A rendszerváltoztatás szimbolikus vége az lesz, amikor megszűnik az MSZP

„Visszatérve az MSZP-hez: nagyjából 2004 és 2005 között élték azt az időszakukat, amikor rendszerszinten is építkezhettek volna. Kétharmaduk ugyan nem volt, de az SZDSZ-szel szimbiózisban erős volt a koalíció – ami egyébként 2006-ban még erősebb lett egy ideig –, a 2002-es önkormányzati választásokat fölényesen megnyerték, így helyi szinten is nyeregben voltak, minden adottnak bizonyult a korszaképítéshez. Csak finesz, ötlet, stratégia és vízió nem akadt, tudják, ilyen apróságok, aztán Gyurcsány Ferenc jelenléte is egyre súlyosabb terhet jelentett – és hol van még 2006 –, akinek nagyon jó ötletei voltak, amelyekről azt állította, hogy 3 és fél perc múlva elhozzák a csodálatos, Blair-féle, szociáldemokrata földi paradicsomot, csak aztán 3 perc és 20 másodpercnél mindig feladta és hirtelen másról találta ki, hogy ugyanezt a földi mennyországot elhozná. Tudják, az igazi probléma az volt – és erről pár héttel ezelőtt Bencsik Gábor írt a közösségi oldalán, nagyszerű meglátásnak bizonyult –, hogy Gyurcsány Ferencről még a jobboldalon is időnként elhiszik, hogy kvalitásos politikus, a tűrhetőnél eggyel jobb szónok, miközben nem az.

Kizárólag a körülötte lévő és saját maga által is lassan másfél évtizede gyepált közeg sivársága és kilátástalansága kelti azt a képzetet, hogy Gyurcsány valaki, mert hát lássuk be, ebben a balos közegben Gyurcsány sajnos tényleg valaki. De ennyi és nem több. Olvassák el egy esszéjét – amelyekből sajnos nem volt sok, mert akkor az azt jelentené, hogy már kibaszott jó könyveket ír a magyar baloldalról – és rájönnek, hogy nagyon mély a sekélysége. Pontosan ez az intellektuális hiátus az, ami miatt a Gyurcsány-féle, remek pozíciókból induló MSZP képtelen volt rendszert szülni, ma pedig az MSZP ott tart, hogy már a Jakab Péter-féle A Nép Pártján is előzi őket a Medián legfrissebb kimutatásában.

Kérem, ízlelgessük ezt egy kicsit és ne rejtsük véka alá örömünket. Egyrészt mi lehet lesújtóbb egy politikai párt számára – pláne, ha annak ilyen hagyományai vannak –, hogy már Gyurcsány bohócának frissen alapított egylete is előttük áll? Annak a bohócnak, akit az elmúlt évben mindenhonnan kidobtak, ahonnan csak lehetséges volt, legyen szó pártelnöki székéről, frakcióvezetői pozíciójáról, frakciótagságáról vagy éppen a saját családjáról. Ennek a politikai jelenségnek a heccparádéja előzi az MSZP-t.”

Nyitókép: MTI/Mónus Márton