A baj sokkal nagyobb az ellenzéki oldalon, minthogy azt némi gyurcsányozással el lehessen intézni

„»Szerintem a gyurcsányozás most egy hisztérikus reakció arra, hogy ne kelljen gondolkodnunk arról, hogy mit rontottunk el«. Meglepő lesz, amit mondani fogok, mert véleményem jól ismert arról, hogy Gyurcsány Ferencnek mikor kellett volna már távoznia a közéletből (legkésőbb 2008-ban), de Ungárnak szerintem igaza van. Jelen helyzetben a gyurcsányozás pont azt fejezi ki, hogy nem tudok hatni a világra, nem is értem azt, nem tudom, mi történt velem, ezért tehetetlen dühömben belerúgok a plüssmaciba. (Upsz, véletlenül leplüssmaciztam Gyurcsányt, nem volt szándékos).

A baj sokkal nagyobb az ellenzéki oldalon, minthogy azt némi gyurcsányozással el lehessen intézni. A hatpárti összefogásnak 400 ezerrel kevesebb szavazója van, mint Medgyessy Péter 2002-es vagy Gyurcsány Ferenc 2006-os MSZP-jének (és azok mellett még ott volt egy 300-350 ezres SZDSZ is). Ezen nem fog segíteni, ha Gyurcsány végre elmegy, és ír majd „kibaszott jó könyveket a modern magyar baloldalról”. Az értelmiségimitátoroknak, a jófejkedő sajtómunkásoknak és persze a politikusoknak most az egyszer nem azzal kéne foglalkozniuk, hogy ki számít cikinek a köreikben, mert a köreik vannak a maguk összességében leszarva a magyar választók által.

És akkor mondanom kell valamit Gy. Németh Erzsébetről, akit, ha jól látom, éppen rugdosni illik, és akit van szerencsém jól ismerni politikai ellenfélként. Finoman szólva sem ettünk egymás tenyeréből, két bizottságban is ültünk együtt, és szerintem kifejezetten rossz kulturális főpolgármester-helyettes volt. (Igaz, e téren Karácsony Gergely is pocsék teljesítményt nyújt, viszont az is igaz, hogy a baloldal világszerte küzd azzal a feladvánnyal, hogy közösnevezőre hozza a szabadságvágyó, magát modernnek tartó városias szavazókat a zöldbolsevizmussal). Szóval értem én, hogy a médiában, a közösségi médiában menőségi verseny zajlik változatlanul, de ez csak az ő köreikben releváns, azok meg ugye. Megjegyzem, Szél Bernadett pontosan ugyanannyiszor nyert egyéni körzetben, mint Gy. Németh Erzsébet. Vagy Gyurcsány Ferenc. Vagy … tádádám … Orbán Viktor. (Pedig utóbbi is indult kétszer is). Az egyéni körzeti teendőn nagyon kevés múlik, annál több a pártok, a sajtó, az értelmiség működésén, azon, hogy szervezetileg/piacilag rendben vannak-e, és képesek-e kilátni a saját világukból, képesek-e megújulni. Hadházy Ákos annyival tudott többet Zuglóban az obskúrus Tóth Csabánál, hogy hozta a volt elempéseket, azon kívül senkit, viszont országos tevékenysége hozzájárult ahhoz, hogy az ellenzék be legyen zárva a saját világlátásba, hogy az legyen változatlanul a téma, ami 2008 óta már nem téma.”

Nyitókép: YouTube / Hit Rádió