Mégsem egy gyenge, háttérbe szorított király adta ki az Aranybullát?

Az iskolákban megtanulta mindenki, hogy 1222-ben adták ki, de szerintem sokan azóta sem tudják, hogy konkrétan mi is az Aranybulla.

A bulla annyit jelent, hogy fémpecsét – kezdi Zsoldos Attila történész, középkor-kutató, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. – A középkorban kétféle fémből készítettek pecsétet. Az egyik az ólom, ami nagyon puha fém, jellemzően a pápai kancellária alkalmazta, az uralkodók szívesebben csináltak aranyból pecsétet maguknak, de ez nem tömör arany volt, hanem aranylemezekre vitték fel a tipárium, a pecsétnyomó ábrázolását és azután összehegesztették éremformájúra és ezt függesztették fel az oklevélre. Az Aranybulla tehát az aranypecsétet jelenti és az 1222. évi dokumentumra vonatkoztatva pedig egy arany pecséttel megerősített oklevelet.

Az Aranybullából hét eredeti példány készült, ám mind elveszett az idők során. Hová lettek?

Ami bizonyos, hogy egy került a pápai udvarba, de sajnos a vatikáni levéltárban nincs nyoma. Azt is tudjuk, hogy az esztergomi és a kalocsai káptalanba is került egy-egy példány,

Ekkor készült ugyanis az a másolat, amely ma is megvan, és Esztergomban őrzik. A király példányát talán a székesfehérvári káptalannál őrizték. A város történetéből viszont számos olyan eseményt ismerünk, amely iratpusztulással járt, valószínűleg akkor semmisült meg a fehérvári aranybulla is.

Az Aranybulla függőpecsétje. Fotó: Wikipedia

Ez eddig négy. De mi lett a további három sorsa?

Két lovagrend szerepel még a feljegyzésekben, a johanniták és a templomosok szintén kaptak egy-egy példányt, de még azt sem tudjuk nyomon követni, hogy melyik rendházukban őrizték. Még maradt egy példány, a nádori, ezt az épp hivatalban lévő nádor a családi levéltárába tehette, vagy Fehérvárra is kerülhetett, de ennek sincs nyoma.

Az, hogy mind a hét példánynak nyoma veszett, felveti, hogy csak az utókor számára lett ennyire meghatározó ez az oklevél?

Nem gondolom, ugyanakkor látni kell, a magyar középkor időszakából csaknem 300 ezer oklevelet tart számon a magyar történetírás, beleértve az azonos példányokat, későbbi átiratokat és másolatokat. Mégis, a legóvatosabb becslés is úgy szól, hogy az egykori teljes mennyiség egy százalékát sem jelenti ez a háromszázezres tétel. Tudomásul kell vennünk, hogy a magyar történelemben a viharos századok rendkívüli iratpusztulással jártak. Vannak olyan területek, amelyekről az 1400 előtti időkből csupán két-három adatunk van, fogalmunk sincs a birtokosokról, a településhálózatról.

1222-ben adta ki II. András az Aranybullát, ehhez képest kilenc évvel később már felváltotta egy másik.  

Igen, háttérbe szorult bizonyos mértékig, de az Aranybulla a király és az alattvalói közötti kapcsolatrendszert olyan átfogóan szabályozza, amely a későbbi törvénykezésnek az alapját jelentette. Az Aranybullát valóban átírták, ugyanakkor

Az Aranybulla volt kis túlzással az első magyar alkotmány?

Törvény volt, de már a 11. században is adtak ki törvényeket uralkodók, ilyen értelemben nem különleges helyzetű az Aranybulla. Ami miatt a késő utókor alkotmány jellegű törvénynek tekinti, az az, hogy olyan garanciális elemeket tartalmaz, amelyek a társadalom tagjainak jogait és jogi korlátait pontosan kijelöli. Az Aranybullát azért is tartják alkotmány jellegű törvénynek, mivel a végén ott szerepel az ellenállási záradék. Ez annak az oklevélrésznek a helyén tűnik fel, ahol rendszerint az olvasható, hogy a király milyen büntetéssel fenyegeti meg azokat, akik nem hajtják végre az oklevélben foglalt uralkodói döntéseket. Az Aranybulla ellenállási záradékában viszont a király saját magára ró ki „büntetést”, ha ő, vagy utódai nem tartják be leírtakat. Ez különleges és erős garanciális elem.

Ezt a záradékot kivették a későbbi uralkodók?

Mindjárt az 1231. évi megújításnál az ellenállási záradékot felváltotta egy másik. Ebben az szerepelt, ha a király nem tartja be a rendelkezéseket, akkor Esztergom érsekének legyen joga arra, hogy az egyházi szabályoknak megfelelően először meginthesse a királyt, vagy súlyosabb esetben akár kiközösítéssel is sújthassa.

Alkalmazták?

Rögtön. Róbert, Esztergom akkori érseke nem volt elégedett a megújított Aranybulla végrehajtásával, ezért a következő évben egyházi büntetést mondott ki az országra, egyházi tilalmat rendelt el, a keresztség és az utolsó kenet kivételével nem szolgáltattak ki a szentségeket, nem miséztek, amit a középkorban borzasztó csapásként éltek meg az emberek. Döntését azonban nem az 1231. évi Aranybulla rendelkezéséből, hanem egy pápai felhatalmazásból vezette le.  

Ki adta meg az Aranybulla jelentőségét?

Végérvényesen Nagy Lajos király, aki 1351-ben törvényt bocsájt ki és ebbe a törvénybe beleilleszti az Aranybulla szövegét. Ekkor tehát már hivatkozási alap volt az Aranybulla. Mindenesetre Nagy Lajos ezzel hagyományt teremtett és innentől kezdve a késő középkorban rendszeresen előfordul, hogy magyar királyok újra átírják, megerősítik olykor saját törvényeikbe foglalva az Aranybullát. Végül Werbőczy István, – aki a késő középkor igen nagy hatású jogtudósa és politikusa volt –, a középkori magyar joggyakorlatot összegző munkájában, a nevezetes Hármaskönyvben a nemesség kardinális jogait az Aranybulla rendelkezéseiből vezette le és ezek közé illesztette be az ellenállási jogot is. Másrészt arról tudósít, hogy a magyar királyok trónra lépésükkor esküt tesznek az Aranybulla megtartására. Innen egy újabb lépés, hogy a nemesség bármely sérelmével szemben, amelyet a királyi hatalom okoz, az ellenállási záradékra hivatkozva fel lehet lépni. Mint ahogy az a Bocskai-felkelés esetében meg is történt.

II. András kihirdeti az Aranybullát. Jantyik Mátyás alkotása. Forrás: Wikipedia

Korábban volt az a tézis, hogy II. András kutyaszorítóba kerül és meg kellett állapodnia az őt támadó alattvalókkal és ennek eredménye az Aranybulla. Ön a nemrég megjelent könyvében ellenben azt taglalja, hogy ez az oklevél nem egy védekezésre kényszerült uralkodó törvénykezése.

Az én elképzelésem nem vonja kétségbe, hogy az Aranybulla kiadására azért kerül sor, mert II. Andrást sarokba szorították, a királynak lépnie kellett és úgy döntött, hogy a kedvezőtlen folyamatokat megállíthatja az Aranybulla kiadása. Amivel szemben azonban egészen más az elképzelésem, az az, hogy az Aranybulla a király ellenzékének törekvéseit fejezi ki. Ennek én nyomát sem látom az Aranybullában. Nincs olyan II. Andrásról szóló könyv vagy előadás, amelyben ne kerülnének szóba a nagy birtokadományai és tudjuk, hogy voltak, akik ellenezték ezt a birtokpolitikát. Ehhez képest az Aranybullában az olvasható, hogy az igaz szolgálattal szerzett birtokoktól senkit, soha ne fosszanak meg. Ha az ellenzék kényszerítette rá az akaratát az Aranybullában II. Andrásra, akkor igencsak rosszul végezték a dolgukat, hiszen azt, hogy mi az „igaz szolgálat”, a birtokot adományozó király állapítja meg és ebben az esetben ez a rendelkezés éppen a birtokvisszavételek elé állít erős akadályt. Tehát ezt a birtokpolitikát ellenző ellenzék nem követelhette Andrástól. Ugyanígy azt szokás mondani, hogy az egyházak, a főpapok támogatták ezeket az elégedetleneket, de akkor hogyan kerülhet bele az Aranybullába, hogy a király nem támogatja a püspökök azon törekvését, hogy a természetbeni adózás helyett pénzben szedjék be a tizedet. Azt is kimondja az Aranybulla, hogy a király pénze húsvéttól húsvétig legyen érvényes. A magyar királyok ugyanis időről-időre új pénzt verettek, az alattvalókkal pedig beváltatták a régi pénzüket az új pénzre olyan árfolyamon, hogy legyen jövedelme belőle a királynak. II. András újítása volt, hogy olyan években is beszedetett adót, amikor nem veretett új pénzt.

Azt is kimondja az Aranybulla, hogy ispánságokat nem adományozhatnak örökségképpen. Az ő birtokpolitikájával ellentétes lett volna, ezért András bátran tehetett ilyen ígéretet. Ez sem egy gyenge király törvénykezésére utal. Az Aranybullában szereplő intézkedések összhangban vannak a király korábbi politikájával, a királyi elképzeléseket erősítik, s nem találok egy olyan elemet sem, amely az ellenzéki törekvéssel lenne magyarázható. Mindamellett az Aranybulla nem oldotta meg a válságot, azt az oldja meg, amikor a királyi tanács kulcspozícióit megszerző politikai csoportosulás belekezd a korábbi birtokadományok felülvizsgálatába, ami éppen ellentétes az Aranybullában foglaltakkal, s mivel ez a törekvés nem volt népszerű, II. András könnyedén megbuktathatta őket.

Hogyan fogadta a szakma a megállapításait?

Az elképzelésemet 2011-ben publikáltam először és a történész-szakma jól fogadta, a közgondolkodás ellenben sokkal lassabban változik. Ezért jelent meg ez a könyv is az Országház Kiadó gondozásában, az Országgyűlés elnöke által kezdeményezett Aranybulla 800 programsorozat keretében. 

nyitókép: Mátrai Dávid