„Halló, MZP! Megtaláltuk a csalódott fideszeseket, rögtön kettőt is. Mert van, akinek az elvei, a lojalitása és az elköteleződése addig tart, ameddig utalják a fizetést. Aztán pedig jön a csalódottság és az árulás.
Értjük ám: kezdetben mi is a rajongásig szeretett cégekből, iparágakból ábrándultunk ki többször – távoztunk, majd gondoltunk csúnyákat. De visszafelé köpködni, pláne ilyen átlátszó módon egyszerűen méltatlan. Közfeladatot ellátni, politikai vonatkozású szerepet vállalni küldetés, nem pedig egy versenyszférás tucatállás, ahol többnyire arcvesztés nélkül lehet ugrálni cégről cégre.
Ha másért nem, legalább a látszatra lehetett volna adni: »Remek alkalmat szalasztottak el a hallgatásra«, ahogy még Jacques Chirac fogalmazott 2003-ban a vele szemben állást foglaló új tagállamokra utalva.
De nem.
Antall Péter, a rendszerváltás utáni első, egyben demokratikusan választott miniszterelnök, Antall József fia. Az Antall József Tudásközpont vezetője 2015-ben még havi bruttó 2,3 millió forintos tiszteletdíjat vihetett haza, és az általa irányított szervezet 600 millió forintnyi állami támogatást kapott. Aztán az öröm minden bizonnyal fokozódott: 2019-ben a havi átlagfizetése már bruttó 4,6 millió, 2020-ra pedig 6,9 millió forintra emelkedett.”
Nyitókép: MTI/Balogh Zoltán