Kínosabbnál kínosabb jeleneteket hoz a balliberális pártok erőlködése mostanában, hogy tüntetéseket szervezzenek. Ezért politikusaik inkább olyan demonstrációkon jelennek meg, amelyeket nem ők kezdeményeztek. Boros Bánk Levente, a Nézőpont Intézet elemzési igazgatója szerint többrétegű az ellenzék problémája ezen a téren, a stratégiai gondolkodás hiányától a választók meg nem értéséig.
Bár a fakivágási kormányrendelet elleni pénteki tüntetésen pár ezren összegyűltek a Kossuth téren, ez sem egy olyan megmozdulás volt, ami ellenzéki pártok politikusainak fejéből pattant ki. Az eredetileg civil kezdeményezésre mos éppen az LMP ugrott rá, ahogy korábban más pártok más – szintén civilek által szervezett – megmozdulásokra.
Ha ugyanis valamit önállóan kellene az elejétől végigcsinálni, az láthatóan nem nagyon megy az ellenzéknek. Sőt.
Ahogy a Mandiner is beszámolt róla, legutóbb a Momentum futott bele egy ilyen kínos helyzetbe, amikor hétfő délutánra próbált kormányellenes demonstrációt szervezni az ellenzék által kezdeményezett rendkívüli ülés kapcsán a Parlament elé, de olyan kevesen jöttek el, hogy
Nem sokkal maradt el a Momemtum próbálkozása mögött a múlt hétvégi Demokráciát! Jogállamot! Kormányváltást! elnevezésű szintén kínos jeleneteket hozó demonstráció, amelynek főszónoka a baloldal bukott miniszterelnök-jelöltje, Márki-Zay Péter volt, de beszédet mondott példéul a jobbikos Brenner Koloman is.
A szintén kormányellenes tüntetés résztvevőitől – akik műanyag székeken hallgatták végig a felszólalásokat – a beszámolók szerint az ellenzéki pártok is kaptak hideget-meleget.
A Momentum egyébként július közepén a kata-törvény módosítása kapcsán is az utcára hívta az embereket, de valószínűleg ez a próbálkozás sem kerül ki majd a párt dicsőségfalára. Pedig a pártelnöki pozícióból kibukó Fekete-Győr András még vidékre is igyekezett megmozdulásokat szervezni.
Mindezek alapján az ellenzéki összefogástól távol maradó Kétfarkú Kutyapárt kata-törvény elleni tiltakozása még sikeresnek is mondható – legalábbis abból a szempontból, hogy sikerült többször is lezárniuk az Erzsébet-hidat. Néhány nap alatt azonban ez a „tüntetés-hullám” is kifulladt.
Ha visszafelé megyünk az időben, a legnagyobbra tervezett összellenzéki megmozdulásnak a március 15-i, Műegyetem rakpartra szervezett demonstráció tekinthető, amelyet egy időben tartottak a Békemenettel. Bár ezen valóban több ezren vettek részt, összehasonlítva a kormányt támogató vonulással, látványos volt a kontraszt.
Ugyanez ismétlődött meg a tavalyi október 23-i megmozdulásokkal. Az 1956-os forradalom évfordulóján szintén volt Békemenet és ellenzéki demonstráció, utóbbi megint csak a kínos kategóriába sorolható.
Ha észrevehető ellenzéki tiltakozást keresünk, akkor egészen 2018 decemberéig kell visszanyúlni, a túlóratörvénnyel szembeni tiltakozás-hullámra, amikor valóban nagy tömeg gyűlt össze, többek között a Kossuth téren. A tüntetők a rendőrökkel is összecsaptak, amely után többeket, így például a dobálózó Fekete-Győr Andrást is eljárás alá vonták.
Pár nap múlva az ellenzéki pártok az MTVA Kunigunda utcai épületéhez hirdettek demonstrációt, de ez is inkább burleszk filmekbe illő jelenetektől maradt emlékezetes.
Ezzel együtt
A 2018-as választások után több demonstráció is zajlott a fővárosban, „Mi vagyunk a többség” jelszóval, de ez is olyan megmozdulás volt, amelyen nem is szólaltak fel pártpolitikusok.
Amire még előszeretettel hivatkoznak a kormányellenes oldalon, az netadó elleni 2014 októberi tüntetés volt, amelyen több tízezer ember vett részt. Ám ezt sem az ellenzéki pártok hívták életre.
Boros Bánk Levente, a Nézőpont Intézet elemzési igazgatója szerint többrétegű az ellenzék problémája ezen a téren. Egyrészt versenyhelyzet van a pártok között, ami még fel is erősödött a választási vereséggel. Ebből a helyzetből kifolyólag az összes ellenzéki párt helyezkedni próbál és menti a menthetőt.
„A DK-t leszámítva ugyanakkor hiányzik náluk a stratégiai gondolkodás, ad-hoc jelleggel reagálnak kérdésekre, nincs kialakult világképük, ezért nem is tudnak koherensen fellépni a nyilvánosság előtt” – fogalmazott az elemző. Hozzátette:
Amikor felmerül egy aktuális téma, igyekeznek megelőzni a többieket és a szegényes kelléktárból kiemelni valamit, ami lehet egy tüntetés megszervezése vagy éppen egy népszavazás kezdeményezésére. „Előbb cselekszenek, mint gondolkodnak” – mondta Boros Bánk.
Az elemzési igazgató szerint a másik probléma a humánerőforrás hiánya. „Elfogytak az ellenzéki pártokból és a pártok mögül azok az első vonalas politikusok és tanácsadók, akik nem csak egyik napról a másikra élnek politikailag, hanem egy hosszabb távú stratégiát tudnak kialakítani” – mutatott rá Boros Bánk.
Harmadrészt a témaválasztás kérdése is gondot jelent: ha azt vélelmezik valamiről, hogy az társadalmi elégedetlenséget szülhet, akkor arra megpróbálnak rátelepedni. De valójában egyik sem az ő témájuk. Április 3-án pedig az is kiderült, hogy nem is értik a választókat. „Korábban sem tudtak hatékonyan reflektálni a választói igényekre, mindig ők akarták megmondani, hogy ki mit gondoljon” – mondta az elemző, hozzátéve, hogy ez egy hitelességi probléma is.
Boros Bánk Levente szerint az ellenzék nem érti a 2006-os példát sem.
– hangsúlyozta.
A Nézőpont elemzési igazgatója szerint a témához az is hozzátartozik, hogy a baloldalnak nálunk nincs náluk hagyománya és így tapasztalata sincs a tömegtüntetések szervezéséhez.
Nyitókép: A július 26-i kata-tüntetés résztvevői az Erzsébet hídon (fotó: Ficsor Márton/Mandiner)
Az idősek halálával kalkuláló tiszás agrárvállalkozó azt is elárulta, hogy anno megkérte a momentumosokat, ne menjen ki a Pride-ra, inkább haladjanak Deák Ferenc nyomdokain.
Egyenesen Tisza-kormányt álmodtak maguknak, és a Momentum a Tisza-kormány fékje akar lenni.
Bár korábban a Tisza-vezér elvetette annak az ellenzéki összefogás lehetőségét, nemrég mégis arról beszélt, akkor tudják legyőzni Orbán Viktor rendszerét, ha 2026-ban együtt tudnak felállni a Fidesszel szemben.
A párt azon az egy időközin is elhasalt, amelyen részt vett.
Nem tettek jót a pénteki tömegtüntetések Szlovákia politikai stabilitásának.
Nincs olyan dolog, amiben ne vitatkoznánk, még akkor is, ha teljesen triviálisnak tűnik. Interjú.
A szervezet hangsúlyozta: az incidens során két, az UNESCO védelem alatt álló kulturális épületet is súlyosan megrongáltak az orosz erők.
Sajnos neki ez nem jelentett akkora boldogságot, mint másoknak.
