2023-ban, és fenn is fogjuk tartani, minden nehézség ellenére. Az elért vívmányokból egy tapodtat sem szabad engedni! Ha pedig 2023 második felére szerencsés folyamatok jelentkeznének a nemzetközi színtéren – értve ezalatt az orosz-ukrán háború fejleményeit, illetve a nemzetközi politikai-közjogi lépéseket – úgy egyvalamiben egészen biztosak lehetünk. Az első dolog, ami vissza fog épülni, illetve további kedvezményekkel, kedvezményezetti körökkel fog bővülni, az a rezsicsökkentés magyar rendszere. Eközben dolgoznunk kell a rugalmassági piacon, az energiaszuverenitáson és a forrás-diverzifikáción is.
Ha 2022 az energetika éve volt, már ami a közfigyelmet és az ellátás-biztonsági feladatok intenzitását illeti, úgy 2023 méginkább az lesz”
– húzta alá a Mandinernek Tóth Máté.
Nyitókép illusztráció. Fotó: Pixabay
***
A „konvergencia-programként” elhíresült dokumentum az élet minden területére kiterjedne. A Nézőpont Intézet azt is kimutatta, hány emberre lennének hatással a Tisza megszorításai.
Orbán Viktornak mindenképp kulcsszerepe lesz az ügyben.
Ennek ellenére továbbra is ragaszkodik Ukrajna uniós csatlakozásához.
Raskó György ismét hülyeségnek titulálta magyar kormány intézkedéseit.
Hátborzongató tervvel álltak elő a füstös szobákban.
Csak az ürügy kellett nekik.
A kormányfő szerint van, aki nem tudna nemet mondani Brüsszel akaratának.
A közintézményekbe vetett és az állampolgárok közti minimális bizalmat egyaránt megsemmisíti, ha állóháború alakul ki a kormányzat és a bírói kar között.
Továbbra sem tudni, hogy jön vagy nem jön.
