Soros-akták: tagad a Transparency International

Amint az a Mandiner olvasói előtt ismert, figyelemre méltó háttéranyagok jutottak a közelmúltban a Magyar Nemzet birtokába, melyeket cikksorozatban mutat be a napilap és annak online kiadása. E háttéranyagok között Skype-interjúk is vannak, amelyek egyebek mellett arról szólnak,

hiszen a legtöbb esetben a Nyílt Társadalom Alapítvány is jelentős mértékben finanszírozza őket. (A teljes dossziét ide kattintva böngészheti.) Az egyik Skype-interjú főszereplője az a Kálmán Mátyás újságíró, aki korábban a 24.hu és az Index munkatársaként is dolgozott, e minőségében pedig több alkalommal is járt az Európai Unió kiemelt intézményeiben és írt tudósításokat. 

A baloldali újságíró a nyilvánosságra került felvételeken egyebek mellett azt mondja,

Megfogalmazása szerint „ha mindenben egy NGO-ra támaszkodnak, akkor az újságíró teljes mértékben ettől a szervezettől függ, ez pedig nem túl jó dolog”. Az újságíró kitért arra is, hogy saját bőrén tapasztalta brüsszeli és strasbourgi útjai során, miként próbálják meg befolyásolni tudósításainak tartalmát. Arra a kérdésre, hogy valóban látott-e olyan szervezeteket, amelyek függő helyzetbe hozták, illetve korlátozták a külföldi újságírókat, Kálmán Mátyás hozzátette: meglátása szerint a legtöbb NGO ezt teszi. Konkrét példaként egyébként az Amnesty Internationalt említette. (A szervezet lapunkkal közölt reakciójáról itt írtunk.)

Miután a felvételek nyilvánosságra kerültek, a Mandiner több közismert NGO-t is megkeresett, köztük a Helsinki Bizottság magyarországi szervezetét is. Arra voltunk kíváncsiak, milyen tapasztalataik vannak a Kálmán Mátyás által feltárt manipulációs ügyekkel kapcsolatosan. Szerettük volna megtudni azt is, az adott szervezetek munkatársainak milyen belső protokoll alapján kell eljárniuk, amikor külföldi újságírók keresik meg őket, információkat, összeköttetéseket kérve. 

Arra is kíváncsiak voltunk, van-e bevett eljárásrendjük magyar kollégáinkkal folytatott kommunikációjuk során, illetve rákérdeztünk, kaptak-e utasítást a munkavégzésükkel kapcsolatosan más NGO-tól, akár a Nyílt Társadalom Alapítványtól. 

A megkeresett szervezetek között volt a Transparency International Magyarország is. 

A Mandiner szerkesztőségének küldött válaszában az NGO hangoztatta; a Kálmán Mátyás által elmondottakhoz hasonló jelenséget nem tapasztaltak. Kérdésünkre leszögezték: olyan eset, amelynek keretében munkatársuk alkalmazott volna manipulációt a fentiekhez hasonló módon, „sosem fordult elő a Transparency International Magyarország Alapítvánnyal, és ez nálunk elképzelhetetlen, mert teljességgel ellentétben áll a működésünkkel és meggyőződésünkkel”. 

Fenti állításukat megerősítve további két kérdésünkre szó szerint ugyanezt válaszolták.

Arra vonatkozóan, milyen protokoll szerint járnak el, amikor külföldi újságíró felkeresi az NGO-t, illetve annak munkatársait, a TI az alábbiakat közölte: „A Transparency International Magyarország Alapítvány minden munkatársa és vezetője minden esetben a szakmaiság és a tárgyszerűségkövetelményeit a messzemenőkig szem előtt tartva jár el a sajtónak adott nyilatkozatok során, függetlenül attól, hogy magyaroszági vagy külföldi sajtótermékről van-e szó.” Részleteket azonban e területről nem tudhattunk meg.

A Transparency hivatalos oldalán sem találtunk a vonatkozó protokollhoz kapcsolódó tájékoztatást, tapasztalhattuk azonban, hogy a szervezet munkatársai nem tudták helyesen leírni hazánk nevét: szerintük „Magyarrország” (sic!) teljesít rosszul a korrupció vonatkozásában (lásd kiemelt képünkön). 

A Makronóm korábbi cikkéből kiderül, hogy a Magyarországgal szemben rendszeresen kritikákat megfogalmazó, öndefiníciója szerint korrupcióellenes szervezetet korrupt cégek pénzelik. Munkatársaink Jason Hickel gazdasági antropológus nyomán sorolták azokat a nagyvállalatokat, amelyek korrupció(gyanú)s ügyletekbe keveredtek, majd jelentős összegekkel támogatták a Transparency Internationalt, ám az NGO nem sietett nehezményezni ügyleteiket.