Már momentumosként is nagyon zavart, amikor szembenézés helyett az ellenzéki politikusok minden vereség után a felelősök keresésével foglalkoznak. Ennek a véleményemnek hangot is adtam már 2018 után is, éppen a Mandiner felületén. A Transzparens Újságírásért Alapítvány vezetőjeként gyakorlatilag látom a legfrissebb médiával kapcsolatos kutatási adatokat. Nem is beszélve arról, hogy a kampány időszakára független nemzetközi Választási Médiafigyelő Delegációt szerveztünk Claude Chollet, francia társszervezetünk alapítójának vezetésével. Mindezek alapján elmondhatom, ez a magyarázat több sebből vérzik.
Nem igaz az az állítás, hogy a választás előtt a választópolgárok nem tudtak volna hozzájutni kellő mértékben a döntésükhöz szükséges információhoz.
Az online hírportálok tekintetében a kormánykritikus oldalak nyertek, a televíziót tekintve kiegyenlített volt a verseny, a nyomtatott sajtó tekintetében sajnos nem áll elég adat rendelkezésünkre. Hiszen mi nem csak azt vizsgáltuk, hogy hány darab médium van az adott piacon, hanem azt, hogy ezeknek mekkora a piaci mérete. Hiába van az egyik oldalon több televíziós csatorna, ha ezeknek a nézettsége töredéke a másik oldal csatornáinak. Valamint azt is fontos vizsgálni egyes médiumok tekintetében, hogy a tartalmaik hány százaléka foglalkozik közélettel és ezek a tartalmak mennyire olvasottak és/vagy nézettek.