Mi lesz a műtrágyával, ami nélkül nehezen elképzelhető a modern mezőgazdaság és élelmiszeripar? Élelmiszerdrágulásról szóló sorozatunkban a megemelkedett energiaárak sokrétű hatásával foglalkozunk!
Az élelmiszerek drágulásáról szóló sorozatunk záró epizódjához érkeztünk: az előző részekben az élelmiszerpiac háború előtti helyzetével, a háború közvetlen hatásaival, az árakat felhajtó befektetői hangulattal, valamint a szankciókkal foglalkoztunk, most pedig minden áremelkedések anyjával, az energetikai inflációval zárunk.
Van ugyanis egy rendkívül érzékeny Achilles-sarkunk, ahogy egész Európának is – ez pedig a műtrágya. A műtrágya ebben a helyzetben szörnyű métely, amely jelentős mértékben felelős azért, hogy Európában, köztük Magyarországon nem csak azok az élelmiszerek drágulnak, amelyekből globálisan hiány van, hanem a helyben megtermeltek is.
Műtrágya ugyanis a jelenlegi termésátlagok fenntartásának érdekében szinte mindenhez kell,
és ára elsősorban a gázártól függ. Így jelenleg azokban az országokban is drága, amelyek jórészt maguk állítják elő, mint például Magyarországon.
Ha viszont az oroszok szankciót vezetnének be rá, iszonyatosan szorulna a hurok: Oroszország Európa első számú műtrágya-beszállítója, Belarusz a negyedik. Magyarország számára Oroszország az ötödik, Ukrajna a tizedik, Belarusz a tizenkettedik legnagyobb műtrágyabeszállító.
Mivel a magas gázárak miatt Európa-szerte leálltak a műtrágyagyárak hosszabb-rövidebb időre, e termék piaca is rendkívül feszített. Ha az oroszok megfosztanák Európát az import műtrágyától,
az ebből következő árrobbanás végigsöpörne a teljes élelmiszeriparon,
teljesen mindegy, mennyire önellátóak az egyes országok.
S ezt természetesen a befektetők is tudják – így a műtrágya ára most, amikor az import még szinte zavartalan, a gázárak által indokolt szintnél is sokkal magasabban van. Egyáltalán nem elszigetelt jelenség tehát az európai műtrágyapiacon, hogy a Bige Lászlóhoz hasonló műtrágyamágnások az észveszejtően magas gázárak miatt hosszabb-rövidebb időre bezárják gyáraikat, illetve brutális áremelést hajtanak végre, vagy nehézkesebbé teszik az ügyfelek kiszolgálását.
A gáz- és olajárak ráadásul elkövetik azt a merényletet is az európai élelmiszerpiac ellen, hogy rögtön kétfelől is hatnak rá – egyrészt, mint már tárgyaltuk, a műtrágyán keresztül közvetetten, másrészt viszont közvetlenül is, hiszen azokban az országokban, amelyekben a gázerőművek jelentős szerepet játszanak az áramtermelésben, drágul az áram, de drágul a mezőgazdasági, élelmiszeripari létesítmények felfűtése (ehhez szintén gáz kell), és drágul a mezőgazdasági erőgépek tankolása, a termékek kiszállítása is azokban az országokban, ahol az üzemanyagárra nincs érvényben valamiféle korlátozás.
és mivel az európai dízelpiacon a kőolajimporton túl kifejezetten jelentős az Oroszországból behozott kész dízelimport is, ez a piac ma kifeszítettebb – s kitalálták: drágább is –, mint a benziné.
Az IFPRI azzal számol, hogy Európa az élelmiszerhiány és az áremelkedés tekintetében a kicsit vagy közepesen érintett országok közé tartozik – kivéve Izlandot, Svájcot, Norvégiát, Szerbiát és Moldovát, akik a többi európai országnál is kevésbé fogják megérezni az áremelkedést.
Óriási gondok elé néznek viszont a világ nagy élelmiszer-importőrei: a tágas és néptelen Kazahsztánt leszámítva egész Közép-Ázsia, a túlnépesedett India és Pakisztán, a hatalmas népességét a terméketlen sivatagokból ellátni kénytelen Egyiptom, Líbia, Szudán, Jemen, Szíria és Irak.
De az, hogy éhezni jó eséllyel nem fogunk, sajnos még nem ment meg minket
attól, hogy rögtön öt irányból is támadják az élelmiszerárainkat: drágítanak a világszintű, az elmúlt évből áthozott a logisztikai és időjárásbeli problémák, drágít az ukrán kínálat részleges kiesése, drágít a szankciók veszélye úgy Oroszország részéről az élelmiszerekre és a műtrágyára, mint Európa részéről az olajra és gázra – aztán még egy kört rádrágít minderre az, amit az egészről a befektetők gondolnak. Mindehhez járul a bérköltség, ami pont az infláció miatt emelkedik, és az imitt-amott, bizonyos termelőknél megjelenő, pofátlan áremelések.
Kutya világ jön, amelyben sokat fogunk még hüledezni az étolaj, a zöldség és a hús árán – de Európa-szerte a saját kormányaink lesznek érte a legkevésbé hibásak.
Rájuk hárul viszont a feladat, hogy exportkorlátozásokkal megfékezzék a hiányt, felépítsék az önellátási kapacitást – és ügyes árstop-politikával kiszűrjék az infláció haszonlesőit.
Fotó: MTI
A 11 éves Dominikkal Magyar Péter és a Tisza parlamenti képviselőjévé választott Bódis Kriszta készített interjút tavaly decemberben. A fiú gyámja tett feljelentést.
A külpolitikai szakértő szerint az Európai Unió egyre nehezebben tudja összeegyeztetni a Szerbiával szembeni elvárásait a térség valóságával, az idő pedig nem az EU bürokratáinak dolgozik.
Az orosz elnök fontos feladatot határozott meg az orosz hadsereg számára.
„Ez nem ígéretpolitika — ez valódi, komoly, európai forrás, amely közvetlenül a parajdiakat segíti. Most a bukaresti kormányon a sor” – fogalmazott Vincze Loránt RMDSZ-es EP-képviselő.
Hiába akar a britek jelentős része visszatérni az EU-ba, az unió urai nem olyan lelkesek.
A felmérések szerint a 18–28 évesek 60%-a támogatná az uniós tagság visszaállítását.
Nem Orbán Viktor volt a kerékkötő, hanem nagybátyánk, a valóság. Kohán Mátyás írása.
Az igazság, a tények itt már fabatkát sem érnek. Bilincses vágóképek kellenek Magyar Péternek – a neoávéhá meg intézkedik.
A kórházak tele vannak sérültekkel.
