Szerencsétlen dolog bírókat fogadni a nagykövetségen, de az USA a világ első számú nagyhatalma – szakértő a Pressman-találkozóról

Nem csillapodnak a hullámok annak az USA budapesti nagykövetségén megtartott minapi találkozó kapcsán, amelyen az Országos Bírói Tanács (OBT) tagjai, Vasvári Csaba és Matusik Tamás bírák vettek részt.

A bírói függetlenség az egyik alappillére a nyugati típusú demokráciának

David Pressman nagykövet azonban másként látja a helyzetet. A találkozó „összhangban van az Amerikai Egyesült Államok és más országok – köztük Magyarország – által világszerte folytatott diplomáciai gyakorlatával. Ami nincs összhangban a szövetségesek közötti normális diplomáciai gyakorlattal, az az összehangolt médiatámadás az Országos Bírói Tanács szóvivője és nemzetközi kapcsolattartója ellen, amely a jelek szerint arra irányul, hogy félelmet keltsen azokban, akik az Amerikai Egyesült Államok képviselőivel kívánnak tárgyalni” – olvasható a nagykövetség által kiadott közleményben. (Az ügy hátteréről itt olvashat.)

Kiss Rajmund, aki korábban hat országban képviselte Magyarországot diplomataként, a Mandinernek leszögezte,

a két ország között az élet minden területén – gazdaság, külgazdaság biztonságpolitika, honvédelem, kutatás-fejlesztés, kultúra, egyebek – rendkívül szoros és kiváló, emellett folyamatosan fejlődő kapcsolatok alakultak ki. S mivel a nagykövet elsődleges feladata, hogy a hazáját az őt fogadó országban képviselje, rengeteget tárgyal a hazai élet legkülönbözőbb szereplőivel.

Tehát semmi rendkívüli nincs abban – sőt, hasznos is –, ha vállalatvezetőket, bankárokat hív meg, hogy azok tájékoztassák a magyar gazdasági helyzetről, üzleti környezetről, például tárgyalhat a kormány stratégiai partnereivel, az amerikai GE, vagy a Hewlett-Packard vezetőivel. De akkor sem lehet kifogása senkinek, ha társadalmi, civil szervezetekkel, a hazai kultúra jeles szereplőivel egyeztet, sőt, akár bírósági vezetővel is találkozhat hivatalos rendezvényen vagy a bíró munkahelyén – fogalmaz az MCC Diplomáciai Műhelyének vezetője.

akikről tudni lehet, hogy konfliktusaik vannak a Kúria vagy az OBH vezetőivel.

A nagykövetnek is tudnia kell ugyanis – érvel Kiss Rajmund –, hogy a hatalmi ágak szétválasztása, a bírói függetlenség az egyik alappillére a nyugati típusú demokráciának, igaz ez Amerikára, az Európai Unióra és hazánkra is, ahol ezt egyébként az Alaptörvény is garantálja. S egy ilyen találkozó komoly aggodalmakat kelthet, hiszen nem tudhatjuk, hogy mi hangzott el a megbeszélésen, történt-e olyasmi, ami a bírói függetlenségét a legkisebb mértékben is veszélyeztetné – tette hozzá az egykori diplomata.

Azt viszont vélhetően sohasem fogjuk megtudni, hogy David Pressman a State Department, az amerikai külügyminisztérium kérésére, a főnökeivel egyeztetve tárgyalt-e a két magyar bíróval, vagy önhatalmúlag döntött így. Ez majd legfeljebb évtizedek múlva derül ki, ha Pressman nyugdíjba vonulása után megírja emlékiratait.

Kiss Rajmund szerint a nagykövetek sokszor különböznek abban a tekintetben, hogy mennyire önjáróak. Vannak, akik olyan tárgyalásokat is lefolytatnak önszorgalomból, amelyre nincs mandátumuk, nem kaptak felhatalmazást a külügyminisztériumuktól, mások szigorúan csak olyat tesznek, amire utasítást kapnak a feletteseiktől.

A diplomatáknak tisztelniük kell, és el kell fogadniuk az állomáshelyükként szolgáló ország kultúráját, szokásait

Az MCC Diplomáciai Műhelyének vezetője szerint egyvalamit azonban tudomásul kell venni: az Egyesült Államok a világ első számú nagyhatalma, ezért az ő politikai, diplomáciai gyakorlatuk, kultúrájuk sok szempontból eltér attól, amit mi itt, Európában megszoktunk, illetve ami egy szerényebb országra jellemző.

Míg egy magyar vagy hasonló méretű állam nagykövete a hivatali ideje alatt jó esetben külügyminiszter-helyettes vagy államtitkár szintű politikussal tartja a kapcsolatot, és csak nagyon ritkán találkozik egy jelentősebb fogadó ország legfőbb vezetőivel – például akkor, ha a köztársasági elnök, miniszterelnök ellátogat abba az országba –, addig az amerikai nagykövetek esetében az az általános, hogy ők miniszterekkel, olykor a miniszterelnökökkel, államfőkkel tárgyalnak.

Ez a helyzet azonban egyáltalán nem jogosítja fel őket arra, hogy ne tartsák be a fogadó ország diplomáciai és egyéb szabályait,  és ezzel az adott kormányzat tekintélyét próbálják aláásni. Ezért – amennyiben például ellenzéki politikusokkal, tüntetések irányítóival konzultálnak – arra is ügyelniük kell, hogy ne avatkozzak be a fogadó ország belügyeibe, ne gyakoroljanak nyomást a politikai vezetésre – mondta Kiss Rajmund. Az pedig különösen szerencsétlen,

s meghallgatott volna minden érintettet (a szenátusi meghallgatáson Pressman kijelentette, hogy Magyarországon hanyatlik a demokrácia, és szembe kell nézni a magyar kormány feletti orosz befolyással, és aggasztó folyamatnak nevezte a kínai befolyást is – a szerk.). A diplomatáknak tisztelniük kell, és el kell fogadniuk az állomáshelyükként szolgáló ország kultúráját, szokásait, meg kell adniuk a bizalmat a kormánynak is, ha erre nem képesek, nem szabad elvállalniuk a kiküldetéssel járó feladatot. 

Így nem csoda, hogy kezdetektől nem alakult ki harmonikus viszony Pressman nagykövet és a magyar külügyi vezetés között. De ez annyiban nem volt váratlan, hogy a jobboldali magyar kormányok és az amerikai demokrata elnökök alatt máskor is előfordult már hasonló ilyen eset, ilyen volt legutóbb, amikor Mark André Goodfriend ügyvivő képviselte a hazáját Barack Obama idején – állítja a korábbi nagykövet.

Nem kell jelentős negatív következményekkel számolni

Kiss Rajmund mindezek ellenére nem tartja drámainak a helyzetet, úgy véli, ezek a politikai súrlódások nem rengetik meg a magyar-amerikai kapcsolatok alapjait. Hazánknak mással is vannak vitái, több partnerünk nem ért egyet a magyar patrióta külgazdasági és külpolitikai szemlélettel. Ilyenkor az is előfordul, hogy a külügy bekéreti az adott ország nagykövetét, ami ugyan nem szerencsés, a konfliktus kiéleződését jelzi, ám emiatt jelentős negatív következményekkel nem kell számolni a kétoldalú viszonyban. Így akkor sem dőlne össze a világ, ha Pressman kapna egy meghívót a tárca Bem téri épületébe, de az MCC Diplomáciai Műhelyének vezetője szerint nem valószínű, hogy erre a közeljövőben sor fog kerülni.