Nem lettünk MSZP-simogatók – a Momentum fiataljai a Mandinernek

Nagy Károlyt, a Momentum ifjúsági szervezetének elnökét, valamint a korábban Bayer Zsoltnak üzenő Gádor Barnabást, a szervezet hálózatosodásügyi igazgatóját faggattuk nagyinterjúnkban. 

A momentumos fiatalok többek között arról beszéltek, hogy: 

– a Momentum nem lenne őszinte, ha liberálisnak vallná magát, a Puzsér-féle centrumon mosolyognak,

– szerintük Magyarországon a korrupció nagyobb, mint Romániában,

– a 2018-as parlamenti választás csalásnak minősítése egy önámítás,

– a Bayer Zsolt budavári lakásával kapcsolatos videó készítésénél az ügy hátterét sem ismerték, 

– a Gyurcsánnyal való összefogás dilemmája hamis, nem Soros György pénzeli őket,

– egy normális demokráciában az ellenzéki képviselőknek nem szabad a parlamentből bolondok házát csinálni,

– Nagy Blanka nem politikus, csupán az eseményekkel sodródik,

– el tudják képzelni, hogy fidelitasos lánnyal járjanak,

– a TizenX pedig sikeresebb, mint a „Gyere haza fiatal!” program.

***

„A Momentum egyedül vág neki a 2018-as választásoknak. Nem fogunk össze a leszerepelt ellenzék pártjaival, és jelöltjeink sem lépnek vissza más pártok javára. Szavazatmaximalizálási technikák keresése helyett vissza kell adni a választóknak a hitet: lehet önállóan, a jól fizetett képviselői helyek helyett az értékeinkhez ragaszkodva politizálni.” 2017-ben még ez volt a Momentum álláspontja. Ha az önkormányzati választásokra gondolunk, elég gyorsan változnak az idők, nemde?

Nagy Károly: Amikor a tavalyi választások előtt elvállaltam a jelöltséget a Momentumban, megfogadtam, hogy semmiképpen nem lépek vissza Kunhalmi Ágnes javára. Mégis én voltam az első, aki visszalépett. Volt egy időszak, amikor tényleg elkezdtem dolgozni a kerületben, beszélgetni az emberekkel, és felmértem a jelöltségem súlyát. Akkori tapasztalataim azt sugallták, hogyha nem lépek vissza a közös ellenzéki jelölt javára, és a helyi fideszes folytatja azt a rombolást, amit a kerületben megkezdett, akkor nem fogok tudni tükörbe nézni másnap. Végül visszaléptem, a mai napig úgy gondolom, hogy ez egy jó döntés volt. 2017-ben más időket éltünk, pont ezek voltak azok a hívószavak, amik engem is bevonzottak. Pontosan emlékszem, hogy tavaly április nyolcadikán a momentumosokkal és tizenikszesekkel közösen

és rájöttünk arra, hogy mi bohóckodhatunk itt és játszhatunk demokráciát a keretrendszerben, ez a rendszer nem erre van felépítve. Ebben a keretrendszerben nem lehet sikereket elérni, ha mindenki az egyéni eredményei alapján próbál hatalomra jutni. Ezért az önkormányzati választásokon a lehető legszéleskörűbb együttműködésre van szükség. Nem értem, Budapest miért téma. Vidéken már számos helyen összejött az együttműködés.

A Momentum küldöttgyűlése mégis leszavazta az együttműködést az MSZP-vel és a DK-val.

N.K.: A küldöttgyűlésen egyetlen dolog történt: arra kértük az elnökséget tavaly ősszel, hogy a lehető legszéleskörűbb együttműködésre törekedve folytasson tárgyalásokat valamennyi párttal.

Az MSZP az elmúlt 30 év maga, Fekete Győr András pedig 2017-ben még értetlenkedett, hogy nem tudja, „Gyurcsány Ferenc mi az istent keres még a politikában. Már igazán eltakarodhatna a közéletből”. A már említett küldöttgyűlés az MSZP-DK-Momentum összefogást nem támogatta, az elnökség mégis keresztülvitte az akaratát.

N.K.: Nem volt ilyen szavazás. A küldöttgyűlés nem szavazott le semmit. Ez nem igaz…

Akkor miért ez jelent meg az országos médiában?

N.K.: Az országos médiában egy olyan levél jelent meg – ami amúgy nem jutott el az elnökséghez –, ami nemtetszést fejezett ki a küldöttgyűlés egy részétől az ellenzéki összefogást illetően. Sokan azt gondolták, hogy ezt később vagy más módon kell bejelenteni.

Biztosan tudom állítani, hogy egység van a küldöttgyűlésen belül is.

Hatékony az a párt, ahol a küldöttgyűlés egy része által megfogalmazott levél nem jut el az elnökséghez?

N.K.: A küldöttgyűlésnek csak a kisebb része fogalmazta meg ezt a levelet, aminek tartalmáról vitáztunk a párton belül. Szerintem ez egy teljesen korrekt hozzáállás. Mindenki az EP-kampányra koncentrál, az önkormányzati választás másodlagos téma.

Hány százalékra méritek most magatokat?

N.K.: Úgy hat százalék körül.

Lesz EP-képviselőtök is?

N.K.: Bízunk benne, hogy Cseh Katka bejut. Én örülnék Donáth Annának és Nemes Balázsnak is, de nyilván ez már nagy álom.

most minden emberre szükség van.

Tavaly volt egy keveredés az Európai Parlamentet illetően, Fekete-Győr Andás belekavarodott az ALDE-Liberálisok vonalba. Verhofstadtékat ti kerestétek meg, vagy ők kerestek meg benneteket?

N.K.: Ezt nem tudom. Amióta a Momentumban vagyok, rengeteg külföldi párttal ápolunk kapcsolatot, akik részét képezik az ALDE-nak, ezért tavaly döntöttünk úgy, hogy felvételt kérünk a pártszövetségbe.

Ezek alapján liberálisnak tartjátok magatokat?

N.K.: Nem lenne őszinte az, ha azt mondanánk magunkról, hogy liberálisok vagyunk. Mind a programunkban, mind pedig a közösségben több ideológiából vannak olyan programpontok, amiket mi a magunkénak vallunk.

Összetartható egy olyan tábor, amiben több zászló van?

N.K.: Szerintem igen, ezért vagyunk centrista párt. Mindig

mert véleményem szerint egyetlen egy centrumpárt van ma Magyarországon, az pedig a Momentum. Túl kell lépni a szekértáborokon.

Tizenhét évesen mi motivált a politikai szerepvállalásra? Az elhíresült Bayer-videóra gondolok.

Gádor Barnabás: Engem aránylag régóta foglalkoztat a politika. Az első emlékem ezzel kapcsolatban a 2010-es országgyűlési választások estéje, amikor bejelentették a kétharmados Fidesz győzelmet. Megkérdeztem a szüleimet, hogy ennek most örüljünk-e, a választ azonban ők sem tudták. Tavaly április 8-án este néztem, ahogy az egész térkép narancssárga, másnap csatlakoztam a TizenX-hez. Ezen a helyzeten változtatni kell, a kezdeményezés pedig a fiataloké.

Szerinted mi az oka annak, hogy 8 év után is kétharmados győzelmet könyvelhetett el a Fidesz?

G.B.: A demokratikus intézmények folyamatos leépítése, a választási törvény átszabása, a médiapluralizmus megszüntetése. Ezek mind közrejátszottak. A gazdasági konjunktúrában könnyű eladni a sikereket, miközben az egész régió jobban teljesít, és mi leszakadóban vagyunk.

Ez márt csak azért is érdekes, mert egész Közép-Európa a gazdasági stagnálás felé halad, egyedül Magyarországon jósolnak a nemzetközi szervezetek és elemzők biztos és megalapozott gazdasági fejlődést. Vélemény?

G.B.: Az egészségügy helyzete és a korrupció mértéke is súlyos. Mindkettő területen Románia alatt és Bulgária környékén teljesítünk.

Románia alatt elég nehéz lehet korrupcióban teljesíteni, ahol már az igazságszolgáltatást is korrupciós vádak érik…

N.K.: Csatlakoznék Barnabáshoz. Sok mindent el tudunk mondani alkotmányosan, de mellette nem látjuk azt az alternatívát, ami később a Fideszt le tudja váltani. Ezért is kell nekünk dolgozni, egyre több ember bevonásával.

Látni kell, hogy Magyarország fele a Fideszt támogatja. Nem elég a másik feléből szeleteket kivágni, meg kell szólítani a fideszeseket is. Egy hasonlattal élve. Van egy focipálya, amire mi kimentünk. Tudjuk milyen sáros, merre van a szögletzászló; tudjuk, hogy ez a Fidesz focipályája, de, ha mi rálépünk erre a pályára, akkor ezen kell játszanunk. Ha nem tudunk eredményeket elérni, vagy üljünk le a kispadra, vagy vegyük fel a csavarost. Mi felvettük a csavarost.

Soros álarcok, lakossági fórum megzavarása, Bayer Zsolt lakása a Budai Várban, #lovagkereszt. Mi a célja ezeknek az akcióknak?

N.K.: Ez figyelemfelkeltés olyan problémákra, amik ma a fiatalságot érintik.

Miért érinti Bayer Zsolt lakhatása a fiatalságot?

G.B.: Nem gondolom, hogy Bayer Zsolt lakhatását kellene bármilyen formában támogatni, miközben…

Mivel támogatjuk?

G.B.: Hogy megteremtünk egy olyan rendszert, ami ismeretségek révén juttat egyeseket házhoz.

Nem ismeretség alapján jutott a lakáshoz, ez egy kvázi csere volt; a bérleti jogért pedig egy budapesti kertes ingatlannal fizetett. Például így költöznek a várba gazdag németek, vagy éppen a magyar elit, politikai oldaltól függetlenül.

G.B.: Az egy tendencia, hogy Orbán Viktor és szellemi köre felköltözik a várba.

Szóval akkor Jamie Oliver is a szellemi körhöz tartozik éttermével?

G.B.: Nem…

N.K.: Szerintem ennek az akciónak nem az volt a lényege, hogy Bayer Zsolt ügyeibe beleszálljunk. Mi is a sajtóból értesültünk a történtekről, tágabb a dolog. Arra szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy

Ezt a kettőt próbáltuk párhuzamba állítani. Nyilván utána mindenki Bayer miatt ugrott rá a hírre.

A Sárga Pulcsis Srác – kizárólag nagybetűkkel. Őszinte leszek, néztük a videót, és inkább a szégyenérzet fogott el minket. Látszott a gyereken, hogy előtte fél órája volt a buszon átnézni azt a szöveget, amit bele kellett hebegni-habogni a kamerába. Nem ciki ez utólag?

G.B.: Minden akcióból van lehetőségünk tanulni, le kell vonni a tapasztalatokat. Nyilván van hova fejlődni nyilvános beszéd és retorikai képességek területén.

Akkor miért pont őt raktátok be a képbe?

N.K.: Mi ilyen szempontból lazábbak vagyunk. Egy dolgot mondtam neki, amikor a buszon beszéltem vele: mivel nem tudjuk pontosan a csereügylet hátterét a dolgoknak…

Tehát úgy csináltátok a Bayer-videót, hogy a csereügylet lényegi hátterét nem tudtátok?

N.K.: Ami a fontos, hogy ne Bayerra hívjuk fel a figyelmet ebben a videóban, hanem a fiatalok lakhatási problémája kerüljön előtérbe. Aki érez magában bátorságot, bármikor kamera elé állhat. Mi egy ifjúsági szervezet vagyunk, becsúsznak néha kommunikációs hibák.

Mennyire hangosan tudja hallatni a hangját a párton belül az ifjúsági szervezet? Minek nektek ifjúsági tagozat, amikor a párt önmagában is elég fiatal? Tud ellenpólusa lenni ez az erő a párton belül a fő döntéshozóknak?

N.K.: Nekünk nem feladatunk, hogy bármilyen pólust képezzünk a párton belül. Sokkal inkább feladatunk az, hogy a saját gondolatainkat becsatornázzuk a döntéshozatalba. Ez a Momentumban megtörténik, országos hálózatunknak köszönhetően. Jól összedolgozik a két szervezet operatív szinten is.

A külhoni magyar fiatalsággal tartjátok a kapcsolatot?

G.B.: Van több külföldi tagunk, van operatív tag,

Európa szerte jelen vagyunk.

N.K.: Sokan vagyunk a határon túlról is. Erdélyiek, kárpátaljaiak.

Hogyan lehet határon túliként Gyurcsány Ferenccel összeállni?

N.K.: Ez egy hamis dilemma. Gyurcsány gyűlöletkampányát a határon túli magyarok ellen elítéltem akkor is, és elítélem most is – éppen úgy, ahogyan a kormány menekültellenes retorikáját. Nem tartom a politikai kultúra megfelelő részének ezt a stílust és kampányt. A DK határon túli magyarok elleni kampánya nem szalonképes, de ezt külön kell kezelni. Azonban ahhoz, hogy mi valamikor is vitázhassunk normálisan Gyurcsány Ferenccel, meg kell teremtsük a tisztességes politizálás feltételeit. A parlament ne legyen bolondok háza.

Az ellenzéki képviselők sípoltak…

N.K.: Az sem volt korrekt, viszont látni kell, hogy odáig fajult a magyar parlamentarizmus, hogy az ellenzéknek a síp maradt. Egy normális magyar demokráciában nem kellene a képviselőknek fütyörészniük.

Akkor igazából ez a közös ellenség tartja össze a tábort?

N.K: Szerintem a közös cél. Illetve az, hogy összetartja-e vagy sem, az egy bonyolult kérdés. Remélem, hogy meg fog teremtődni az a széleskörű együttműködés, melynek közös célja egy demokratikus Magyarország kereteinek megteremtése. Ezért együttműködünk, persze nem a határon túli magyarok ügyében, hanem a jogállam kérdésében. Ebben meg tudunk egyezni. Legyen egy alternatív alkotmány akár, és ne valami ellen, hanem valamiért küzdjünk.

Nem mond ennek ellent az, hogy Fekete-Győr András tavaly még azt mondta, hogy „a Momentum egy friss, szerethető, nem bemocskolt márka. Az MSZP, a DK, a Jobbik, az LMP már nem az”. Ezt követően mégis sikerül összeállni ezen „bemocskolt” pártokkal? Nem „mocskoljátok be” mindezzel magatokat is?

N.K: Nem, nem hinném. Nem gondolom azt sem, hogy az MSZP ettől majd frissebb és szagosabb lenne, vagy éppen a Momentum kevésbé friss és kevésbé szagos. Itt mindenkire szükség van, nem lehet félmegoldásokban gondolkodni. Az MSZP-nek, a Demokratikus Koalíciónak és a Jobbiknak is jelentős tábora van.

a Parlamentben vagy bárhol máshol, amikor olyan demokratikus keretek lesznek, melyek mindezt lehetővé teszik számunkra.

Egymással vitázni most is lehet.

N.K: Persze, de akár kormányzati szerepből is, hogy soha ne legyen olyan, hogy a miniszterelnöknek az legyen a válasza, hogy „boldog karácsonyt”. Ez nem az a politikai kultúra, amit mi képviselni szeretnénk.

Nem is olyan régen a Momentumnak volt egy kis nézeteltérése az Állami Számvevőszékkel. Győrffy Zoltán, a Momentum Pénzügyi Ellenőrző Bizottságának volt elnöke mindezt így kommentálta: „az elmúlt napok történései sajnos meggyőztek, hogy a Momentum vezetése nem érett egy teljes pénzügyi átvilágítására, a közelmúltban elkövetett hibákkal való szembenézésre és azok kijavítására”. A TizenX milyen pénzekből tartja fenn magát?

N.K: A TizenX jelenleg még egy polgári jogi társulás, mint olyan, a Momentum része. Mi is szeretnénk egyesületté válni, és egyesületté is fogunk. Nincs olyan, hogy TizenX-költségvetés vagy támogatási alap, ha valamire szükségünk van, akkor az anyapárthoz megyünk;

A Jobbik Ifjúsági Tagozata hasonló módon működik, mint mi; amíg más pártoknál külön egyesületek vannak. Ez inkább jogi kérdés, mi ezzel azonban nem igen szeretünk foglalkozni, hiszen tenni és változtatni akarunk, nem ilyen apróságokon lovagolni.

Fiatalok és a politika. Nagy Blanka és Kálló Dániel. Igaz, nem a Momentumban, hanem az MSZP-ben. Mit gondoltok erről? Szükség van ilyen fiatalon ilyen jellegű politikai szerepvállalásra?

G.B.: Szerintem mindenképpen fontos, hogy a fiatalok hamar elkezdjenek foglalkozni a közélettel. Az, hogy ők ebben milyen szerepet vállalnak, az az ő döntésük. Azt az ő tisztük eldönteni, mikor és milyen pozícióban vágnak ebbe bele. Ha a fiatalok meg akarnak teremteni egy olyan kultúrát és közeget, ahol élni akarnak és családot tudnak alapítani, akkor mindenképpen a kezükbe kell venni a politikai élet formálását.

N.K.: Bevallom én nagyon meglepődtem mikor Kálló Dani felkerült az MSZP listájára. Én szívattam is az FDP-s barátaimat, küldtem nekik vörösre festett FDP-logót. Aztán elgondolkodtam azon, hogy ahhoz, hogy változást tudjanak elérni a fiatalok, pályára kell lépniük.

Bármit is gondolok az MSZP-ről vagy arról a listáról, ha Kálló Dániel úgy gondolta, hogy neki ott a helye, akkor ezt abszolút tiszteletben kell tartani és meg is kell becsülni.

Nagy Blanka szerintetek egy tehetséges politikusjelölt?

N.K.: Nagy Blanka nem egy politikus, szerintem ő ebbe belesodródott; ami nyilván a saját felelőssége is.

Rendben, tehát Nagy Blanka ott van, ahol. Az a színvonal, amit ő képvisel, a „bajszos szar”, tehetséget sejtet vagy leplez?

N.K.: Ilyen szempontból nem ismerem Nagy Blankát.

Kívülállóként.

N.K.: Kívülállóként én Nagy Blankáról azt látom, hogy egy belevaló csaj.

Az a belevalóság, hogy „bajszos szar” és hogy „b*ssza arcon magát”?

N.K.: Nyilván én soha nem mondanék ilyet mivel nem az én stílusom, viszont belefér a szólásszabadságba.

Bayer Zsoltnak egyes kijelentései akkor miért nem férnek bele a szólásszabadságba?

N.K.: Neki is belefér, csak ő egy magát konzervatívnak mondó, ötvenes éveiben járó, lovagkereszttel bíró karakter.

Nagy Blanka meg egy tizennyolc éves lány.

N.K.: Nem gondolom, hogy ez egy követendő példa a politikai kultúra megváltoztatása felé. Viszont azt tiszteletben kell tartani, ha valaki megfogalmaz egy ilyen véleményt. Én azt gondolom, hogy mint állampolgár

Érdemes belegondolni abba is, hogy alapvetően az, hogy ma Magyarországon „bajszos szarnak” hív valaki egy prominens államférfit, az nem kellene, hogy ekkora hírt kavarjon.

Magyarország köztársasági elnöke nem csupán egy „prominens államférfi”, hanem ő képviseli az országunkat.

N.K.: Így van, abszolút. Önmagában ez mégsem rendelkezik akkora hírértékkel. Mindenkinek le kell vonnia a következtetéseket, hogy neki ez szimpatikus vagy sem. El kell fogadni, hogy valaki ilyennek látja, akár Áder Jánost is. El kell gondolkodni azon, hogy vajon miért lehet az, hogy nagyon sokan „bajszos szarnak” gondolják a köztársasági elnökünket, és így gondolkodnak a politikai elittel kapcsolatban. Ilyen szempontból nekik is súlyos felelősségük van abban, hogy ez a kép alakult ki róluk .

Nagy Blanka szerintetek ezt milyen kontextusban mondta? Egyszer csak rádöbbent arra, hogy ő lesz az, aki majd felnyitja az emberek szemét, vagy egy, a szituációba belekergetett, sodródó tizenéves diáklányról van szó, aki kiment egyszer Kecskemétre, jól felhúzta magát és olyat mondott, ami végül elindította őt ezen az emelkedőn – avagy lejtőn?

G.B.: Ez szerintem ugyanannak a társadalmi frusztrációnak a következménye, hogy ha hosszú időn keresztül ezeket a felgyülemlett feszültségeket nem tudják demokratikusan és kulturált keretek között levezetni, akkor sajnos ez ilyen megnyilvánulásokat fog eredményezni.

Milyen demokratikus keretek között lehet ezeket a frusztrációkat levezetni?

N.K.: Diákparlament, Független Diákparlament. Mondjuk az Országos Diákparlamentben azonnal leállítják azokat a fiatalokat, akik más véleményen vannak, mint ők. De ebben az egész Nagy Blanka-ügyben nem ez a fontos. A hangsúly ott van, hogy valaki mondott egy politikai véleményt, amit természetesen megítélhetünk,

ezután mégis kapott egy olyan lejárató hadjáratot az egész Fidesz-közeli médiától, ami szerintem abszolút méltatlan. Senkinek semmi köze ahhoz, hogy neki milyen jegyei vannak. Azt teljesen jogosan lehet támadni, hogy mit mondott, de az ilyen fajta lejárató kampányt senki sem érdemli meg. Emellett az üzenete is nagyon félelmetes, mivel az nem más, mint, hogy ha te elmondod a véleményedet, akkor érhetnek retorziók. És nem csak annyi, hogy kirúgnak a Puskás Akadémiától, mint engem és megvonják az ösztöndíjad, hanem beperelhet az önkormányzat, vagy behívhat az igazgató. Számos ilyen példa van, ami nem jut el a nyilvánosságig, de Blanka példája tökéletesen mutatja, hogy neked tudnak ugrani. Az egész ügyben ez az igazán félelmetes és amiről érdemes beszélni, mert az azért nem eget rengető, hogy Nagy Blanka mit mondott Áder Jánosról.

A fiatal, politika iránt nyitott generációnak ez a politikai kommunikáció jobban eladható? Levonhatjuk azt a következtetést, hogy az elkövetkezendő öt-tizenöt év politikai kommunikációja ebbe az irányba fog elmozdulni?

G.B.: Nem gondolom, hogy ez általános lenne, én továbbra is úgy gondolom, hogy ez a már említett frusztrációból fakad, és ha ennek az okát sikerül feloldani, akkor szerintem megszűnik ez a fajta stílus is. Ez egy belehergelődés ebbe a szituációba, belehergelődés ebbe a retorikába és nagyon remélem, hogy néhány évtized múlva már nem fogja megütni a média figyelmét.

Politikai korrektség. Előbb említetted, hogy a baloldalon vannak a PC-ellenes hangok, és a jobboldal ilyen értelemben a politikai korrektség elkötelezett követője. Mégis mintha a nyugati sajtóban nem ezt látnánk. Szerinted a baloldalon nincs jelen a politikai korrektségre való hajlam?

N.K.: A különböző oldalak különböző definíciókat használnak, én azonban úgy gondolom, hogy nem azért kell korrekt embernek lenni vagy korrekt dolgokat mondani, mert azt bárki ránk erőlteti, hanem azért, mert van bennünk egy tartás. Ez a személyes véleményem. Ilyen szempontból örültem, hogy egy olyan példát tudok mondani,

hiszen általában a jobboldali média szokott azzal foglalkozni, hogy elhallgattatják őket a PC jegyében. Akik odáig eljutnak, hogy politikai véleményt formálhassanak, azokban igen is legyen egy tartás, de ha valaki ott húzza meg ezen tartás határát, ahol Blanka, akkor azt is tiszteletben kell tartani. Jogi kereten belül bárki mozoghat, amíg ezeken belül maradunk, addig mindent szabad.

Magyar médiapluralitás. Bocskor Andrea fideszes EP-képviselő szerint a magyar média még mindig 69%-ban kormánykritikus. Mennyiben értetek egyet ezen kijelentéssel? 

G.B.: Itt elsősorban inkább az a kérdés, hogy ki milyen biztonságot élvez. Ha például a baloldalinak titulált lapokat felcsapjuk, egy-egy cikket elolvasunk, akkor mindegyiknek a végén ott a támogatói felhívás. Úgy gondolom, ez nem egy öncélú pénzhajhászat, hanem ez ténylegesen az anyagi biztonságuk fenntartását szolgálja.

N.K.: A jobboldali lapokat meg azok az állami támogatások és hirdetések tartják fenn, amik olyan oldalakon pörögnek, melynek a látogatottsági mutatóik minimálisak. Persze itt most jöhet a viszont érvelés, hogy akkor mégis miért csinálják mindezt. Szerintem azonban a lényeg nem ez. A valóság az, hogy a mai Magyarországon minimum két párhuzamos társadalom figyelhető meg.

és úgy, ahogy az ellenzéki beállítottságú polgárok sem feltétlenül tájékozódnak a kormánypárti lapokból vagy sajtóorgánumokból, úgy a Fidesz szavazók sem sűrűn olvassák a 444.hu-t, és amíg ez fennáll, addig két, teljesen alternatív valóság van egymás mellett. Ám nekünk felelősségünk van abban, hogy megértsük a másik oldalt, annak az érvrendszerét, és azt, hogy miért gondolja azt a Fidesz-szavazó, hogy a Fideszre szavaz. Sokan mondják azt, hogy a Fidesz-tábor kevésbé iskolázott, mint az ellenzék. Én ebben nem hiszek. Nekik is megvan a maguk világképe, méghozzá egy elég koherens világképük. Nekünk ezt kell megértenünk. A valódi probléma tehát itt van, hogy két tábor jött létre, és ebben a közmédiának hatalmas szerepe van. Egy jól működő Magyarországon a közmédiának a két tábor között kellene lenni, őket valamilyen szinten összekötve. Ezzel szemben ma azt látjuk, hogy a közmédia ma beállt teljesen a kormánypártok akarata alá. Ezért nincs itt egyensúly, a közmédia billenti el az egyensúlyt.

Tehát ha jól értem, amit mondtok, ezen két buborékon kívül nem létezik semmi más, nincs független sajtó? Szóval se baloldalról, se jobboldalról nem tudtok kiemelni olyan orgánumot, mely a tényszerű közlésre törekedne?

N.K.: Nem ezt mondtuk. Annyit emeltem ki, hogy van a jobboldali sajtó és van az ellenzéki, de ellenzékinek minősül már az is, aki bármilyen kormánykritikus tényeket leközöl. Itt viszonylag könnyű ellenzéki sajtónak lenni Magyarországon, ha nem vagy a Fidesz propagandájának „kiszolgálója”, akkor te már alapvetően egy ellenzéki sajtó vagy.

Akkor olyan jobboldali sajtó nem is létezik, ami ilyen értelemben ne „a Fidesz szekerét tolná”? Az már azonnal ellenzéki lenne?

N.K.: Szerintem a Magyar Hang egy jobboldali sajtó, ami nem a Fidesz propagandát „tolja”. Első publikációmat a határon túli magyarok szavazati jogáról én is a Magyar Nemzetbe publikáltam, sajnos az a szellemi kör már nincs ott, hanem a Magyar Hangban. Az egy jobboldali sajtó, és minden héten olvasom.

Itt szó volt két táborról és két buborékról, azonban kérdés, hogy ezt fel tudjuk-e valamikor is oldani. Fidelitasos barátnővel mondjuk szívesen járnátok?

N.K.: Nekem feleségem van.

G.B.: Úgy hiszem egy működő kapcsolathoz összeegyeztethető értékek, világkép és élet társul.

ott is nagyon értelmes és értékes emberek vannak. Szerintem nyilván, persze ez személyfüggő, de ott is lehetnek olyan lányok.

N.K.:  Nekem az egyik legjobb barátom egyéniben a Fideszre szavazott. Hetente találkozunk és beszélgetünk, teljesen működőképes egy ilyen kapcsolat. Nyilván, ő egy konzervatív ember, és ezzel nincsen semmi probléma.

Vannak TizenX – Fidelitas bulik? Vagy esetleg van, hogy összefuttok néha egy-egy kisebb találkozóra?

N.K.: Sajnos nem, nincsenek ilyen alkalmak. Szomorú, de nincs meg a párbeszéd a szervezetek között. Én kerestem Böröcz Lacit, és Nacsa Lőrincet is hívtam magunkhoz beszélgetni, szerintem nagyon fontos lenne, hogy legalább ez meglegyen. A lényeg az, hogy nem jöttek végül. Ez tök nagy probléma. Én megérteni szeretném, és azt szeretném, hogy az TizenX-esek is megértsék az ő álláspontjukat. Amíg nem ismerjük meg őket, addig ez nagyon nehéz feladat.

És a TizenX-nek az ellenzék ifjúsági tagozataival ápol kapcsolatokat?

N.K.: Van, persze.

Aktív együttműködés?

N.K.: Igen. Például a nyelvvizsgatörvénnyel kapcsolatos tüntetésen a TizenX és a többi ifjúsági tagozat is képviselteti magát. Ez közös munkánk a Független Diákparlamenttel. De emellett például a TizenX születésnapi partiján is voltak LMP-s, de még jobbikos fiatalok is.

És végül a Societas és a Jobbik Ifjúsági Tagozat találkozik egy sör mellett a TizenX rendezvényén.

N.K.: Nem, a Societas nem.

Hát majd most, már úgyis oda kell menni, hiszen megtörtént a nagy összeborulás.

N.K.: Nem és ezt nagyon fontos kiemelnem.

Eddig se volt és ez után sem lesz kettős mérce.

Hogyan látjátok a mai magyar fiatalság helyzetét? Milyen lehetőségei vannak itthon egy fiatalnak?

G.B.: Attól függ, hogy ki mit szeretni csinálni és elérni az életében. Van rengeteg ember, akinek optimális esetben nem szólna bele a politika az életébe. Mára mégis sikerült eljutottunk oda, hogy, ha egy fiatal nem is akar foglalkozni a politikával, a politika biztosan fog foglalkozni vele, akkor is, ha nem szeretné. Emiatt úgy hiszem mindenkinek felelőssége, hogy tegyen a változásért. Nagyon sokan külföldön látják a kiteljesedés lehetőségét, miközben a külföldi továbbtanulással nincsen probléma, mert az ott megszerzett tudást és tapasztalatot, világlátást nagyon fontos hazahozni és itt kamatoztatni, viszont fontos, hogy haza is kerüljön ez a tudás. Az lenne az igazán jó, ha Magyarország tudna biztosítani egy olyan közeget, ahol kamatoztatni lehet ezt a nemzetközi tudást és tapasztalatot.

N.K.: Épp a múlt héten írt rám egy tizenikszes, hogy ő külföldben gondolkodott, de végül nem adta le a jelentkezését külföldre és még aktívabban szeretni inkább dolgozni nálunk. És van pár ilyen példánk, volt, aki Bécsből költözött haza. Ilyen értelemben a TizenX sikeresebb, mint a „Gyere haza fiatal!” program. Itthon rengeteg olyan lehetősége vannak a fiataloknak, melyekkel nagy valószínűséggel tisztában sincsenek, és mi a TizenX-ben éppen ezért nem a a halálállapotot szeretnénk vizionálni, hanem

Igen, ez eltér attól, amerre most tart Magyarország, de azt látnunk kell, hogy lehetőségek nyilván vannak. Viszont nagy a különbség, hogy ki honnan jött. Ki, hol és milyen feltételek között tanulhat, és nyilván ezeken is változtatni kell. Nekem az egyik input, hogy egyáltalán a politikával kezdjek el foglalkozni, az volt, amikor az osztálytársaim közel egyharmada külföldi egyetemre adta be a jelentkezését. Én is jelentkeztem külföldre, felvettek, még ösztöndíjat is kaptam, de végül a kapcsolatom és a hazám iránt érzett szeretetem miatt itthon maradtam. Úgy éreztem és érzem a mai napig, hogy nekem itt van feladatom.