Mitől drágul az élelmiszer? – Itt a műtrágya-para is

Az élelmiszerek drágulásáról szóló sorozatunk záró epizódjához érkeztünk: az előző részekben az élelmiszerpiac háború előtti helyzetével, a háború közvetlen hatásaival, az árakat felhajtó befektetői hangulattal, valamint a szankciókkal foglalkoztunk, most pedig minden áremelkedések anyjával, az energetikai inflációval zárunk.

Van ugyanis egy rendkívül érzékeny Achilles-sarkunk, ahogy egész Európának is – ez pedig a műtrágya. A műtrágya ebben a helyzetben szörnyű métely, amely jelentős mértékben felelős azért, hogy Európában, köztük Magyarországon nem csak azok az élelmiszerek drágulnak, amelyekből globálisan hiány van, hanem a helyben megtermeltek is.

és ára elsősorban a gázártól függ. Így jelenleg azokban az országokban is drága, amelyek jórészt maguk állítják elő, mint például Magyarországon.

Ha viszont az oroszok szankciót vezetnének be rá, iszonyatosan szorulna a hurok: Oroszország Európa első számú műtrágya-beszállítója, Belarusz a negyedik. Magyarország számára Oroszország az ötödik, Ukrajna a tizedik, Belarusz a tizenkettedik legnagyobb műtrágyabeszállító.

Mivel a magas gázárak miatt Európa-szerte leálltak a műtrágyagyárak hosszabb-rövidebb időre, e termék piaca is rendkívül feszített. Ha az oroszok megfosztanák Európát az import műtrágyától,

teljesen mindegy, mennyire önellátóak az egyes országok.

S ezt természetesen a befektetők is tudják – így a műtrágya ára most, amikor az import még szinte zavartalan, a gázárak által indokolt szintnél is sokkal magasabban van. Egyáltalán nem elszigetelt jelenség tehát az európai műtrágyapiacon, hogy a Bige Lászlóhoz hasonló műtrágyamágnások az észveszejtően magas gázárak miatt hosszabb-rövidebb időre bezárják gyáraikat, illetve brutális áremelést hajtanak végre, vagy nehézkesebbé teszik az ügyfelek kiszolgálását.

A gáz- és olajárak ráadásul elkövetik azt a merényletet is az európai élelmiszerpiac ellen, hogy rögtön kétfelől is hatnak rá – egyrészt, mint már tárgyaltuk, a műtrágyán keresztül közvetetten, másrészt viszont közvetlenül is, hiszen azokban az országokban, amelyekben a gázerőművek jelentős szerepet játszanak az áramtermelésben, drágul az áram, de drágul a mezőgazdasági, élelmiszeripari létesítmények felfűtése (ehhez szintén gáz kell), és drágul a mezőgazdasági erőgépek tankolása, a termékek kiszállítása is azokban az országokban, ahol az üzemanyagárra nincs érvényben valamiféle korlátozás.

és mivel az európai dízelpiacon a kőolajimporton túl kifejezetten jelentős az Oroszországból behozott kész dízelimport is, ez a piac ma kifeszítettebb – s kitalálták: drágább is –, mint a benziné.

Az IFPRI azzal számol, hogy Európa az élelmiszerhiány és az áremelkedés tekintetében a kicsit vagy közepesen érintett országok közé tartozik – kivéve Izlandot, Svájcot, Norvégiát, Szerbiát és Moldovát, akik a többi európai országnál is kevésbé fogják megérezni az áremelkedést.

Óriási gondok elé néznek viszont a világ nagy élelmiszer-importőrei: a tágas és néptelen Kazahsztánt leszámítva egész Közép-Ázsia, a túlnépesedett India és Pakisztán, a hatalmas népességét a terméketlen sivatagokból ellátni kénytelen Egyiptom, Líbia, Szudán, Jemen, Szíria és Irak.

attól, hogy rögtön öt irányból is támadják az élelmiszerárainkat: drágítanak a világszintű, az elmúlt évből áthozott a logisztikai és időjárásbeli problémák, drágít az ukrán kínálat részleges kiesése, drágít a szankciók veszélye úgy Oroszország részéről az élelmiszerekre és a műtrágyára, mint Európa részéről az olajra és gázra – aztán még egy kört rádrágít minderre az, amit az egészről a befektetők gondolnak. Mindehhez járul a bérköltség, ami pont az infláció miatt emelkedik, és az imitt-amott, bizonyos termelőknél megjelenő, pofátlan áremelések.

Kutya világ jön, amelyben sokat fogunk még hüledezni az étolaj, a zöldség és a hús árán – de Európa-szerte a saját kormányaink lesznek érte a legkevésbé hibásak.

Rájuk hárul viszont a feladat, hogy exportkorlátozásokkal megfékezzék a hiányt, felépítsék az önellátási kapacitást – és ügyes árstop-politikával kiszűrjék az infláció haszonlesőit.

Fotó: MTI