Háború és élelmiszer-drágulás – hová tart a világ?

Tavaly óta rendületlenül drágulnak a boltokban az élelmiszerek, a gazdaság egészére számított inflációt jóval meghaladó élelmiszerinfláció mostanra már minden vásárló ingerküszöbét elérte.

Most induló cikksorozatunkban megmutatjuk, pontosan milyen módon is hat az ukrán-orosz háború az élelmiszerekre, milyen egyéb tényezők befolyásolják az élelmiszerek árának változását, és mely termékeknél várható további drágulás.

*

Először is leszögezendő tény: az infláció sajnos a következő időszakban velünk marad, és erejét

Jelentős itthon az értetlenség a drága élelmiszerek kapcsán, ami nem csoda – Magyarországon tavaly november óta 480 forintos ársapka van érvényben úgy a benzinre, mint a dízelre, a hosszú távú orosz gázszerződésnek köszönhetően hazánkban a nyugat-európainál sokkal kevésbé éles a gázárak emelkedése, ráadásul ebből a lakossági felhasználók a rezsicsökkentésnek köszönhetően semmit nem éreznek.

Felmerül tehát a kérdés: milyen szempontok játszanak közre a brutális élelmiszerár-emelkedésben, és mégis hogy lehet az, hogy az orosz-ukrán háború hatására a Magyarországon megtermelt, az ukrán import kiesése által jóformán egyáltalán nem érintett élelmiszerek – így például a paradicsom – ára is nagyot ugrott?

Infláció az EU tagállamaiban 2022 márciusában (forrás MTI)

Bár a szép lassan elszálló gáz- és üzemanyagárak miatti tavalyi élelmiszerár-növekedés ma már szinte régi szép emléknek minősül, nem árt megemlékeznünk arról sem, hogy a háború egy eleve kifeszített globális élelmiszerpiacra szabadult rá. Az élelmiszerek gyors és olcsó célba juttatását mindenekelőtt továbbra is akadályozza, hogy a koronavírus-járvány ellen az Európában megszokottnál szigorúbb intézkedéseket bevezető országok a járványgörbe alakulásától függően időnként

Másodrészt az élelmiszerek iránti kereslet évtizedek óta csak előre megy, nem hátra, mert a Földön egyre több ember él, és ők is egyre többet fogyasztanak – így ahhoz, hogy az élelmiszerárak lefelé induljanak, vagy a népességnövekedésnek, vagy a gazdasági növekedésnek kellene megállnia.

Márpedig egyik sem történt meg: 2020-at a MacroTrends adatai szerint 7,79 milliárdos népességgel zárta a bolygó, mostanra pedig 7,95 milliárdan lehetünk. Márpedig aki életben van, az szükségszerűen eszik is, nem is akármilyen színvonalon: a 2020-as 3,6 százalékos recesszió után tavaly a globális GDP is jelentőset, 5,5 százalékot ugrott.

Harmadrészt a tavalyi számos szempontból rossz év volt: Észak-Amerikában gyengén termett a búza, Dél-Amerikában a szójabab és a kukorica, Malajzia híres olajpálmáit pedig tájfunok tizedelték. A szójabab- és pálmaolaj a világ számos részének az, ami nekünk a napraforgóolaj, ráadásul biodízel is készül belőlük.

Ha csökken a termelés, csökken az export is – márpedig a kieső olajat úgy a finomítókban, mint a konyhákban pótolni kellett valamivel. Már a háború kitörése előtt kifeszített volt tehát a növényi olajok piaca; az üzemanyagokba kötelezően keverendő biokomponens eltörlése ezért járna azonnali ármérséklő hatással.

Ráadásul már jóval a háború előtt elszáguldott a koronavírusból gyorsan felálló világ visszapattanó olaj- és gázkereslete, miközben a termelési kapacitások csak lassan emelkedtek.

amelyre késő ősztől rátett egy lapáttal a fokozódó háborús hangulat – és a háború esélye miatti bizonytalanságérzet annak ellenére drágította az olajat és a gázt a piacon, hogy sem a háború előtt, sem azóta nincsenek valódi kapacitásproblémák az orosz gáz- és olajkitermelésben, illetve az Oroszország és Európa közötti gáz- és olajszállításban.

Az árak világszerte emelkedtek, de Európában tovább élezték a helyzetet a zöld átálláshoz kapcsolódó mesterséges áremelési mechanizmusok, amiket az Európai Unió az alacsony gáz- és olajárak korában vezetett be abban a hiszemben, hogy olcsó gáz és olaj mellett alig fogjuk őket észrevenni.

Ennek az áremelkedésnek a szállítmányozáson túl a rendkívül gázigényes műtrágyagyártásban is meglett a hatása – s itt érdemes hangsúlyozni:

így a globális gázáremelkedés legalább a lakossági fogyasztói gázár és a hosszútávú orosz gázszerződés szerinti beszerzési ár különbségének mértékéig igenis érinti a magyar termékek árát. A magyar költségvetés nem lenne képes az ipari fogyasztók számára is annyiért biztosítani a gázt, mint a lakosságnak.

Tavaly óta, épp az elszálló energiaárak miatt a kis- és középvállalkozások számára is elérhető a rezsicsökkentés, de a négymilliárdos maximális árbevétel, illetve a legfeljebb tízfős létszám jelentette követelményeknek elenyésző mértékben tudnak megfelelni a magyar élelmiszeripar szereplői.)

Azaz: már a háború előtt úton volt az európai, köztük a magyar vásárlók felé egy erőteljes áremelkedés, amely lassan végiggyűrűzött a termelési láncokon. A mostani élelmiszerárak részben ezt, részben a konkrétan a háborúhoz kötődő hatásokat tükrözik.

Innen folytatjuk következő cikkünket, hamarosan!

Nyitókép: Shutterstock