Csak a civilekre rátelepedve képes tüntetni az ellenzék

Bár a fakivágási kormányrendelet elleni pénteki tüntetésen pár ezren összegyűltek a Kossuth téren, ez sem egy olyan megmozdulás volt, ami ellenzéki pártok politikusainak fejéből pattant ki. Az eredetileg civil kezdeményezésre mos éppen az LMP ugrott rá, ahogy korábban más pártok más – szintén civilek által szervezett – megmozdulásokra. 

Ha ugyanis valamit önállóan kellene az elejétől végigcsinálni, az láthatóan nem nagyon megy az ellenzéknek. Sőt. 

Ahogy a Mandiner is beszámolt róla, legutóbb a Momentum futott bele egy ilyen kínos helyzetbe, amikor hétfő délutánra próbált kormányellenes demonstrációt szervezni az ellenzék által kezdeményezett rendkívüli ülés kapcsán a Parlament elé, de olyan kevesen jöttek el, hogy

Nem sokkal maradt el a Momemtum próbálkozása mögött a múlt hétvégi Demokráciát! Jogállamot! Kormányváltást! elnevezésű szintén kínos jeleneteket hozó demonstráció, amelynek főszónoka a baloldal bukott miniszterelnök-jelöltje, Márki-Zay Péter volt, de beszédet mondott példéul a jobbikos Brenner Koloman is.

A szintén kormányellenes tüntetés résztvevőitől – akik műanyag székeken hallgatták végig a felszólalásokat – a beszámolók szerint az ellenzéki pártok is kaptak hideget-meleget.

A Momentum egyébként július közepén a kata-törvény módosítása kapcsán is az utcára hívta az embereket, de valószínűleg ez a próbálkozás sem kerül ki majd a párt dicsőségfalára. Pedig a pártelnöki pozícióból kibukó Fekete-Győr András még vidékre is igyekezett megmozdulásokat szervezni.

Mindezek alapján az ellenzéki összefogástól távol maradó Kétfarkú Kutyapárt kata-törvény elleni tiltakozása még sikeresnek is mondható – legalábbis abból a szempontból, hogy sikerült többször is lezárniuk az Erzsébet-hidat. Néhány nap alatt azonban ez a „tüntetés-hullám” is kifulladt.

Csekély érdeklődés, nevetséges jelenetek

Ha visszafelé megyünk az időben, a legnagyobbra tervezett összellenzéki megmozdulásnak a március 15-i, Műegyetem rakpartra szervezett demonstráció tekinthető, amelyet egy időben tartottak a Békemenettel. Bár ezen valóban több ezren vettek részt, összehasonlítva a kormányt támogató vonulással, látványos volt a kontraszt.

Ugyanez ismétlődött meg a tavalyi október 23-i megmozdulásokkal. Az 1956-os forradalom évfordulóján szintén volt Békemenet és ellenzéki demonstráció, utóbbi megint csak a kínos kategóriába sorolható.

Ha észrevehető ellenzéki tiltakozást keresünk, akkor egészen 2018 decemberéig kell visszanyúlni, a túlóratörvénnyel szembeni tiltakozás-hullámra, amikor valóban nagy tömeg gyűlt össze, többek között a Kossuth téren. A tüntetők a rendőrökkel is  összecsaptak, amely után többeket, így például a dobálózó Fekete-Győr Andrást is eljárás alá vonták.

Pár nap múlva az ellenzéki pártok az MTVA Kunigunda utcai épületéhez hirdettek demonstrációt, de ez is inkább burleszk filmekbe illő jelenetektől maradt emlékezetes. 

Ezzel együtt

A 2018-as választások után több demonstráció is zajlott a fővárosban, „Mi vagyunk a többség” jelszóval, de ez is olyan megmozdulás volt, amelyen nem is szólaltak fel pártpolitikusok.

Amire még előszeretettel hivatkoznak a kormányellenes oldalon, az netadó elleni 2014 októberi tüntetés volt, amelyen több tízezer ember vett részt. Ám ezt sem az ellenzéki pártok hívták életre. 

Szegényes kelléktár

Boros Bánk Levente, a Nézőpont Intézet elemzési igazgatója szerint többrétegű az ellenzék problémája ezen a téren. Egyrészt  versenyhelyzet van a pártok között, ami még fel is erősödött a választási vereséggel. Ebből a helyzetből kifolyólag az összes ellenzéki párt helyezkedni próbál és menti a menthetőt.

„A DK-t leszámítva ugyanakkor hiányzik náluk a stratégiai gondolkodás, ad-hoc jelleggel reagálnak kérdésekre, nincs kialakult világképük, ezért nem is tudnak koherensen fellépni a nyilvánosság előtt” – fogalmazott az elemző. Hozzátette:

Amikor felmerül egy aktuális téma, igyekeznek megelőzni a többieket és a szegényes kelléktárból kiemelni valamit, ami lehet egy tüntetés megszervezése vagy éppen egy népszavazás kezdeményezésére. „Előbb cselekszenek, mint gondolkodnak” – mondta Boros Bánk.

Az elemzési igazgató szerint a másik probléma a humánerőforrás hiánya. „Elfogytak az ellenzéki pártokból és a pártok mögül azok az első vonalas politikusok és tanácsadók, akik nem csak egyik napról a másikra élnek politikailag, hanem egy hosszabb távú stratégiát tudnak kialakítani”  – mutatott rá Boros Bánk.

Harmadrészt a témaválasztás kérdése is gondot jelent: ha azt vélelmezik valamiről, hogy az társadalmi elégedetlenséget szülhet, akkor arra megpróbálnak rátelepedni. De valójában egyik sem az ő témájuk. Április 3-án pedig az is kiderült, hogy nem is értik a választókat. „Korábban sem tudtak hatékonyan reflektálni a választói igényekre, mindig ők akarták megmondani, hogy ki mit gondoljon” – mondta az elemző, hozzátéve, hogy ez egy hitelességi probléma is.

Boros Bánk Levente szerint az ellenzék nem érti a 2006-os példát sem.

– hangsúlyozta.

A Nézőpont elemzési igazgatója szerint a témához az is hozzátartozik, hogy a baloldalnak nálunk nincs náluk hagyománya és így tapasztalata sincs a tömegtüntetések szervezéséhez. 

Nyitókép: A július 26-i kata-tüntetés résztvevői az Erzsébet hídon (fotó: Ficsor Márton/Mandiner)