Ezek a teendők, ha jelentős radioaktív anyag kerül a levegőbe

A szerző Prof. Dr. Aszódi Attila mérnök, egyetemi tanár, tudományos intézményvezető, volt államtitkár, kormánybiztos.

„Az utóbbi napokban az orosz-ukrán konfliktus, a csernobili atomerőmű telephelyének orosz megszállása és a Zaporizzsjai Atomerőművet ért támadást követően sokan fordultak hozzám azzal a kérdéssel, hogy milyen hatással lehetne egy ukrajnai atomerőmű balesete Magyarországra, illetve mi lenne a teendő egy ilyen esetben. Ezt próbálom meg röviden összefoglalni jelen írásban.

Alapok

Ahogy arról korábban többször írtam, az atomerőműveket számos üzemzavarra, különböző belső és külső eredetű kezdeti eseményre méretezik. Ezeket az ún. méretezési üzemzavarokat le tudják kezelni az atomerőművi biztonsági rendszerek anélkül, hogy ennek nagy radioaktív kibocsátás lenne az eredménye. Ahogy azonban például a fukushimai baleset esetén láttuk, ha egy atomerőmű hűtővíz és üzemzavari villamosenergia-ellátás (működő biztonsági dízelgenerátorok és működő villamos hálózati kapcsolat) nélkül marad, akkor ennek lehet olyan eseménysor a következménye, aminek hatására a reaktor üzemanyaga megsérülhet, és sérülhetnek azok az ún. mérnöki gátak, amelyek a radioaktivitás benntartását szolgálják. Ilyenkor nagyobb mennyiségű radioaktív anyag juthat a környezetbe, aminek a káros hatásaitól csak speciális intézkedésekkel tudjuk megvédeni a lakosságot.

Fontos hangsúlyozni, hogy olyan típusú, azonnali kibocsátást okozó baleset, mint amit az 1986-os csernobili baleset kapcsán láttunk, nem tud bekövetkezni az Ukrajnában most működő vízhűtésű vízmoderálású reaktorokban.

Az Ukrajnában ma működő VVER reaktorokban nincsen meg ez a kedvezőtlen reaktorfizikai tulajdonság, és nincsen bennük grafit sem, ami hosszú ideig éghetne: ezeknek a reaktoroknak a moderátora víz.

Ebből az is következik, hogy a jelenleg Ukrajnában működő reaktorok – még oly kedvezőtlen – balesete sem okozhat a csernobilit megközelítő kibocsátást. Így tehát az sem elképzelhető, hogy a csernobili környezeti kibocsátás sokszorosa következzen be ezeknél a VVER reaktoroknál.

A másik fontos alapelv, hogy a környezetbe kikerülő radioaktivitás a környezetben történő terjedése során hígul, a koncentrációja csökken, és az idő előrehaladtával a radioaktív izotópok bomlanak is, így minél tovább terjed a kibocsátás, annál kevésbé veszélyes a környezetre. Ráadásul itt elsősorban nem is a földrajzi távolság a meghatározó, hiszen egy radioaktivitást tartalmazó légtömeg a meteorológiai viszonyok függvényében terjed a környezetben. Így egy adott terület szennyeződését a légáramlatok és a csapadékviszonyok fogják meghatározni, hiszen a radioaktivitást tartalmazó felhőből (amely valójában nem is felhő, csak a kibocsátott radioaktív szennyezés közkeletű elnevezése) annak függvényében fog a földekre, településekre radioaktív anyag kerülni, hogy a szennyezett légtömeg elhaladása során hullik-e ott csapadék, ami a levegőből kimosná ezt a szennyeződést.

Ezek következtében az atomerőművek baleseteiből származó kibocsátások tipikusan az erőmű 10-30 km-es körzetében okozhatnak akkora lakossági dózisokat, hogy lakosságvédelmi intézkedéseket legyen szükséges elrendelni.

Bár az 1986-os csernobili baleset utáni kommunikációs hiányosságok nagyon nagy bizalmatlanságot okoztak a magyar és az európai lakosságban, Magyarországon és (a csernobili atomerőmű közvetlen környezetében lévő területeket leszámítva) más országokban sem lett volna indokolt érdemi lakosságvédelmi intézkedéseket hozni. De hogy mik is lehetnek ezek a lakosságvédelmi intézkedések, arról egy kicsit később.

Hogyan van felkészülve Magyarország egy nukleáris baleset lekezelésére?

Noha a laikus közvélemény ezzel szerencsére nem igazán találkozik, Magyarország mind adminisztratív, mind végrehajtói oldalról komolyan felkészült egy esetleges nukleáris vagy radiológiai baleset lakosságot érintő hatásainak kezelésére. Nukleáris baleset alatt olyan, potenciálisan radioaktív anyag kibocsátásával járó eseményeket értünk, amelyek nukleáris létesítményt, atomreaktort vagy nukleáris üzemanyagot érintenek, míg a radiológiai balesetek más (orvosi, ipari, kutatási, stb. célú) sugárforrások alkalmazása esetén következhetnek be és okozhatnak esetleg többlet sugárterhelést.

A lakosság védelmét az ONER (Országos Nukleárisbalesetelhárítási Rendszer) biztosítja, különböző központi, ágazati, területi és helyi szervek segítségével. Ezek a szervek tipikusan a Katasztrófavédelem segítségével működnek, szükség lehet központi vagy ágazati Operatív Törzs felállítására, működhetnek az érintett területen területi vagy helyi védelmi bizottságok. Az ONER működőképességét rendszeres gyakorlatok segítségével tesztelik.

Amennyiben egy nukleáris vagy radiológiai balesetből olyan mennyiségű radioaktív anyag kerülne a környezetbe, ami a lakosság egészségét veszélyeztetheti, az ONER-ben részt vevő szervek lakosságvédelmi intézkedéseket rendelhetnek el. Ezek egy része ún. sürgős védelmi intézkedés, amelyek alkalmazására rövid idő, esetleg csak néhány óra / néhány nap áll rendelkezésre. Az ilyen intézkedések általában csak korlátozott területen, például egy atomerőmű néhány tíz kilométeres körzetében válhatnak szükségessé.

Az elzárkóztatás során az érintett lakosságot arra kérik, hogy maradjon otthonában, bezárt (esetleg tömített) nyílászárók mellett, ez jelentősen csökkentheti az elszenvedett sugárterhelést egy baleset korai fázisában. Bizonyos esetekben szükség lehet a lakosság kimenekítésére (azaz valamennyi időre történő evakuációjára) is.

Kell-e jódtablettát bevenni? Honnan szerezhetek?

A jód egyes izotópjai az atomerőművi baleseti kibocsátás esetén nagy hányadát adják a lakossági sugárterhelésnek a pajzsmirigybe épülésen keresztül, és ezzel növelik a pajzsmirigyrák kialakulásának kockázatát. Jellemzően a jódtabletta alkalmazása csak atomerőművi baleset esetén merül fel és akkor, ha a baleset működő reaktorban történt. (Ha például most lenne számottevő kibocsátás a csernobili atomerőműből, abban nem lenne radioaktív jód-131, mert az csak működő reaktorban keletkezik és 8 napos felezési idővel bomlik, így a csernobili reaktorok kiégett üzemanyagában egykoron megtalálható jód-131 mára már teljesen lebomlott.)

Fontos eszköz lehet a radioaktív jódkibocsátással járó radiológiai esemény közelében élő lakosság sugárártalmának csökkentésében az inaktív jódot tartalmazó jódtabletták kiosztása és bevétele. Ennek célja az, hogy még a radioaktív jóddal való találkozás, a radioaktív jód felvétele előtt feltöltse a pajzsmirigy jódraktárait stabil, nem sugárzó jóddal, így a baleset során a környezetbe kerülő radioaktív jód már nem tud beépülni a pajzsmirigybe.

Fontos tudni, hogy a jódtabletta csak egy rövid időablakban, néhány órával a radioaktív jód felvétele előtt vagy közvetlenül utána alkalmazva hatásos és csak ott indokolt, ahol a lakosság nagyobb mennyiségben találkozhat radioaktív jóddal. Ráadásul a lakosság egy kis részénél a nagyobb mennyiségű inaktív jód bevitele allergiás reakciókat válthat ki, illetve mellékhatásként kis eséllyel pajzsmirigy-problémákat is okozhat. Emiatt a stabil jód nagy adagját csak akkor célszerű bevenni és csak azoknak, amikor és akik számára a hatóságok azt elrendelik! Magyarországon ekkor történik a központi raktárakban tárolt jódtabletták kiosztása is.

Összefoglalva tehát a jódtabletta nem egy univerzális »sugárzás elleni szer«, hanem akkor indokolt az alkalmazása, ha nagy mennyiségű radioaktív jódot tartalmazó kibocsátás történik és akkor is csak ott alkalmazandó, ahol az alkalmazásával járó előnyök meghaladják az azokkal járó kockázatokat.

Milyen további védelmi intézkedések alkalmazhatóak nagy mennyiségű radioaktív anyag környezetbe kerülése esetén?

Léteznek hosszabb távon alkalmazott védelmi intézkedések, melyek megvalósítása több időt vesz igénybe, illetve amelyek hosszabb távon is fenntarthatóak. Ilyen például a bizonyos szennyezettségi szint fölötti szennyezettségű takarmány felhasználásának tiltása, vagy a szennyezett területről származó élelmiszerek fogyasztásának korlátozása.

Vegyek-e sugárzásmérőt?

Az a személyes véleményem, hogy saját sugárzásmérőre egy laikusnak kevéssé lehet szüksége. Nem csak az a kérdés, hogy meg tudom-e mérni valahol a sugárzást, hanem az lesz a következő, hogy értem-e, mit mértem és mire tudom használni az adatokat. Ebből a szempontból is sokkal jobb, ha a nagy pontosságú, a hatóságok által működtetett sugárzásmérő rendszer adatait követjük, és figyeljük a hatóságok, szakemberek instrukcióit.

Itt lehet a magyar sugárzásmérő hálózat online adatait elérni:

https://www.katasztrofavedelem.hu/modules/hattersugarzas/aktualis_adatsor

https://www.met.hu/levegokornyezet/gammadozis_teljesitmeny/magyar/

Természetesen, ha valakit megnyugtat, hogy saját sugárzásmérő detektorral rendelkezik, akkor azt erről nem beszélném le, csak arra ösztönözném, hogy akkor tanulja is meg, hogy hogyan kell a méréseket elvégezni és hogyan kell az eredményeket értelmezni.

Fontos azt is tudni, hogy a háttérsugárzás térben és időben széles tartományban változik. Magyarországon a természetben a háttérsugárzás tipikus értéke kb. 100 nSv/h (100 nanosievert-per-óra), de egyes helyeken tartósan csak 60 nSv/h, míg más helyeken 150-200 nSv/h értékeket mérhetünk. Ez teljesen normális, és a 200 nSv/h ugyanúgy nem káros az egészségre, mint a 100 nSv/h.

Azt is tudni kell, hogy számos körülmény, pl. a csapadék befolyásolja ezt az értéket: amikor az eső számottevő mennyiségű port mos ki a levegőből, a porhoz kötődő radon és más természetes radioaktív anyagok kimosásra kerülnek a levegőből, a szabadban lévő detektoron megjelennek, így bizonyos esetekben az eső érkezése során 20-50%-os időleges növekedés tapasztalható a környezeti dózisteljesítmény mérő műszerek adataiban. Hangsúlyozom, hogy ezek az ún. esőcsúcsok teljesen természetesek és nem jelentenek veszélyt az emberre. (Így működik a természet évezredek óta, még akkor is, ha átlagemberként napi szinten nem szoktuk nyomon követni.)”

Nyitókép: Pixabay