Az utóbbi hetekben több médium is azt sugallta, hogy a magyar lakosság hitelállománya minden eddiginél magasabb szinten van.
Az utóbbi hetekben több médium – például a 444.hu – is azt sugallta, hogy a magyar lakosság hitelállománya minden eddiginél magasabb szinten van, hiszen már a GDP nyolcadát teszi ki. Elsőre riasztóan hangzik, de a valós helyzet ennél összetettebb. Bár a háztartási hitelek összege valóban emelkedik, GDP-arányosan messze elmarad a 2008–2010 közötti válságidőszak csúcsértékeitől, amikor ez az arány elérte a 38–42 százalékot is – írja a Faktum.
A portál szerint a jelenlegi gazdasági környezet – csökkenő inflációval és növekvő reáljövedelmekkel –
kedvezőbb feltételeket teremt a hiteltörlesztéshez.
A Faktum kifejti, hogy a 2025 első hónapjaiban mért 8,4 százalékos nettó bérnövekedés és a 4,4 százalékos infláció következtében a reálbérek érezhetően emelkedtek, ami javítja a háztartások hitelviselési képességét. Ráadásul a 2022-es, még 14,5 százalékos inflációhoz képest ma már stabilabb pénzügyi környezetben működik a gazdaság.
Hangsúlyozzák, hogy fontos tényező a hitelszerkezet is: a frissen felvett lakáshitelek túlnyomó többsége – az MNB adatai szerint több mint 80 százaléka –
már fix kamatozású, ami jelentősen csökkenti a pénzügyi kockázatokat.
Emellett a hitelállomány növekedésében egyre nagyobb szerepet játszanak az államilag támogatott konstrukciók, mint a Babaváró hitel, a CSOK vagy az otthonfelújítási program. Ezek részben kamatmentesek, vagy teljesíthető feltételek mellett elengedhetők, így nem terhelik a háztartásokat ugyanolyan módon, mint a piaci hitelek.
A Faktum szerint tehát félrevezető lehet az olyan kijelentés, hogy „a lakosság soha nem volt még ennyire eladósodva”.
Mint írják: egy-egy szám vagy arány csak pillanatképet ad, ha nem tesszük mellé a gazdasági háttér és a történelmi viszonyok elemzését. A hitelállomány alakulása önmagában kevéssé mond el arról, milyen pénzügyi terhet jelent mindez a családok számára.
A hitelhelyzet értékelésekor tehát nem az abszolút számok a legfontosabbak, hanem az, hogy milyen arányban állnak a gazdaság egészéhez, milyen típusú hitelekről van szó, és hogyan alakultak a gazdasági feltételek.
Ha ezek a tényezők kimaradnak az értelmezésből, torz képet kaphatunk a valóságról.
Nyitókép: Faktum
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Valójában az fáj a Politicónak, hogy Magyarország is megúszta az európai gigahitelt.
Az ukrán elnök még meg sem kapta a hitelt, de már kilátásba helyezte, hogy nem is fogja azt visszafizetni.
Recesszió, versenyképességi válság, politikai nyomás: a német kormány drasztikus lépésre szánta el magát.
Ő is a Belgiumban lévő orosz vagyon megszerzéséről ábrándozik.
„Az volt a kérdés, hogy ki az, aki ebben nem hajlandó részt venni. Ez három ország volt: Szlovákia, Csehország és Magyarország.”
Az ukrán elnök lengyelországi látogatásán beszélt arról, mihez kezdene a Brüsszelből várható 90 milliárd euróval.
A jelölt személyéről szombaton döntött a szombathelyi Fidesz.
Illusztrációt mondjuk nem is keresett a bejegyzéshez.
