Cseh Katalin nem áll le: Budapesten folytatja az árokásást
A Momentum volt EP-képviselője a varsói központú Visegrad Insight globalista platform rendezvényén ad majd elő.
Dunai Mónika szerint sok baloldalit elriaszt, hogy egy jobbikosra kellene szavaznia. Ő arról igyekszik meggyőzni az embereket, hogy 12 év alatt hatalmasat fejlődött az ország és a városrész.
A Fidesznek Budapest nehéz terep a parlamenti választáson, csak néhány egyéni választókerületben (evk.) remél sikert. Az egyik a 14. számú, amely földrajzilag a XVII. kerület, illetve Kőbánya kis része, ahol Ön indul. Nem nyomasztja ez a teher?
Egyáltalán nem, sőt, erőt ad. Inkább arra buzdít, hogy még nagyobb lelkesedéssel dolgozzunk a kampányban. S ezt is tesszük. Aktivistáinkkal, segítőinkkel folyamatosan járjuk a választókerületet, bekopogunk a házakba, az utcán, tereken beszélgetünk az emberekkel, beszélünk arról, hogy mi a választás tétje, és, hogy a kormánypártokra érdemes szavazniuk, ha azt szeretnék, hogy továbbra is fejlődjön az ország és a szűkebb lakókörnyezetünk.
És meg tudják őket győzni?
Ha csak a kampányban törődnénk az itt élőkkel, ha csak akkor foglalkoznánk a problémáikkal, akkor biztosan nem járnánk sikerrel. De engem a választókerülethez köt az egész életem, itt születtem, jártam óvodába, iskolába, később itt tanítottam, ma is itt élek a családommal. Több civil kezdeményezés részese voltam és vagyok. 1990-től 2014-ig – leszámítva egy ciklust, amikor megszületett a lányom – önkormányzati képviselő voltam a tanári munkám mellett. Szeretek az itt élőkért dolgozni. Nagy megtiszteltetés, hogy 2014 óta már kétszer megválasztottak a helyiek, hogy képviseljem őket az Országgyűlésben. Tehát én azok közé a politikusok közé tartozom, akik ott méretik meg magukat,
Az ellenfele a jobbikos Szilágyi György lesz. Rá ez mennyiben igaz?
Úgy tudom, hogy már ő is Rákosmentén lakik, de csak pár éve költözött ide. Egyébként az elmúlt években ő nem vett részt a helyi közéletben, nem is találkoztam vele szinte sehol, csak most, a kampány megkezdésekor tűnt fel a standoknál.
Ehhez képest simán (62:38 százalék arányban) legyőzte az előválasztáson az MSZP és a Párbeszéd által támogatott Lukoczki Károlyt, aki önhöz hasonlóan régóta itt él.
Ennek az lehet az oka, hogy őt csak ez a két ellenzéki párt támogatta, szinte a teljes baloldal a jobbikos Szilágyi György mellé állt. Ennek az okát azonban ne tőlem kérdezze, sem én, sem a helyiek nem értik, miért.
Bár azzal kezdtük, hogy győzhet, de ha azt nézzük, hogy 2014-ben ön 41,2 százalékot kapott, a többi ellenzéki jelölt együttvéve pedig csaknem 58-at, akkor nem lesz egyszerű menet a választás.
Azt én sem gondolom, hogy könnyű lesz, de az sem igaz, hogy automatikusan össze lehet adni a számokat. Ezt épp a 2018-as parlamenti választás, illetve a mostani előválasztás is bizonyítja, hiszen négy évvel ezelőtt Lukoczki Károly 37,2 százalékot kapott, míg Szilágyi György csak 13-at. Ennek ellenére tavaly szeptemberben a jobbikos politikus jócskán megelőzte az MSZP-s jelöltet. De tudjuk jól, hogy az egész előválasztás egy színjáték volt, amelynek a színigazgatója, rendezője és forgatókönyvírója egy személyben Gyurcsány Ferenc. Azt tapasztalom itt, a választókerületben, hogy a baloldali érzelmű emberek jelentős része nehezen fogad el egy korábban jobboldali – mára persze már nehezen meghatározható, hogy milyen értékrendet valló – politikust, főleg annak tudatában, hogy Szilágyi György
Mennyire durva a kampány Rákosmentén?
Az itt élők nem szeretik a szélsőséges megnyilvánulásokat. Én korábban is, és most, a kampányban is a határozott, eredményorientált vitakultúrát képviselem. Nekem Rákosmente és Kőbánya fejlődése az első. Ez vezérel. Szokták is mondani, hogy oroszlánként harcolok a választókerület fejlesztéseiért. Az itt élők békés, nyugalomra vágyó emberek – gondolom, a többségük ezért is él ebben a gyönyörű városrészben –, akik nem szeretik a durvaságokat, otrombaságokat. A nyílt színen, az utcán még akkor is békés a hangulat, ha olyannal találkozom, aki nem szimpatizál velem vagy a kormánnyal, legfeljebb próbálunk a magunk igaza mellett érvelni. Legfeljebb a közösségi oldalakon fordul elő olykor-olykor, hogy elragadtatják magukat az emberek. De általában ilyenkor sem engem, a személyemet, az eddigi munkámat támadják, hanem azt vágják a fejemhez, hogy fideszes vagyok, amire mindig higgadtan szoktam reagálni. A rákosmenteiek az indulatok, veszekedések helyett a tényeket, bizonyítékokat, az értelmes vitákat, a nézetek kulturált ütközését szeretik.
Ön mivel szokott érvelni maga és a Fidesz mellett?
Azzal, hogy nézzék meg az emberek, hol tartottak 2010-ben és hol tartanak most, mennyivel élnek jobban 12 év Fidesz-kormányzás után, mint a Gyurcsány-Bajnai-korszakban. Mára rendkívül komoly családtámogatási rendszer jött létre – bevezettük például a csokot –, hatalmasat nőtt a minimálbér, sokkal magasabb lett az átlagkereset, a 25 éven aluliaknak nem kell személyi jövedelemadót fizetni, csaknem egymillióval többen dolgoznak, mint az MSZP-SZDSZ-kormány utolsó esztendejében, gyakorlatilag megszűnt a munkanélküliség és még sorolhatnám. A szomorú persze az, hogy ezeknek az intézkedéseknek a nagy részét
S ami most, ebben a borzasztó háborús időkben különösen fontos, az emberek biztonságban érezhetik magukat. A választás tétje az, hogy megmaradnak, illetve továbbfejlődnek ezek a vívmányok, vagy hátrafordulunk a kudarcos múltba.
S elhiszik mindezt Önnek?
Akik reálisan gondolkodnak, valóban számot vetnek azzal a fejlődéssel, ami a három ciklusban történt, igen. De nem vitás, nem kevesen vannak olyan baloldali értékrendű emberek, akik elsősorban ideológiai meggyőződésből a mások térfélre fognak voksolni. De talán közülük is meg tudok szólítani jó néhányat.
Feltételezem, ehhez arra is szükség van, hogy az emberek azt lássák, ön a szűkebb lakókörnyezetükért is sokat tett. Milyen eredményeket sikerült elérnie Rákosmentén?
Az elmúlt években minden eddiginél több kormányzati fejlesztési forrást sikerült a választókerületbe hozni, ennek köszönhetően dinamikus fejlődésnek indult Rákosmente és Kőbánya. Állami támogatással sorra újítottuk, újítjuk meg orvosi rendelőinket, a Bajcsy-Zsilinszky kórházat, megépült a kőbányai új szakrendelő és bővítjük, korszerűsítjük a Ferihegyi úti szakrendelőt, a Gózon Gyula Kamaraszínházat, bölcsődéinket, óvodáinkat, iskoláinkat. Megépült a Ferihegyi út új szakasza is, aszfaltút építési programot indítottunk el, kerékpárutakat építettünk, P+R-parkolókat, új vasúti megállóhelyet, két felüljárót és zajvédő falakat létesítettünk. Száz százalékos állami támogatással most fejezzük be a Riz Levente Sport- és Rendezvényközpontot és a rákoskerti Makovecz-templomot. Jelentős kormányzati forrásból energetikai felújításokat valósítottunk meg intézményeinkben, valamint a lakótelepi és kertes övezetekben. Évről évre egyre több kültéri szabadidős parkot, játszóteret, zöldfelületet hoztunk létre. És szerencsére még hosszan lehetne folytatni a sort…
Nekem a 17. kerületről mindig a Rákosborzasztó szó ugrik be, ezek szerint le vagyok maradva?
Alaposan. Ezt a kifejezést, amely rendkívül sértő volt mindig az itt élőkre, 2010 előtt használták a kerületünkre. Ezen változtattunk a polgári kormányzás idején. Azóta
Régen járhatott erre...
... valóban így van.
Azt ajánlom, jöjjön el, nézzen körül és nagyon meg fog lepődni, hogy milyen dinamikusan fejlődő, szép, zöld, otthonos ez a kerület.
Nem festette túl rózsaszínűre a városrészről a képet?
Nem. Bár lehetek elfogult is, hiszen szeretem szülőhelyemet, szívügyemnek tekintem a fejlődését. Próbáltam reális maradni. Ugyanakkor szó sincs arról, hogy minden tökéletes lenne, olyan nincs, hogy egy kerület már elkészült, nem fejlődhet tovább. Sokat járok a helyiek között, intézményekben, civil szervezeteknél, boltokban, rendszeresen buszozom, ilyen alkalmakkor is mindig van módom megismerni az itt lakók véleményét, és ők nemcsak a pozitívumokat, hanem a negatívumokat is őszintén elmondják. Ezekből a beszélgetésekből rengeteget tanulok, nagy hasznára van a képviselői munkámnak.
A politikusok előszeretettel hangoztatják – a beszélgetésünkben ön is már másodszor utal erre –, hogy nagyon fontos a munkájukban, hogy az emberek között éljék mindennapjaikat, szóba elegyedjenek velük. Churchill viszont azt mondta, az egyik legfontosabb ellenérv a demokráciával szemben öt perc beszélgetés a „Választópolgárral”. Tévedett volna az angol miniszterelnök?
Churchill a XX. század egyik legkiemelkedőbb politikusa, sokat köszönhet neki a világ.
Vagy persze az is lehet, hogy az angol választók más attitűddel rendelkeznek. Nekem tényleg létszükség, hogy megtudjam, mit gondolnak, hogyan éreznek és mit szeretnének a választókerületemben élők. Én itt élek közöttük, egy vagyok velük.
Április 3-án mire számít? Megtippelné az eredményt?
Azt nem, de nagyon bízom benne, hogy győzünk. Ezzel a magyarok, a rákosmentiek és a kőbányaiak nyernek. Biztonságot, továbbfejlődést, gyarapodást. Azzal a tudattal szeretném befejezni vasárnap este 7 órakor a kampányomat, hogy minden lehetségest megtettem a siker érdekében, nem maradt elvégzetlen munka.
(Fotó: Facebook)