Az agreszió-paradoxon
Ha Magyar Péter képes lenne észszerű gondolkodásra, akkor indulatos viselkedését megfontoltan abban a mederben tartaná, amelyben annak költség-haszon aránya számára kedvező.
Az Amnestytől a Policy Solutionig egy csomó, összességükben az MCC-t meghaladó költségvetéssel.
„Az Amnestytől a Policy Solutionig egy csomó, összességükben az MCC-t meghaladó költségvetéssel. Nem véletlenül akarta a Fidesz megbélyegezni őket, majd hagyta a fenébe, mert rájött, hogy ez így neki JÓ. Ha még több pénzből működne valami, akkor is Kim Lane Scheppele meg Timothy Garton Ash jönne előadni, akik mellett menthetetlenül elszaladt a világ, és reménytelenül darálják az érvénytelen mondanivalójukat.
A hazai rezidensek meg Bozóki András és Pulai András volnának, akik eddig is olyan sok eredeti meglátással örvendeztették meg a közönséget.”
(Hont András véleménye a linkelt Ceglédi-poszt hozzászólásai közt található – a szerk.)
Fotó: MTI/Marjai János