„Szennyvíz folyik a szájukból” – Magyar megindult Vona útján, aminek mindenki tudja, mi lett a vége
Ha a pártelnök saját szavazóbázisát, de a képviselőit is dehonesztáló jelzőkkel illeti...
A Jobbikot már nem lehet megmenteni, ez az egész már csak a pénzről szól. Mindez mégsem csak Jakab Péter felelőssége – mondta lapunknak a Jobbik egykori országgyűlési képviselője.
Az elmúlt hetekben több bejegyzést is közzétett a Jobbik jelenlegi helyzetéről. Hogy látja azt, ami az elmúlt napokban történt a pártban? Mit gondol a Jakab Péter és Potocskáné Kőrösi Anita közt kirobbant konfliktusról?
Kezdjük az elején! Potocskáné tudomásom szerint azzal hízelegte be magát Jakab Péterhez, hogy ő egy gazdasági szakember, aki majd helyreteszi a párt nem túl rendezett gazdasági dolgait. A gazdálkodással mindig mindenki elégedetlen volt a Jobbikban, korábban Szabó Gábor volt pártigazgató tartotta kézben.
Azt viszont elfelejtette, hogy a Jobbikhoz – ahogy minden párthoz – számos alapítvány, szervezet, intézet, cég kötődik, amelyek rengeteg emberrel állnak szerződésben, és ezt nem lehet csakúgy átszervezni. Vannak elküldhetetlen emberek. Meg aztán közben megváltozott a helyzet, és csomóan, akik korábban képviselők voltak – többek között Potocskáné is – nem jutottak be az Országgyűlésbe. De ahhoz, hogy ezeket a politikusokat motiválni lehessen, szerződéseket kellett kapniuk az egzisztenciájuk fenntartása érdekében. Szerintem annak, amivel most Jakabék támadják Anitát (Potocskáné Kőrösi Anita – a szerk.), köze lehet ezekhez az új szerződésekhez.
Jakab Péter pedig ezért most feljelentette.
Igen, hiszen miután elárulta azt az embert, akinek a segítségével elnökhelyettes lett, és a többi sértett politikussal szövetkezve puccsot kezdeményezett ellene, Jakabnak és Molnár Enikőnek volt egy éjszakája átgondolni a dolgokat, és nyilván arra jutottak, hogy ha engedik Potocskánét tovább szervezkedni, segíthet letaszítani Jakabot a trónról. Gondolom elkezdtek keresgélni valamit ellene, és gyorsan találtak is. Jakabék valószínűleg arra jutottak, hogy ezt az árulást úgy bosszulják meg, hogy feljelentést tesznek, és etikai eljárást kezdeményeznek ellene.
Ha ő nem fordít hátat azoknak a saját egyéni előrejutása érdekében, akikkel politikát lehetett volna csinálni, ma ő is, én is, s még sokan képviselők lehetnénk.
A napokban a Facebookon azt írta, volt jobbikosokkal fogadást kötöttek, mikor árulja el Potocskáné Jakabot, és arról is beszélt, hogy önt is elárulta. Elégtételt érez?
Nem erről van szó. Tény, hogy annak idején Anitát mindenki levegőnek nézte, kirekesztett volt a Jobbikban, és én voltam az egyetlen, aki őszinte szeretettel felkarolta és támogatta. Próbáltam segíteni, hogy előrébb jusson. De egy idő után úgy érezhette, hogy ez a saját tehetségéből nem fog sikerülni, ezért
Velem is ezt tette. De elsősorban nem ezért beszélek erről. Már az elmúlt két évben megtehettem volna, de szerencsére nem volt olyan helyzet, hogy ennek értelme lett volna. Őt semmilyen szervezetben nem nevezték volna ki ilyen pozícióra, nem az érdemei szerint lett először alelnök, majd elnökhelyettes. Ha nem akartak volna velem szemben egy másik nőt állítani a frakcióban (hogy vegyem észre, nem látnak szívesen), semmilyen vezető szerephez nem jutott volna. Jakab Péter támogatása nélkül nem került volna előre. Ő szerintem elsősorban azért akart elnökhelyettes lenni, hogy Molnár Enikőt kitúrja a bizalmi pozícióból.
Úgy tűnik, ezt sikerült neki.
Igen, de kérdés, hogy mi lesz ennek a következménye. Potocskáné személyiségét jól jellemzi ez a történet. A Molnár Enikővel szembeni fellépés alapja az volt, hogy Jakab kabinetfőnöke meg akart válni Béres Ferenc Attila kommunikációs igazgatótól – szerintem egyébként jogosan, mert az elmúlt három évben katasztrofális volt a párt kommunikációja. Potocskáné pedig, aki csak arra várt, hogy Molnár Enikő valamilyen elnöki jogkörben intézkedjen, kapott az alkalmon, és kezdeményezte, hogy Molnár jogköreit nyírbálják meg. Az egész azért nagyon durva, mert Anita korábban szintén rendszeresen elmondta, hogy Béres Ferenc Attilát távolítsák el a posztjáról, mert ő is elégedetlen volt vele. Persze, okkal.
Hogy lehet az, hogy Jakab Péter nem számított minderre?
Mert Anita elbűvölte.
Biztosítja róla, hogy ő lesz a legfőbb támasza. Molnár Enikő is ezért tudta a kezében tartani. Mind a két nő ezzel tudta behálózni Jakabot. Nem irigylem őt. Anita pedig csak arra várt, hogy Molnár Enikő saját hatáskörben intézkedjen, és ezért kezdeményezhesse a távozását. Ezzel csak az a baj, hogy 2020. január 25-ét követően ő is megszavazta azt a működési szabályzatot, amely a kabinetfőnököt ilyen döntésekre feljogosítja.
Mi következik ezután?
Most az történik, hogy Ander Balázs kezdeményezésére összehívták a választmányt. Azért az ő kezdeményezésére, mert ő egy feddhetetlen ember, mindenki szereti a pártban. Én is nagyra becsülöm. Anitának pedig jelenleg semmilyen erkölcsi alapja nincs arra, hogy visszahívathassa Jakab Pétert. Egyébként ez nem történhet meg a választmányi ülésen, mert a választmány nem jogosult visszahívni a pártelnököt. Jakab legfeljebb lemondhat, de ezt nyilván nem fogja megtenni. Jakab nem hülye, tudja, hogy bárki jönne helyette, most az csak rosszabb lenne a Jobbiknak.
Érdekes még egyáltalán, hogy mi a jó a Jobbiknak? Nagyon úgy tűnik, hogy a párt története a végéhez közeleg.
Persze, itt már rég nem a Jobbik megmentéséről van szó. A következő négy évben azért „becsusszan egymilliárd”, és efelett az összeg felett az elnökség rendelkezik. Természetesen ők is tudják, hogy ha vége van a pártnak, nekik is végük. Ez az egész már csak a pénzről szól. A parlamenti fizetésekről meg az állami támogatásokról. A tanulságokat viszont érdemes levonni. A Jobbik eddig nagyjából tizenötmilliárd forintot kapott az adófizetők pénzéből politizálásra, és ez lett belőle. Iszonyatosan sok ember dolgozott azért, hogy ez a párt 20%-ot elérjen, s azok, akik ide süllyesztették le, mindannyian felelősek érte.
Mit rontott el Jakab Péter?
Elsősorban azt, hogy elvállalta az elnöki tisztséget. A napokban közzétettem azt a levelet, amelyet három éve írtam neki, és amelyben kértem, hogy ne tegye ezt. Pontosan az történt, amitől féltettem őt és a pártot. A Jobbik és Jakab Péter népszerűsége akkor is tudott volna növekedni, ha „csak” frakcióvezető és szóvivő lett volna, amelyekhez megvan a tehetsége. Esetleg lehetett volna még elnökségi tag, vagy elnökhelyettes. De nem elnök.
Miért?
Mert nincsenek megfelelő vezetői képességei, ezt maga is elismerte. Kétségtelen, tehetséges szónok, jól közvetít üzeneteket, de ő maga is úgy fogalmazott, hogy „én egy végrehajtó vagyok”. Legközelebb pedig akkor hibázott, megválasztását követően nem ő válogatta össze a csapatát, erős, potens politikusokból, akik erősítették volna, hanem hagyta, hogy összeálljon egy csapat, akik őt kérték elnöknek. Akkor talán nem ilyen minősíthetetlenül gyengén politizált volna a Jobbik az elmúlt években. Nagyon komoly gondok voltak a tartalommal. Krumpliszsákok lengetése nem politizálás. Ezzel az ellenzéki politikával akar kormányozni valaki?
Vélhetően a Gyurcsány Ferenccel való összefogás sem segített…
Persze, de az már a végső katasztrófa. De mindez alapvetően mégsem teljesen Jakab felelőssége, hiszen ő nem egy stratéga, és ezt mindig is hangoztatta. A háta mögött lévő politikusoknak értékközpontú politikai tartalom megfogalmazásával, figyelmet keltő, de intelligens kommunikációs eszköztárral kellett volna segíteni. Egyúttal nem szabadott volna csak rá építeni a társadalom felé való megjelenést.
Van még bárki, aki helyette megmenthetné a Jobbikot? Például Vona Gábor képes lenne erre?
Nem. A Jobbik menthetetlen. A neve az elvek feladásával, a rendszeres botrányokkal végleg lejáratódott. Nagyon sajnálom…
Nyitókép: Szűcs Ágnes