Putyin gonosz, Katar és az EP is korrupt – most mi lesz így az európai gázszerződésekkel?

„Az Európai Parlamentet érintő korrupciós vádak nem a jobb és a baloldalról szólnak, nem is Európa északi vagy déli régiójáról, hanem a jóról és a rosszról, nem szabad őket politikai haszonszerzésre felhasználni, mert ezzel csak alábecsüljük a fenyegetést, amellyel szembe kell néznünk” – magyarázta a bizonyítványt a Katargate néven elhíresült botrány kapcsán az Európai Parlament elnöke, Roberta Metsola. Bár a hírek szerint az ő pártcsaládját is „eltalálhatja” az ügy, némileg furcsa, hogy a politikus néppártiként védi a szocialisták mundérját, mondván, nem számít a jobb- vagy baloldaliság. Valahol persze érthető a felelősség diszkrét szétkenése, hiszen a több potenciális bűntársával és „némi” készpénzzel lefülelt Eva Kaili mégiscsak a házelnök asszony közvetlen munkatársa, sőt, egyenesen a helyettese volt.

Odaszól az EP elnöke

De Metsola kifakadása tartalmaz még tanulságos elemeket! Miután a belga ügyészség szerint a leleplezett bűnszervezet tagjai Katar megbízásával az épp foci vb-t rendező közel-keleti ország érdekében lobbiztak az európai intézményeknél, az EP-elnök úgy érezte, oda is üzennie kell. Nos, meg is tette:

Ezek az autokratikus harmadik országokhoz kötődő rosszindulatú szereplők állítólag fegyverként használták a civil szervezeteket, szakszervezeteket, magánszemélyeket, az uniós parlamenti képviselőket és asszisztenseiket, hogy aláássák a folyamatainkat.”

Túl azon, hogy Katar számára aligha jelent fenyegetést az Európai Parlament „puszta létezése”, így ezt a kijelentést kénytelenek vagyunk a sokk számlájára írni, azért érdemes megjegyezni, néhány egyéb körülmény tükrében Metsola amúgy érthető tirádája nem várt következményekkel is járhat. Katar már vissza is utasította a vádakat, hozzátéve, érdemes lett volna őket is bevonni a nyomozásba. Nyilván.

Metsola egyébként odáig merészkedett, hogy a katari és a kuvaiti vízummentességről szóló jelentést visszaküldte az illetékes EP-szakbizottságoknak. Ezt követően az EP megszavazta egyes katari személyek kizárását a parlament épületéből, a hatályos szabályozások felfüggesztése pedig a vízumliberalizációval, a légiközlekedési megállapodással és a tervezett látogatásokkal kapcsolatos jogszabályokat érinti mindaddig, amíg a vádakat meg nem erősítik vagy el nem utasítják.

A korrumpáló állam visszaszól

„Az ilyen diszkriminatív korlátozás bevezetéséről szóló döntés negatív hatással lesz a regionális és globális biztonsági együttműködésre, valamint a globális energiaszegénységről és energiabiztonságról folyó tárgyalásokra” – mondta állítólag egy névtelenséget kérő katari diplomata.

És itt jutunk el az igazi csavarhoz: az orosz-ukrán háború miatt Oroszországgal lassacskán minden kereskedelmi kapcsolatot megszakító nyugati országok, illetve maga az Európai Unió a szivárványos diplomácia mellett „osonva” kilincselget mostanság gázért az LNG-fejlesztésekre készülő közel-keleti országnál. A kieső mennyiség pótlására ugyanis Doha az egyik legalkalmasabb (?) szereplő, mindenekelőtt Olaf Scholz német kancellár szerint, aki már egy hosszútávú szerződést is nyélbe ütött. A Katarral való együttműködés tehát egyfajta kényszer és lehetőség egyben, amibe most belerondíthat a korrupciós botrány. S bár a megállapodásokat nem az EP köti – vége is lenne a világnak, ha bármi komoly teendőt rábíznánk erre a kissé kontraszelektált testületre –, a történtek aligha olajozzák meg a folyamatokat. Pláne, amikor Európa (jó, egész pontosan Manfred Weber) a tőle épp energiahordozókat vásárolni kénytelen országnak azt üzeni: „Kívülről támadják az európai demokráciát, amit meg fogunk védeni!”

De mi legyen akkor Katarral?

Az orosz energiaembargók esetében az indoklás első körben az volt, hogy ezzel megállítjuk az orosz haderőt, később pedig az, hogy

aminek a korrupciós botrány miatt kissé zavarodott EP-képviselők sorra üzennek verbális értelemben hadat – mégha olykor óvatoskodnak is a megfogalmazással.

Adódik tehát a kínzó kérdés: a korrupció ellen előszeretettel hadat üzenő uniós megmondóemberek vajon beleállnak a katari energetikai kapcsolatokba, tetézve a saját botrányukat egy újabb diplomáciai öngyilkossággal, avagy maradnak a szivárványos kaptafánál és egyes tagállamok emberi jogi vegzálásánál, ahogy azt megszokhattuk tőlük? Szerény javaslatunk mindenesetre az lenne: előbb mindenki söprögessen a saját háza táján, tegyenek rendet a korruptnak bizonyuló berkeikben, s legfeljebb utána folytassák a mindenfajta népnevelést a brüsszeli illetékesek!

Nyitókép: Tamím bin Hamad asz-Száni katari emír és Olaf Scholz a berlini kancellárián 2022. május 20-án. Scholz kijelentette, Katarnak központi szerepe van Németország új földgázellátási stratégiájában (MTI/EPA/Omer Messinger)