Ajjaj, a gonosz Moszkva után itt a korrupt Katar! Folytatódhat a jóember-diplomácia, vagy jöhet végre némi pragmatizmus?
„Az Európai Parlamentet érintő korrupciós vádak nem a jobb és a baloldalról szólnak, nem is Európa északi vagy déli régiójáról, hanem a jóról és a rosszról, nem szabad őket politikai haszonszerzésre felhasználni, mert ezzel csak alábecsüljük a fenyegetést, amellyel szembe kell néznünk” – magyarázta a bizonyítványt a Katargate néven elhíresült botrány kapcsán az Európai Parlament elnöke, Roberta Metsola. Bár a hírek szerint az ő pártcsaládját is „eltalálhatja” az ügy, némileg furcsa, hogy a politikus néppártiként védi a szocialisták mundérját, mondván, nem számít a jobb- vagy baloldaliság. Valahol persze érthető a felelősség diszkrét szétkenése, hiszen a több potenciális bűntársával és „némi” készpénzzel lefülelt Eva Kaili mégiscsak a házelnök asszony közvetlen munkatársa, sőt, egyenesen a helyettese volt.
De Metsola kifakadása tartalmaz még tanulságos elemeket! Miután a belga ügyészség szerint a leleplezett bűnszervezet tagjai Katar megbízásával az épp foci vb-t rendező közel-keleti ország érdekében lobbiztak az európai intézményeknél, az EP-elnök úgy érezte, oda is üzennie kell. Nos, meg is tette:
A demokráciák ellenségei, akiknek az EP puszta létezése is fenyegetést jelent, semmitől sem riadnak vissza.
Ezek az autokratikus harmadik országokhoz kötődő rosszindulatú szereplők állítólag fegyverként használták a civil szervezeteket, szakszervezeteket, magánszemélyeket, az uniós parlamenti képviselőket és asszisztenseiket, hogy aláássák a folyamatainkat.”
Túl azon, hogy Katar számára aligha jelent fenyegetést az Európai Parlament „puszta létezése”, így ezt a kijelentést kénytelenek vagyunk a sokk számlájára írni, azért érdemes megjegyezni, néhány egyéb körülmény tükrében Metsola amúgy érthető tirádája nem várt következményekkel is járhat. Katar már vissza is utasította a vádakat, hozzátéve, érdemes lett volna őket is bevonni a nyomozásba. Nyilván.
Metsola egyébként odáig merészkedett, hogy a katari és a kuvaiti vízummentességről szóló jelentést visszaküldte az illetékes EP-szakbizottságoknak. Ezt követően az EP megszavazta egyes katari személyek kizárását a parlament épületéből, a hatályos szabályozások felfüggesztése pedig a vízumliberalizációval, a légiközlekedési megállapodással és a tervezett látogatásokkal kapcsolatos jogszabályokat érinti mindaddig, amíg a vádakat meg nem erősítik vagy el nem utasítják.
„Az ilyen diszkriminatív korlátozás bevezetéséről szóló döntés negatív hatással lesz a regionális és globális biztonsági együttműködésre, valamint a globális energiaszegénységről és energiabiztonságról folyó tárgyalásokra” – mondta állítólag egy névtelenséget kérő katari diplomata.
És itt jutunk el az igazi csavarhoz: az orosz-ukrán háború miatt Oroszországgal lassacskán minden kereskedelmi kapcsolatot megszakító nyugati országok, illetve maga az Európai Unió a szivárványos diplomácia mellett „osonva” kilincselget mostanság gázért az LNG-fejlesztésekre készülő közel-keleti országnál. A kieső mennyiség pótlására ugyanis Doha az egyik legalkalmasabb (?) szereplő, mindenekelőtt Olaf Scholz német kancellár szerint, aki már egy hosszútávú szerződést is nyélbe ütött. A Katarral való együttműködés tehát egyfajta kényszer és lehetőség egyben, amibe most belerondíthat a korrupciós botrány. S bár a megállapodásokat nem az EP köti – vége is lenne a világnak, ha bármi komoly teendőt rábíznánk erre a kissé kontraszelektált testületre –, a történtek aligha olajozzák meg a folyamatokat. Pláne, amikor Európa (jó, egész pontosan Manfred Weber) a tőle épp energiahordozókat vásárolni kénytelen országnak azt üzeni: „Kívülről támadják az európai demokráciát, amit meg fogunk védeni!”
Az orosz energiaembargók esetében az indoklás első körben az volt, hogy ezzel megállítjuk az orosz haderőt, később pedig az, hogy
aminek a korrupciós botrány miatt kissé zavarodott EP-képviselők sorra üzennek verbális értelemben hadat – mégha olykor óvatoskodnak is a megfogalmazással.
Adódik tehát a kínzó kérdés: a korrupció ellen előszeretettel hadat üzenő uniós megmondóemberek vajon beleállnak a katari energetikai kapcsolatokba, tetézve a saját botrányukat egy újabb diplomáciai öngyilkossággal, avagy maradnak a szivárványos kaptafánál és egyes tagállamok emberi jogi vegzálásánál, ahogy azt megszokhattuk tőlük? Szerény javaslatunk mindenesetre az lenne: előbb mindenki söprögessen a saját háza táján, tegyenek rendet a korruptnak bizonyuló berkeikben, s legfeljebb utána folytassák a mindenfajta népnevelést a brüsszeli illetékesek!
Nyitókép: Tamím bin Hamad asz-Száni katari emír és Olaf Scholz a berlini kancellárián 2022. május 20-án. Scholz kijelentette, Katarnak központi szerepe van Németország új földgázellátási stratégiájában (MTI/EPA/Omer Messinger)
Ha az Eurocleart az EU arra kényszerítené, hogy átadja a számláin tartott orosz pénzeszközöket, az intézmény mindenképpen bíróság előtt támadná meg a döntést – tette hozzá a vezérigazgató.
Ukrán katonai hírszerzési források elárulták, hogy amíg a háború tart támadni fogják a Magyarországot és Európát ellátó vezetéket.
Kijev komoly biztonsági aggodalmak miatt döntött a látogatás lemondása mellett.
Megtalálták a kiskaput Von der Leyenék.
A háború kezdete óta többször is találat érte a stratégiai fontosságú kőolajvezetéket, de az idei évben már célzottan bombázták az infrastruktúrát az ukránok.
A külgazdasági és külügyminiszter szerint három fő oka volt a magyar delegáció látogatásának.
A belgák közben továbbra sem engedik, hogy az Európai Bizottság a befagyasztott orosz vagyonból finanszírozza Ukrajnát.
Óriási visszakapaszkodás!
