A Fidesznek Budapest nehéz terep a parlamenti választáson, csak néhány egyéni választókerületben (evk.) remél sikert. Az egyik a 14. számú, amely földrajzilag a XVII. kerület, illetve Kőbánya kis része, ahol Ön indul. Nem nyomasztja ez a teher?
Egyáltalán nem, sőt, erőt ad. Inkább arra buzdít, hogy még nagyobb lelkesedéssel dolgozzunk a kampányban. S ezt is tesszük. Aktivistáinkkal, segítőinkkel folyamatosan járjuk a választókerületet, bekopogunk a házakba, az utcán, tereken beszélgetünk az emberekkel, beszélünk arról, hogy mi a választás tétje, és, hogy a kormánypártokra érdemes szavazniuk, ha azt szeretnék, hogy továbbra is fejlődjön az ország és a szűkebb lakókörnyezetünk.
És meg tudják őket győzni?
Ha csak a kampányban törődnénk az itt élőkkel, ha csak akkor foglalkoznánk a problémáikkal, akkor biztosan nem járnánk sikerrel. De engem a választókerülethez köt az egész életem, itt születtem, jártam óvodába, iskolába, később itt tanítottam, ma is itt élek a családommal. Több civil kezdeményezés részese voltam és vagyok. 1990-től 2014-ig – leszámítva egy ciklust, amikor megszületett a lányom – önkormányzati képviselő voltam a tanári munkám mellett. Szeretek az itt élőkért dolgozni. Nagy megtiszteltetés, hogy 2014 óta már kétszer megválasztottak a helyiek, hogy képviseljem őket az Országgyűlésben. Tehát én azok közé a politikusok közé tartozom, akik ott méretik meg magukat,
ahol valójában élnek, ahol otthon érzik magukat.
Az ellenfele a jobbikos Szilágyi György lesz. Rá ez mennyiben igaz?
Úgy tudom, hogy már ő is Rákosmentén lakik, de csak pár éve költözött ide. Egyébként az elmúlt években ő nem vett részt a helyi közéletben, nem is találkoztam vele szinte sehol, csak most, a kampány megkezdésekor tűnt fel a standoknál.
Ehhez képest simán (62:38 százalék arányban) legyőzte az előválasztáson az MSZP és a Párbeszéd által támogatott Lukoczki Károlyt, aki önhöz hasonlóan régóta itt él.
Ennek az lehet az oka, hogy őt csak ez a két ellenzéki párt támogatta, szinte a teljes baloldal a jobbikos Szilágyi György mellé állt. Ennek az okát azonban ne tőlem kérdezze, sem én, sem a helyiek nem értik, miért.
Bár azzal kezdtük, hogy győzhet, de ha azt nézzük, hogy 2014-ben ön 41,2 százalékot kapott, a többi ellenzéki jelölt együttvéve pedig csaknem 58-at, akkor nem lesz egyszerű menet a választás.
Azt én sem gondolom, hogy könnyű lesz, de az sem igaz, hogy automatikusan össze lehet adni a számokat. Ezt épp a 2018-as parlamenti választás, illetve a mostani előválasztás is bizonyítja, hiszen négy évvel ezelőtt Lukoczki Károly 37,2 százalékot kapott, míg Szilágyi György csak 13-at. Ennek ellenére tavaly szeptemberben a jobbikos politikus jócskán megelőzte az MSZP-s jelöltet. De tudjuk jól, hogy az egész előválasztás egy színjáték volt, amelynek a színigazgatója, rendezője és forgatókönyvírója egy személyben Gyurcsány Ferenc. Azt tapasztalom itt, a választókerületben, hogy a baloldali érzelmű emberek jelentős része nehezen fogad el egy korábban jobboldali – mára persze már nehezen meghatározható, hogy milyen értékrendet valló – politikust, főleg annak tudatában, hogy Szilágyi György
a Jobbiknak is a jobb szélén volt, és a futballhuligán múltja is közismert.
Mennyire durva a kampány Rákosmentén?
Az itt élők nem szeretik a szélsőséges megnyilvánulásokat. Én korábban is, és most, a kampányban is a határozott, eredményorientált vitakultúrát képviselem. Nekem Rákosmente és Kőbánya fejlődése az első. Ez vezérel. Szokták is mondani, hogy oroszlánként harcolok a választókerület fejlesztéseiért. Az itt élők békés, nyugalomra vágyó emberek – gondolom, a többségük ezért is él ebben a gyönyörű városrészben –, akik nem szeretik a durvaságokat, otrombaságokat. A nyílt színen, az utcán még akkor is békés a hangulat, ha olyannal találkozom, aki nem szimpatizál velem vagy a kormánnyal, legfeljebb próbálunk a magunk igaza mellett érvelni. Legfeljebb a közösségi oldalakon fordul elő olykor-olykor, hogy elragadtatják magukat az emberek. De általában ilyenkor sem engem, a személyemet, az eddigi munkámat támadják, hanem azt vágják a fejemhez, hogy fideszes vagyok, amire mindig higgadtan szoktam reagálni. A rákosmenteiek az indulatok, veszekedések helyett a tényeket, bizonyítékokat, az értelmes vitákat, a nézetek kulturált ütközését szeretik.
Ön mivel szokott érvelni maga és a Fidesz mellett?
Azzal, hogy nézzék meg az emberek, hol tartottak 2010-ben és hol tartanak most, mennyivel élnek jobban 12 év Fidesz-kormányzás után, mint a Gyurcsány-Bajnai-korszakban. Mára rendkívül komoly családtámogatási rendszer jött létre – bevezettük például a csokot –, hatalmasat nőtt a minimálbér, sokkal magasabb lett az átlagkereset, a 25 éven aluliaknak nem kell személyi jövedelemadót fizetni, csaknem egymillióval többen dolgoznak, mint az MSZP-SZDSZ-kormány utolsó esztendejében, gyakorlatilag megszűnt a munkanélküliség és még sorolhatnám. A szomorú persze az, hogy ezeknek az intézkedéseknek a nagy részét
nem támogatta a baloldali ellenzék, most viszont fűt-fát ígérnek.
S ami most, ebben a borzasztó háborús időkben különösen fontos, az emberek biztonságban érezhetik magukat. A választás tétje az, hogy megmaradnak, illetve továbbfejlődnek ezek a vívmányok, vagy hátrafordulunk a kudarcos múltba.
S elhiszik mindezt Önnek?
Akik reálisan gondolkodnak, valóban számot vetnek azzal a fejlődéssel, ami a három ciklusban történt, igen. De nem vitás, nem kevesen vannak olyan baloldali értékrendű emberek, akik elsősorban ideológiai meggyőződésből a mások térfélre fognak voksolni. De talán közülük is meg tudok szólítani jó néhányat.
Feltételezem, ehhez arra is szükség van, hogy az emberek azt lássák, ön a szűkebb lakókörnyezetükért is sokat tett. Milyen eredményeket sikerült elérnie Rákosmentén?
Az elmúlt években minden eddiginél több kormányzati fejlesztési forrást sikerült a választókerületbe hozni, ennek köszönhetően dinamikus fejlődésnek indult Rákosmente és Kőbánya. Állami támogatással sorra újítottuk, újítjuk meg orvosi rendelőinket, a Bajcsy-Zsilinszky kórházat, megépült a kőbányai új szakrendelő és bővítjük, korszerűsítjük a Ferihegyi úti szakrendelőt, a Gózon Gyula Kamaraszínházat, bölcsődéinket, óvodáinkat, iskoláinkat. Megépült a Ferihegyi út új szakasza is, aszfaltút építési programot indítottunk el, kerékpárutakat építettünk, P+R-parkolókat, új vasúti megállóhelyet, két felüljárót és zajvédő falakat létesítettünk. Száz százalékos állami támogatással most fejezzük be a Riz Levente Sport- és Rendezvényközpontot és a rákoskerti Makovecz-templomot. Jelentős kormányzati forrásból energetikai felújításokat valósítottunk meg intézményeinkben, valamint a lakótelepi és kertes övezetekben. Évről évre egyre több kültéri szabadidős parkot, játszóteret, zöldfelületet hoztunk létre. És szerencsére még hosszan lehetne folytatni a sort…
Nekem a 17. kerületről mindig a Rákosborzasztó szó ugrik be, ezek szerint le vagyok maradva?
Alaposan. Ezt a kifejezést, amely rendkívül sértő volt mindig az itt élőkre, 2010 előtt használták a kerületünkre. Ezen változtattunk a polgári kormányzás idején. Azóta
fejlődő pályára állítottuk városrészünket.
Régen járhatott erre...
... valóban így van.
Azt ajánlom, jöjjön el, nézzen körül és nagyon meg fog lepődni, hogy milyen dinamikusan fejlődő, szép, zöld, otthonos ez a kerület.
Nem festette túl rózsaszínűre a városrészről a képet?
Nem. Bár lehetek elfogult is, hiszen szeretem szülőhelyemet, szívügyemnek tekintem a fejlődését. Próbáltam reális maradni. Ugyanakkor szó sincs arról, hogy minden tökéletes lenne, olyan nincs, hogy egy kerület már elkészült, nem fejlődhet tovább. Sokat járok a helyiek között, intézményekben, civil szervezeteknél, boltokban, rendszeresen buszozom, ilyen alkalmakkor is mindig van módom megismerni az itt lakók véleményét, és ők nemcsak a pozitívumokat, hanem a negatívumokat is őszintén elmondják. Ezekből a beszélgetésekből rengeteget tanulok, nagy hasznára van a képviselői munkámnak.
A politikusok előszeretettel hangoztatják – a beszélgetésünkben ön is már másodszor utal erre –, hogy nagyon fontos a munkájukban, hogy az emberek között éljék mindennapjaikat, szóba elegyedjenek velük. Churchill viszont azt mondta, az egyik legfontosabb ellenérv a demokráciával szemben öt perc beszélgetés a „Választópolgárral”. Tévedett volna az angol miniszterelnök?
Churchill a XX. század egyik legkiemelkedőbb politikusa, sokat köszönhet neki a világ.
Ebben a kérdésben azonban alaposan melléfogott.
Vagy persze az is lehet, hogy az angol választók más attitűddel rendelkeznek. Nekem tényleg létszükség, hogy megtudjam, mit gondolnak, hogyan éreznek és mit szeretnének a választókerületemben élők. Én itt élek közöttük, egy vagyok velük.
Április 3-án mire számít? Megtippelné az eredményt?
Azt nem, de nagyon bízom benne, hogy győzünk. Ezzel a magyarok, a rákosmentiek és a kőbányaiak nyernek. Biztonságot, továbbfejlődést, gyarapodást. Azzal a tudattal szeretném befejezni vasárnap este 7 órakor a kampányomat, hogy minden lehetségest megtettem a siker érdekében, nem maradt elvégzetlen munka.
(Fotó: Facebook)