A gyermekeket tenné meg fő döntéshozónak saját egészségügyi kérdéseikben az Európa Tanács új irányelv-tervezete, ám a megkérdezett szakemberek szerint a tervezet téves emberképen alapul és súlyos problémákat generálna.
A gyermekek egészségügyben való részvételét szeretné javítani az Európa Tanács új irányelv-tervezete, amely eljutott a magyar egészségügyi államtitkárság tanácsadó testületéhez is. Információink szerint a testület többsége támogatja azt, holott meglehetősen gyanús megfogalmazások találhatóak benne.
A 2022. október 10-i dátummal ellátott tervezet szerint egy harminc oldalas, meglehetősen általános módon megfogalmazott szöveg, amely szerint
tisztelni és biztosítani kell a gyermekek jogait „a diszkrimináció minden formája” ellen.
Még mindig meglehetősen általános, de egy fokkal konkrétabb javaslat a gyermekek saját egészségükre vonatkozó döntésekbe való bevonására a „részvétel négy szintje”, mely szerint informálni kell őket, engedni kell kifejteni az álláspontjukat, engedni kell, hogy befolyásolják a döntést, és nekik kell lenni a fő döntéshozónak. A négyből az utolsó az aggályos. Miért is kellene, hogy a saját egészségére vonatkozó döntésekben a gyermek legyen a fő döntéshozó? Végül a dokumentum beleegyezési jogot biztosítana a gyermekeknek.
Mindez szépen hangzik, azonban jellemző, hogy a nemzetközi intézmények köreiben elfogadott meglehetősen általános alapelveket mindig a progresszió legszélsőségesebb álláspontja szerint értelmezik. A „reproduktív jogok” semlegesen hangzó kifejezése a gyakorlatban elsősorban az abortuszt jelenti, az „egyenlőség” pedig alternatív nemi identitások problémátlannak való elismertetését. A mostani irányelv-tervezet például könnyedén
felhasználható lenne, mint „puha törvény”, arra, hogy nemi identitászavarban szenvedő gyermekeket a biológiai nemükkel ellentétes nemi identitásukban próbáljanak megerősíteni,
holott ennek mentális előnyét eddig nem bizonyította semmi, sőt inkább az ellenkezője derült ki.
Forrásaink szerint felmerül a kérdés, hogy mit jelent pontosan a gyakorlatban a „diszkrimináció minden formája”. Kérdés, hogy ki határozza meg, mit a gyermek érdeke, és milyen alapon. Ki mondja meg, hogy egyes életkorokban mibe szólhat bele a gyermek? Mi történik, ha például a gyermek tiltakozik a kötelező védőoltások ellen? Vagy súlyos beteg, és nem akarja bevenni a gyógyszereket? Ilyenkor is ő kell legyen a „fő döntéshozó”?
A dokumentum alapján a gyermekek jogilag saját egészségük kérdésében dönthetnének, azonban az a fejlődéslélektani perspektívát nélkülözi, így például azt, hogy a felelős döntés, például élethosszig tartó tartós egészségkárosodással kapcsolatos döntés meghozatalát nem teszi lehetővé az idegrendszeri, érzelmi érettség – vázolja a Mandinernek Hal Melinda klinikai szakpszichológus, az MCC Tanuláskutatò Intézetének vezető kutatója.
Hozzáteszi: 18 éves koráig éppen ezért korlátozottan cselekvőképes a gyermek és a fiatal, eme helyzet speciális eseteinek meghatározása nemzeti kompetencia, mely kulturális, oktatási, társadalmi rendszerrel összefüggő, azoktól elválaszthatatlan kérdés.
Az európai és hazai értékek tiszteletben tartása értelmében üdvözlendő a fiatalkorúak egészségüket érintő kérdésekbe való bevonása, azonban a döntés meghozatalához elégséges és transzparens információk hiánya, valamint az idegrendszeri – érzelmi – kognitív érettség hiánya a teljeskörű döntést nem teszi lehetővé számukra – figyelmeztet a klinikai szakpszichológus.
Hal kifejti: a frontális lebeny éretlensége fiatal felnőtt korig, mely a racionális döntéshozatalért felelős. A szimbolikus gondolkodás fejlődése, amely még a serdülőkor tájékán is korlátozott, főként, ha beavatkozunk ideje korán például fejlődési normatív utat nem tisztelő mesék átadásával.
amit férfiak esetében még a fiatal felnőttkorban is a hormonrendszer támogat („fiatal hím szindróma”, azaz a tesztoszteronszint-emelkedés). Ezen időszakokban növekszik az alkohol- és droghasználat, emellett impulzív viselkedés és döntéshozatal lehet jellemző. A krízis mégis „normatív”, azaz mindenki átesik rajta, csak nem mindegy, milyen formában és milyen kiemenetellel. Azaz nem mindegy mit tesz ilyenkor a kiskorú – mutat rá Hal Melinda.
A dokumentum állítása szerint hosszútávú haszonra tehetünk szert, amennyiben a gyermekek számára nem csak jogot, de aktív bevonódást adunk az őket érintő, egészségmenedzsmenttel kapcsolatos kérdéseikben, például csökkenhet a szorongásuk.
Hal Melinda szerint általánosságban egyetért a kijelentéssel, azonban ez a mentális tünetek esetén nem feltétlenül van így. A prevenció esetén lehet igaz. Hiszen ha egy gyermeknél mentális tünetek jelentkeznek – akárcsak a felnőtteknél, például depresszió, súlyosabb szorongás – az éppenhogy beszűkült állapottal jár, ekkor a lehetőségek köre szűkül külső beavatkozás hiányában.
A szakember rámutat: a dokumentum lényegében azt támogatja, hogy a kríziseket saját megoldásaik szerint támogassuk. De szélsőséges esetben, ha valaki az öngyilkosságot tartja legjobbnak problémája megoldására, akkor mit is kell csinálnunk? Joga van az önsértéshez? – teszi fel a kérdést Hal.
Kifejti azt is: mindemellett a kooperáció és bizalom elérése elemi érdekünk, a compliance – együttműködés érdekében, ebben egyetértek az alapfeltevésekkel, mégis úgy látom a dokumentum elnagyolt, szakmai színvonala nehezen érthető. Például: krízishelyzetben lévők támogatása, vagy a fizikai alapbetegség és a mentális alapbetegség elkülönítése másként kezelendő, ahogyan a különleges megbetegedések is – cukorbetegségre például igaz, hogy a kezdetektől elkezdődő egészség-menedzsmentbe való bevonódás csökkenti a szorongást –, illetve a prevenció és klinikai patológiák elkülönítése nem történik meg beavatkozási és általános elvárások szintjén, sőt az elsődleges-másodlagos-harmadlagos prevenciós területen sem lehet általános érvényű megfogalmazásokat tenni.
A dokumentum alapállítása Hal Melinda szerint szerencsésebb lenne így: az alapfeltevések mellett a specifikus szakmai segítő kompetenciái és a szakma irányelvei irányadóak.
Azonban a különleges esetekre, mikor a jogának érvényesítése veszélyeztető állapottá válhat (tartós károsodás, önsértés, öngyilkossági gondolatok, beszűkült mentális állapotok), akkor az általános érvényű „jogok korlátozásának tilalma” bekezdés a veszélyeztető állapotot súlyosbíthatja és mindez a gyermek életébe kerülhet – mutat rá a klinikai szakpszichológus.
„Egyetértek, a gyermeknek joga van a transzparens, tudományos alapokon nyugvó, érzelmi és értelmi érettségének megfelelő információkhoz egészségével és betegségével kapcsolatban, amelyre – s ezzel kiegészíteném – annak átadására szakmailag kompetens szakember vagy segítő adhat lehetőséget” – mondja Hal.
A dokumentum összességében nagyon keveset hangsúlyozza a szülői szerepeket, a szülői együttműködést. Illetve a szülők jogait a gyermekek mentális és fizikai egészségügyi ellátásában. A szülők számára nem egyértelmű a dokumentum, amely bizalomvesztést, és a fentiek értelmében a családi konfliktusok generálását, szélsőséges esetekben a gyermek és a szülők egészségkárosodását okozhatja – figyelmeztet a szakember.
Levonhatjuk a következtetést: a gyermekek nomatív fejlődésének ismerete, annak tudományos alapjai nem támogatják a gyermek teljeskörű döntési jogkörét egészségügyi ellátását tekintve. Ugyanakkor az anti-stigmatizáció és a gyermek bevonása a kezelési eljárásokba, mint aktív és kompetens személyé fontos és támogatandó, de a szülőkkel és nevelőkkel együtt, a család szintjén és nem individuumként – tehetjük hozzá. Emellett a dokumentum nem helyez kellő hangsúlyt a speciális esetekre, általánosít, összemosva a fizikai és mentális alapproblémákat. Nem tér ki a normatív krízisekre és a lelki – érzelmi egészség kevésbé hangsúlyos, szemben a jogérvényesítéssel.
A dokumentum tehát a Mandiner által megkérdezett szakemberek elmondása alapján
amelyet a tudományos eredmények nem támogatnak. Emellett beavatkozik a nemzeti hatáskörbe, ajánlás szinten, a szakmai döntéshozókat bevonva, megkerülve a nemzeti érdekeket és figyelmen kívül hagyva a kulturális adottságokat, társadalmi és egyéni attitűdöket. Nem helyez kellő hangsúlyt a családra, mint alapegységre a fejlődés során. Az individuumot hangsúlyozza közösség és mikroközösség helyett.
Az ajánlás tehát téves emberképet közvetít, túl általános és így visszaélésekre ad okot, kiegyensúlyozatlan és egyoldalú.
Nyitókép: MTI/EPA/Rainer Jensen
„A megtépázott önértékelés, sérülés helyreállítására szolgál az önigazolás keresése éppen széthulló kapcsolatoknál. Akiknél van tartás, önkontroll, ők általában képesek nem kihangosítani gondolataikat” – mondja a Mandinernek egy klinikai szakpszichológus.
Ne csodálkozzunk, hogy nem megy orvoshoz, akit azzal stresszelnek, hogy összeomlik az egész kóceráj. Francesca Rivafinoli írása.
Magyar Péter feltűnése előtt még nem látott arra példát, hogy bárki politikai tőkét kovácsoljon magánéleti válságából.
Jön az amerikai egészségügy és élelmiszeripar forradalma?
Nem csak jobbról kapja a kemény kritikát a TISZA Párt elnöke, a baloldal is elhatárolódik Magyartól, aki saját szimpatizánsait is megveti.
A héten került a parlament elé az a 2025-ös költségvetési tervezet, amiből kiderül: jelentősen bővülnek az egészségügyi ellátórendszer forrásai.
A Pán – A belső sziget című film egy sajátos eszközökkel filmre vitt, fájóan aktuális látomás. Győrffy Ákos filmajánlója.
