„A családpolitikában példát vehetnénk Magyarországról” – romániai magyar államtitkár a Mandinernek

Hogyan kerül politikai pályára egy szórványból származó, fiatal jogásznő? 

Nagyon fiatalon kapcsolatba kerültem a politikával, bár sokkal inkább közösségi munkaként érzékeltem ezt. Édesanyám már hatéves koromtól magával vitt sok olyan összejövetelre, ahol szülővárosomban, Vajdahunyad városában a magyar szórványközösségért tevékenykedők az aktuális tennivalókat beszélték meg, a közművelődést szervezték, kampányoltak. Érzelmileg hamar azonosultam ezzel a tevékeny közösséggel. Nem maga a politika, ami mozgásba lendít, sokkal inkább a közösségért való tenni akarás. Hogy ezt a politika révén érem el? Legyen. A lényeg az, hogy működjenek a dolgok,

sőt, fellendüljön a magyar önazonosság érzése a szórványban.

A bukaresti Családügyi, Ifjúsági és Esélyegyenlőségi Minisztérium államtitkáraként milyen mozgástérrel rendelkezik e célok eléréséhez? 

Legfontosabb célom egy átlátható, modern, egyszerű, a fiatalok valós igényeire megoldást kínáló törvény kidolgozása és hatályba léptetése. Ennek az évnek a prioritása az őket érintő stratégia, és működési tervének a kidolgozása. Egy másik nagyon fontos feladat a meglévő finanszírozási lehetőségek mellé európai uniós alapok lehívása az ifjúsági infrastruktúra fejlesztése érdekében. Számos feladat elé állít az Ifjúság Európai Éve is, amelynek tevékenységeit szeretnénk úgy megszervezni, népszerűsíteni, hogy mindenki számára hasznos és személyiségfejlesztő legyen.

Folytatva az Ifjúsági és Sportminisztériumban megkezdett munkámat, az új keretek lehetőségeit kihasználva, örömmel fogom szolgálni ezt a szívem szerint fontos ügyet, remélve, hogy legjobb tudásom szerint jó döntésekkel támogathatom az ifjúságot és családot.

Mik azok a fontos problémák ön szerint, amelyen a Családügyi, Ifjúsági és Esélyegyenlőségi Minisztériumnak változtatnia kellene?

Idén az EU figyelmének középpontjában a fiatalok állnak. Kiemelt cél az ifjúság bevonása a jövőjükkel kapcsolatos szakpolitikák kidolgozásába, valamint nekik szóló tevékenységek szervezése az Unió egész területén. Megkülönböztetett figyelmet kapnak a hátrányos helyzetű és mentális egészségügyi problémákkal küzdők. Mindenképpen azon fogunk dolgozni az új minisztériumban, hogy konkrét segítséget tudjunk nyújtani az ifjúság számára, gondolok itt kedvezményekre, új törvények és kormányhatározatok kiadására, amelyek őket fogják szolgálni.

Milyen más értékeket szeretne képviselni elődjéhez, Oltean Csongorhoz képest?

Az értékeket, amiket képviselek, nem valakihez mérten teszem,

Mindenképpen támogatni szeretném az ifjúsági kezdeményezéseket, a helyi projekteket, amelyeket a fiatalok közösségük javára dolgoznak ki és visznek véghez. Fontosnak érzem, hogy jövőt tudjanak teremteni maguknak itthon, vagy akár közvetlen lakóhelyükön. Szülőként fontos számomra az is, hogy minden támogatást megkapjanak majd gyerekeink a családalapításhoz, gyerekneveléshez. Emellett hangsúlyt fektetek a fiatalokkal folytatott állandó párbeszédre is, ezért gyakran fogadunk a minisztériumban diákcsoportokat, és részt veszek a különböző szervezetek találkozóin is. Az ifjúsági központok fejlesztését tartom nagyon fontosnak, ezért szeretnék EU-s kereteket biztosítani az igazgatóságok számára, hogy a jelenlevőket tudják fejleszteni és másokat is létrehozhassunk még.

Mi Romániában ma a legnagyobb probléma ön szerint, amely a magyar ifjúságot érinti?

Az ifjúság egy elég tág fogalom, hiszen 14–35 év közötti korosztályról beszélünk, ezért a problémák is különbözőek.

főleg a koronavírus-járvány hatására a fiatalok nagyon elzártan éltek, hiszen a legtöbb iskola, középiskola és egyetem hosszú ideig bezárt, virtuális térben, online működött. Ezért idén kiemelt figyelmet fektetünk a mentális egészségre. 

Mik a szórványban élőket leginkább érintő problémák, amelyekre ön megoldást keres?

A beolvadás veszélye nagyon fenyeget. Előfordul, hogy székely házaspárok nem adják anyanyelvű iskolába a gyermekeiket, abból a téves elgondolásból, hogy a többségi nyelven tanulva majd jobban érvényesülnek. Sok a vegyes házasság is, ezért a gyermekek iskolázása mindig egy fő téma. Többéves munka után sikerült a szórványtelepüléseken a magyar kormány támogatásával a délutáni oktatást biztosítani a kisiskolások számára, ezáltal esélyt biztosítani a vegyes házasságokból származó gyerekek számára is az anyanyelven való oktatáshoz. Anyanyelven könnyebb a tananyag elsajátítása is.

Ezért hoztam létre már évekkel ezelőtt Vajdahunyadon a baba-mama klubot, ahol már csecsemőkortól foglalkoztunk a gyermekekkel, hogy szokják a közösséget, hogy majd az óvodát, iskolát és akár felsőfokú oktátásukat is magyarul végezzék, ez rendkívül fontos a párválasztásban is.

Hogyan lehetne a fiatalság magyarságtudatát erősíteni?

Egy működőképes ifjúsági törvény és egy jól kidolgozott stratégia hiánya, ami az elsődleges problémát jelenti.

Ahhoz, hogy a mi gyermekeink megtartsák magyarságtudatukat és tovább örökítsék, fontos, hogy érzelmileg kötődjenek gyökereikhez, ismerjék meg gazdag kulturális, szellemi örökségüket és ezáltal emelt fővel merjenek szárnyat bontani, nagyot álmodni, nagy példaképeket követni. Bár nekem ebben nem igazán van lehetőségem lépni, jó módszernek tartanám például, ha minden fiatal megtekinthetné a Millenárison nemrég megnyitott Álmok Álmodói 20 – Világraszóló magyarok című tudománytörténeti kiállítást. Az a gyermek, aki szórványban a szülői házból kilépve aligha hallja anyanyelvét, kisebbrendűségként élve meg magyarságát, szembesülne azzal, hogy egy világra szóló nemzet tagja, látva a világra szóló sikereket. Büszkén, önérzetesen vállalná nemzetiségét, gyermekének anyanyelvén tanítását, aki később szintén merne nagyot álmodni. 

Mi a mostani romániai népszámlálás tétje az RMDSZ és a magyar kisebbség szempontjából?

Az eredmények hatással lesznek a mindenkori kormányok politikájára és befolyásolják a magyarokat megillető jogokat. A romániai magyarság számára különösen nagy tétje van a népszámlálásnak.

A márciusi felmérések az elkövetkező tíz évben meghatározzák majd a nyelvhasználatot, iskoláink, egyetemeink, egyházaink, kulturális intézményeink sorsát is. Ugyanakkor van egy szimbolikus tétje is, hiszen ahhoz, hogy jól érezzük magunkat itthon, fontos, hogy hány magyar él Romániában, hogy csökkent-e vagy nőtt-e az arányuk. A mai fiatalok tíz év múlva már felelősségteljes felnőttek lesznek. Az ő jövőjük építése is nagyban függ a népszámlálás eredményeitől. 

Miként dől el ön szerint, hogy a vegyes családokban élők milyen nemzetiségűnek vallják magukat?

Szerintem ez mindenképpen egyéni döntés, amelyben nagyon fontos szerepet játszik a neveltetés, a személyes tapasztalatok, pozitív, kellemes élmények vagy az esetleges traumák. A vegyes házasságokból érkező gyerekek a befogadó közösségükben érzik jól magukat, ha ezen igényük kielégítésre talál egy magyar környezetben, kultúrkörben, akkor nagy eséllyel vallják magukat magyarnak. Az is nagyon fontos, hogy mennyire sikerül elsajátítani a nyelvet.

mivel ez a közösség befogadta, számos pozitív élményt nyújtott számára. Fontos, hogy legyen okuk a megbecsülésünkre, felnézhessenek ránk, érezzék és lássák, milyen gazdag kulturális örökség hordozói vagyunk. Remélhetőleg a magyar állami segítséggel felépített bölcsődéknek is pozitív szerepük lesz ebben.

Jó-e az ön szerint, hogy a székelyek a magyarok alkategóriájaként kerültek be?

Nehéz e kérdésre határozott igennel vagy nemmel válaszolni. Az alkategóriák nagyon fontosak a pontos kép összeállításához, hiszen tudni kell, hányféle nemzetiség színesíti a romániai összlakosságot. Ugyanakkor, ha a székelyek székelynek vallják magukat, fennáll az a veszély, hogy szélsőséges csoportok majd esetleg beleköthetnének ebbe ismét magyarellenes indulatokat szítva. Sokkal egyszerűbb lett volna, ha csak a magyar kategória jelenik meg a lapon. Már ezért is a népszámlálás lesz az év legnagyobb kihívása a romániai magyarság számára. Ugyanakkor szükség volt az alkategóriára, annak érdekében, hogy mindenki saját önérzete szerint dönthessen identitásáról. Célunk, hogy felmutassuk, számbelileg is erős és egységes közösség vagyunk.

„Mi egy vérből valók vagyunk” – ahogy a dal is mondja.

Nyitókép:Cristian Coposesc