A kampányban az ellenzék több hibát vétett eddig, mint a kormányoldal

„A Magyar Nemzethez visszatérve a Huncut pici gazemberek című írásában így fogalmazott: »A győztes úgyis az lesz, aki többet dolgozik, segíti a többieket, bízik a jövőben, nem pedig a huncut pici gazemberek.« Nos, tisztázzuk az elején: Ön szerint ki a győztes, és kik a gazemberek?
A kifejezés nem tőlem származik, bár elég jól hangzik, hogy »huncut pici gazember«. A kifejezést egyébként Márki-Zay Péter ellenzéki jelöltre mondta egy vele alapvetően rokonszenvező, ugyanazon a politikai oldalon álló közgazdász. A cikk alapvetően erről szól. Az Ön által idézett mondat azonban szerintem az élet mélyebb összefüggését is megvilágítja. Nem csak politikáról beszélünk: sportversenyekben vagy az élet más területein is általában az szokott győzni, aki a munkát komolyan veszi, és megpróbálja a legjobbat kihozni abból a helyzetből, amelybe került. Versenyhelyzetben, döntetlen állásnál, vagy kevés különbségnél a gondviselés, vagy mások szerint a szerencse a végén amellé áll, aki többet tett a sikerért. A mostani választási kampányban szerintem az ellenzék több hibát vétett eddig, mint a kormányoldal. Lehet, hogy április 3-án ennek a sok hibának meglesz az eredménye. Persze az is lehet, hogy másképp lesz. De épp ez a szép a politikában, hogy ezeket a kihívásokat nem látjuk előre.

Melyek azok a konkrét eredmények, ami miatt Ön úgy gondolta, hogy a Fidesz–KDNP mellé érdemes állni?
Úgy gondolom, hogy a jelenlegi kormány politikája világos és kiszámítható. Nagy csodákat itt nem lehet várni. Nyilván kapaszkodnak az eredményekbe, hisz az elmúlt 12 évben nagyon sokat tud felmutatni a Fidesz–KDNP. Magyarországon soha nem történt annyi beruházás, ilyen nagy arányú munkahelyteremtés és családi kedvezmények, mint az elmúlt években. Ugyanakkor megtörtént a közjogi alkotmányos kérdések kiterjesztése is, például a külhoni magyarságra. Ennek alapján úgy ítélem meg, hogy jó munkát végzett a kormány. Ami viszont az ellenzék helyzetét illeti, ott valószínűleg problémát okozhat »a fasisztáktól a kommunistákig terjedő hatalmas ív«, ahogyan maga Márki-Zay Péter fogalmazott. Az összefogás, amelyen az ellenzék nyugszik, még egy hónappal a választás előtt is keresgéli az útját. Nem látják világosan, hogy milyen értékek és üzenet mellett kellene megfogalmazni azt, hogy alkalmasabbak az ország vezetésére, mint a jelenlegi kormány. A választóknak nyújtott »ajánlatcsomag« tekintetében továbbra is politikai ámokfutás jellemzi az ellenzéket: meggondolatlan mondatok tucatját hallhattuk Márki-Zay Pétertől, amelyeket rendszerint kínos magyarázkodás követett. Nem világos számomra, hogy az ő személyét, és ezt a ki nem kristályosodott politikát hogyan tudják balról és jobbról képviselni ebben a pártszövetségben. Ezen nagyon sokat kell még dolgozniuk, és kérdés, hogy az elkövetkező egy hónap elegendő lesz-e arra, hogy bebizonyítsák: alkalmasabbak az ország vezetésére, mint a jelenlegi kormányzó erők.

»A profi politikus közelébe sem juthat egy bátor mikrofonos« – írta az egyik bejegyzésében. Ezzel kapcsolatban két kérdés is felvetődött bennem: az egyik az, hogy vajon most kivel beszélgetek?
Hát, nem egy profi politikussal, hanem egy újságíróval. Viszont fontos megmagyarázni, hogy ezzel a mondattal mire próbáltam utalni: nem biztos, hogy egy miniszterjelöltnek egy vidéki művelődési ház mellett, félhomályban, tizenöt percig kell vitatkozni egy újságíróval, aki félig-meddig elállja az útját, és egy mikrofonnal a kezében kérdéseket tesz fel. Fordítsuk meg a képletet: nem hiszem, hogy Orbán Viktor egy egyébként rokonszenves ellenzéki újságíró kérdésére az utcán tizenöt percig magyarázkodna. Úgy gondolom, hogy a politikusnak nem kell erőszakosan ismertetni azt, ami a fejében összeállt. Egyszerűen ajánlatot kell nyújtania, lehetőleg olyan formában, amely elfogadható az emberek számára. Ezzel a mondattal tehát csak arra szerettem volna utalni, hogy egy politikusnak körültekintően kell eljárni olyan helyzetekben, amikor mikrofonvégre kapják.”

Nyitókép: Földházi Árpád