Új cikksorozat indul a Mandineren: megmutatjuk, hogyan drágítja a háború és több más tényező az élelmiszereket – és mindjárt egy rossz hírrel kezdünk: sajnos a háború nélkül is drágult volna minden, ha nem is ennyire.
Tavaly óta rendületlenül drágulnak a boltokban az élelmiszerek, a gazdaság egészére számított inflációt jóval meghaladó élelmiszerinfláció mostanra már minden vásárló ingerküszöbét elérte.
Most induló cikksorozatunkban megmutatjuk, pontosan milyen módon is hat az ukrán-orosz háború az élelmiszerekre, milyen egyéb tényezők befolyásolják az élelmiszerek árának változását, és mely termékeknél várható további drágulás.
*
Először is leszögezendő tény: az infláció sajnos a következő időszakban velünk marad, és erejét
az energia piaci árai mellett az élelmiszerek áraiban fogjuk a leginkább megtapasztalni.
Jelentős itthon az értetlenség a drága élelmiszerek kapcsán, ami nem csoda – Magyarországon tavaly november óta 480 forintos ársapka van érvényben úgy a benzinre, mint a dízelre, a hosszú távú orosz gázszerződésnek köszönhetően hazánkban a nyugat-európainál sokkal kevésbé éles a gázárak emelkedése, ráadásul ebből a lakossági felhasználók a rezsicsökkentésnek köszönhetően semmit nem éreznek.
Felmerül tehát a kérdés: milyen szempontok játszanak közre a brutális élelmiszerár-emelkedésben, és mégis hogy lehet az, hogy az orosz-ukrán háború hatására a Magyarországon megtermelt, az ukrán import kiesése által jóformán egyáltalán nem érintett élelmiszerek – így például a paradicsom – ára is nagyot ugrott?
Infláció az EU tagállamaiban 2022 márciusában (forrás MTI)
Bár a szép lassan elszálló gáz- és üzemanyagárak miatti tavalyi élelmiszerár-növekedés ma már szinte régi szép emléknek minősül, nem árt megemlékeznünk arról sem, hogy a háború egy eleve kifeszített globális élelmiszerpiacra szabadult rá. Az élelmiszerek gyors és olcsó célba juttatását mindenekelőtt továbbra is akadályozza, hogy a koronavírus-járvány ellen az Európában megszokottnál szigorúbb intézkedéseket bevezető országok a járványgörbe alakulásától függően időnként
be-bezárnak egy-egy forgalmasabb kikötőt, megborítva a kiépült és jól bevált globális szállítmányozási láncokat.
Másodrészt az élelmiszerek iránti kereslet évtizedek óta csak előre megy, nem hátra, mert a Földön egyre több ember él, és ők is egyre többet fogyasztanak – így ahhoz, hogy az élelmiszerárak lefelé induljanak, vagy a népességnövekedésnek, vagy a gazdasági növekedésnek kellene megállnia.
Márpedig egyik sem történt meg: 2020-at a MacroTrends adatai szerint 7,79 milliárdos népességgel zárta a bolygó, mostanra pedig 7,95 milliárdan lehetünk. Márpedig aki életben van, az szükségszerűen eszik is, nem is akármilyen színvonalon: a 2020-as 3,6 százalékos recesszió után tavaly a globális GDP is jelentőset, 5,5 százalékot ugrott.
Az ugyanannyi élelmiszerre jutó több és jobban fogyasztó ember mindenféle külső hatás nélkül is áremelkedést generálna.
Harmadrészt a tavalyi számos szempontból rossz év volt: Észak-Amerikában gyengén termett a búza, Dél-Amerikában a szójabab és a kukorica, Malajzia híres olajpálmáit pedig tájfunok tizedelték. A szójabab- és pálmaolaj a világ számos részének az, ami nekünk a napraforgóolaj, ráadásul biodízel is készül belőlük.
Ha csökken a termelés, csökken az export is – márpedig a kieső olajat úgy a finomítókban, mint a konyhákban pótolni kellett valamivel. Már a háború kitörése előtt kifeszített volt tehát a növényi olajok piaca; az üzemanyagokba kötelezően keverendő biokomponens eltörlése ezért járna azonnali ármérséklő hatással.
Ráadásul már jóval a háború előtt elszáguldott a koronavírusból gyorsan felálló világ visszapattanó olaj- és gázkereslete, miközben a termelési kapacitások csak lassan emelkedtek.
Így a tavalyi évet végig ütemes olaj- és gázáremelkedés jellemezte,
amelyre késő ősztől rátett egy lapáttal a fokozódó háborús hangulat – és a háború esélye miatti bizonytalanságérzet annak ellenére drágította az olajat és a gázt a piacon, hogy sem a háború előtt, sem azóta nincsenek valódi kapacitásproblémák az orosz gáz- és olajkitermelésben, illetve az Oroszország és Európa közötti gáz- és olajszállításban.
Az árak világszerte emelkedtek, de Európában tovább élezték a helyzetet a zöld átálláshoz kapcsolódó mesterséges áremelési mechanizmusok, amiket az Európai Unió az alacsony gáz- és olajárak korában vezetett be abban a hiszemben, hogy olcsó gáz és olaj mellett alig fogjuk őket észrevenni.
Ennek az áremelkedésnek a szállítmányozáson túl a rendkívül gázigényes műtrágyagyártásban is meglett a hatása – s itt érdemes hangsúlyozni:
a rezsicsökkentés csak a lakosság számára teszi a piaci árnál jelentősen olcsóbbá a gázt, az ipar számára nem,
így a globális gázáremelkedés legalább a lakossági fogyasztói gázár és a hosszútávú orosz gázszerződés szerinti beszerzési ár különbségének mértékéig igenis érinti a magyar termékek árát. A magyar költségvetés nem lenne képes az ipari fogyasztók számára is annyiért biztosítani a gázt, mint a lakosságnak.
Tavaly óta, épp az elszálló energiaárak miatt a kis- és középvállalkozások számára is elérhető a rezsicsökkentés, de a négymilliárdos maximális árbevétel, illetve a legfeljebb tízfős létszám jelentette követelményeknek elenyésző mértékben tudnak megfelelni a magyar élelmiszeripar szereplői.)
Azaz: már a háború előtt úton volt az európai, köztük a magyar vásárlók felé egy erőteljes áremelkedés, amely lassan végiggyűrűzött a termelési láncokon. A mostani élelmiszerárak részben ezt, részben a konkrétan a háborúhoz kötődő hatásokat tükrözik.
Innen folytatjuk következő cikkünket, hamarosan!
Nyitókép: Shutterstock
Az elemző szerint ugyanis „nemcsak a Fidesz-szavazóknak jó, hogy van rezsicsökkentés, hanem a Tisza-szavazók túlnyomó részének is. Persze, vannak ott is teszlások és luxusbaloldaliak, de a szavazótáboruk nagy része az a rezsicsökkentés haszonélvezője.”
Kiril Budanov, az ukrán elnöki hivatal vezetője a Bloombergnek adott interjújában elismerte: valóban érkeztek ilyen kérések.
A beszámolók szerint a támadásban egy erőmű és több lakóház is megrongálódott.
Oroszország figyelmeztetett, hogy felülvizsgálja álláspontját Kijev uniós tagságával kapcsolatban, mivel az uniót veszélyesebb katonai szövetségnek tartja már, mint a NATO-t.
Zelenszkij és oligarchái a biztonságból parancsolgatnak, de már az egyszerű emberek sem hajlandóak meghalni a korrupt ukrán kormányért.
„Vlagyimir Putyin kompromisszumkészsége most nem azon a szinten van, mint két-három hónappal ezelőtt” – mondta Bendarzsevszkij Anton.
Ráadásul a Tisza Shellből importált energetikai tótumfaktuma annyira lelkes lett, hogy azon nyomban megszüntetné a családok életkörülményeit javító intézkedéseket.
Az ukrán külügyi szóvivőnek már gyanúsítottja is van.
Az már biztos, hogy a keresett személyt őrizetbe veszik, a kérdés csak az, hogy a nyomozás néhány napig vagy hónapokig tart-e.
