Egészségügy: a gyermekeknek adná a legfőbb döntési jogot az Európa Tanács

A gyermekek egészségügyben való részvételét szeretné javítani az Európa Tanács új irányelv-tervezete, amely eljutott a magyar egészségügyi államtitkárság tanácsadó testületéhez is. Információink szerint a testület többsége támogatja azt, holott meglehetősen gyanús megfogalmazások találhatóak benne.

A 2022. október 10-i dátummal ellátott tervezet szerint egy harminc oldalas, meglehetősen általános módon megfogalmazott szöveg, amely szerint

Még mindig meglehetősen általános, de egy fokkal konkrétabb javaslat a gyermekek saját egészségükre vonatkozó döntésekbe való bevonására a „részvétel négy szintje”, mely szerint informálni kell őket, engedni kell kifejteni az álláspontjukat, engedni kell, hogy befolyásolják a döntést, és nekik kell lenni a fő döntéshozónak. A négyből az utolsó az aggályos. Miért is kellene, hogy a saját egészségére vonatkozó döntésekben a gyermek legyen a fő döntéshozó? Végül a dokumentum beleegyezési jogot biztosítana a gyermekeknek.

Mindez szépen hangzik, azonban jellemző, hogy a nemzetközi intézmények köreiben elfogadott meglehetősen általános alapelveket mindig a progresszió legszélsőségesebb álláspontja szerint értelmezik. A „reproduktív jogok” semlegesen hangzó kifejezése a gyakorlatban elsősorban az abortuszt jelenti, az „egyenlőség” pedig alternatív nemi identitások problémátlannak való elismertetését. A mostani irányelv-tervezet például könnyedén

holott ennek mentális előnyét eddig nem bizonyította semmi, sőt inkább az ellenkezője derült ki.

Forrásaink szerint felmerül a kérdés, hogy mit jelent pontosan a gyakorlatban a „diszkrimináció minden formája”. Kérdés, hogy ki határozza meg, mit a gyermek érdeke, és milyen alapon. Ki mondja meg, hogy egyes életkorokban mibe szólhat bele a gyermek?  Mi történik, ha például a gyermek tiltakozik a kötelező védőoltások ellen? Vagy súlyos beteg, és nem akarja bevenni a gyógyszereket? Ilyenkor is ő kell legyen a „fő döntéshozó”?

Klinikai szakpszichológus: az ajánlás egyoldalú és elnagyolt

A dokumentum alapján a gyermekek jogilag saját egészségük kérdésében dönthetnének, azonban az a fejlődéslélektani perspektívát nélkülözi, így például azt, hogy a felelős döntés, például élethosszig tartó tartós egészségkárosodással kapcsolatos döntés meghozatalát nem teszi lehetővé az idegrendszeri, érzelmi érettség – vázolja a Mandinernek Hal Melinda klinikai szakpszichológus, az MCC Tanuláskutatò Intézetének vezető kutatója.  

Hozzáteszi: 18 éves koráig éppen ezért korlátozottan cselekvőképes a gyermek és a fiatal, eme helyzet speciális eseteinek meghatározása nemzeti kompetencia, mely kulturális, oktatási, társadalmi rendszerrel összefüggő, azoktól elválaszthatatlan kérdés.

Az európai és hazai értékek tiszteletben tartása értelmében üdvözlendő a fiatalkorúak egészségüket érintő kérdésekbe való bevonása, azonban a döntés meghozatalához elégséges és transzparens információk hiánya, valamint az idegrendszeri – érzelmi – kognitív érettség hiánya a teljeskörű döntést nem teszi lehetővé számukra – figyelmeztet a klinikai szakpszichológus.

Hal kifejti: a frontális lebeny éretlensége fiatal felnőtt korig, mely a racionális döntéshozatalért felelős. A szimbolikus gondolkodás fejlődése, amely még a serdülőkor tájékán is korlátozott, főként, ha beavatkozunk ideje korán például fejlődési normatív utat nem tisztelő mesék átadásával.

amit férfiak esetében még a fiatal felnőttkorban is a hormonrendszer támogat („fiatal hím szindróma”, azaz a tesztoszteronszint-emelkedés). Ezen időszakokban növekszik az alkohol- és droghasználat, emellett impulzív viselkedés és döntéshozatal lehet jellemző. A krízis mégis „normatív”, azaz mindenki átesik rajta, csak nem mindegy, milyen formában és milyen kiemenetellel. Azaz nem mindegy mit tesz ilyenkor a kiskorú – mutat rá Hal Melinda.

A dokumentum állítása szerint hosszútávú haszonra tehetünk szert, amennyiben a gyermekek számára nem csak jogot, de aktív bevonódást adunk az őket érintő, egészségmenedzsmenttel kapcsolatos kérdéseikben, például csökkenhet a szorongásuk.

Hal Melinda szerint általánosságban egyetért a kijelentéssel, azonban ez a mentális tünetek esetén nem feltétlenül van így. A prevenció esetén lehet igaz. Hiszen ha egy gyermeknél mentális tünetek jelentkeznek – akárcsak a felnőtteknél, például depresszió, súlyosabb szorongás – az éppenhogy beszűkült állapottal jár, ekkor a lehetőségek köre szűkül külső beavatkozás hiányában.

A szakember rámutat: a dokumentum lényegében azt támogatja, hogy a kríziseket saját megoldásaik szerint támogassuk. De szélsőséges esetben, ha valaki az öngyilkosságot tartja legjobbnak problémája megoldására, akkor mit is kell csinálnunk? Joga van az önsértéshez? – teszi fel a kérdést Hal.

Kifejti azt is: mindemellett a kooperáció és bizalom elérése elemi érdekünk, a compliance – együttműködés érdekében, ebben egyetértek az alapfeltevésekkel, mégis úgy látom a dokumentum elnagyolt, szakmai színvonala nehezen érthető. Például: krízishelyzetben lévők támogatása, vagy a fizikai alapbetegség és a mentális alapbetegség elkülönítése másként kezelendő, ahogyan a különleges megbetegedések is – cukorbetegségre például igaz, hogy a kezdetektől elkezdődő egészség-menedzsmentbe való bevonódás csökkenti a szorongást –, illetve a prevenció és klinikai patológiák elkülönítése nem történik meg beavatkozási és általános elvárások szintjén, sőt az elsődleges-másodlagos-harmadlagos prevenciós területen sem lehet általános érvényű megfogalmazásokat tenni.

A dokumentum alapállítása Hal Melinda szerint szerencsésebb lenne így: az alapfeltevések mellett a specifikus szakmai segítő kompetenciái és a szakma irányelvei irányadóak.

Az ENSZ gyermekjogi alapelveiről

Azonban a különleges esetekre, mikor a jogának érvényesítése veszélyeztető állapottá válhat (tartós károsodás, önsértés, öngyilkossági gondolatok, beszűkült mentális állapotok), akkor az általános érvényű „jogok korlátozásának tilalma” bekezdés a veszélyeztető állapotot súlyosbíthatja és mindez a gyermek életébe kerülhet – mutat rá a klinikai szakpszichológus.

„Egyetértek, a gyermeknek joga van a transzparens, tudományos alapokon nyugvó, érzelmi és értelmi érettségének megfelelő információkhoz egészségével és betegségével kapcsolatban, amelyre – s ezzel kiegészíteném – annak átadására szakmailag kompetens szakember vagy segítő adhat lehetőséget” – mondja Hal.

A dokumentum összességében nagyon keveset hangsúlyozza a szülői szerepeket, a szülői együttműködést. Illetve a szülők jogait a gyermekek mentális és fizikai egészségügyi ellátásában. A szülők számára nem egyértelmű a dokumentum, amely bizalomvesztést, és a fentiek értelmében a családi konfliktusok generálását, szélsőséges esetekben a gyermek és a szülők egészségkárosodását okozhatja – figyelmeztet a szakember.

Összefoglalva a problémák a következők

Levonhatjuk a következtetést: a gyermekek nomatív fejlődésének ismerete, annak tudományos alapjai nem támogatják a gyermek teljeskörű döntési jogkörét egészségügyi ellátását tekintve. Ugyanakkor az anti-stigmatizáció és a gyermek bevonása a kezelési eljárásokba, mint aktív és kompetens személyé fontos és támogatandó, de a szülőkkel és nevelőkkel együtt, a család szintjén és nem individuumként – tehetjük hozzá. Emellett a dokumentum nem helyez kellő hangsúlyt a speciális esetekre, általánosít, összemosva a fizikai és mentális alapproblémákat. Nem tér ki a normatív krízisekre és a lelki – érzelmi egészség kevésbé hangsúlyos, szemben a jogérvényesítéssel.

A dokumentum tehát a Mandiner által megkérdezett szakemberek elmondása alapján

amelyet a tudományos eredmények nem támogatnak. Emellett beavatkozik a nemzeti hatáskörbe, ajánlás szinten, a szakmai döntéshozókat bevonva, megkerülve a nemzeti érdekeket és figyelmen kívül hagyva a kulturális adottságokat, társadalmi és egyéni attitűdöket. Nem helyez kellő hangsúlyt a családra, mint alapegységre a fejlődés során. Az individuumot hangsúlyozza közösség és mikroközösség helyett.

Az ajánlás tehát téves emberképet közvetít, túl általános és így visszaélésekre ad okot, kiegyensúlyozatlan és egyoldalú.

Nyitókép: MTI/EPA/Rainer Jensen