Páros interjút adott a Telexnek Grecsó Krisztián író és Beck Zoltán, a 30Y frontembere. A beszélgetésből kiderült, hogy a kétművész már több mint tíz éve zenél együtt, először a Rájátszás produkcióban, egy ideje már önálló esteken is közösen állnak ki a színpadra. Grecsó az interjú során felidézte, hogy a Covid alatt indult el „egy nagyon izgalmas és intenzív dialógus” közöttük ismét. Hozzátette: „az még nem volt munka, hanem
nekiláttunk sajnálni, nagyon erősen sajnálni magunkat.
És az önsajnálat, düh és tehetetlenség érzéséből elindultak a »mit olvasol éppen«, »merre vagy éppen«, „mi van a fejünkben” beszélgetések”.
„Barátilag jó sírni”
Az író arról is beszélt. hogy „eleinte szó sem volt arról, hogy mi csináljunk valamit. A Covid vége felé, amikor ezek a beszélgetések kezdtek nagyon célirányosak lenni, tartottak valami felé, akkor egyszer csak benyögte Zoli, hogy nem csinálunk-e egyszer egy közös estet” – ismertette a beck@grecsó kezdeteit Grecsó Krisztián.
Az önsajnálat kapcsán Beck megjegyezte, „barátilag jó sírni, de színpadilag abban van egy furcsa visszásság, amikor az ember annyira sajnálja magát”.
„Ez egyszerűen a legelemibb emberismeret hiánya”
A hamarosan megjeleő közös lemezük és előadás-sorozatuk kapcsán a Telex azt kérdezte a két alkotótól, hogy „nem aggódtok-e, hogy ezzel a műsorral a rezsiválság miatt nem lesz hol fellépnetek?” „Hiszen úgy tűnik, hogy ha valamit be kell zárni, a kulturális intézmények megint az elsők között lesznek, és hát arra is van esély, hogy ha a gazdasági válság miatt valamikor le kell mondaniuk az embereknek, az a kultúra lesz” – hívta fel a figyelmet a portál újságírója.
Erre Grecsó azt felelte:
„A szorongás a legelemibb érzés most ebben az országban, nemcsak nekünk, mindenkinek.
Én amúgy is hajlamos vagyok erre, szóval ez most egy remek tér, ahol gyakorolhatom”.
Majd azzal folytatta, hogy „a Covid alatt is ez látszott, hogy azt lehet gondolni, hogy a kultúra elhagyható, a kultúrának nincs köze az egészséges lélekhez, a szociális viszonyokhoz, nincs köze ahhoz, hogy épeszű emberek maradjunk, akik tudnak szeretni, egymásra figyelni, feltöltődni, gondolkodni magukon. Ez egyszerűen a legelemibb emberismeret hiánya” – hangsúlyozta az író.