Surányi György: Látszat és valóság

„A látszat, mint oly gyakran, most is csal. A látszat az, hogy inkonzisztens a fiskális és a monetáris politika. A felszínen úgy tűnik, mintha az MNB szigorítana a monetáris politikában. A valóság ezzel szemben az, hogy a jegybank folyamatosan, töretlenül lazít politikáján.

Ezért nincs is ellentmondás, koherenciazavar a gazdaságpolitika alrendszereinek működésében. Mind a fiskális, mind pedig a monetáris politika egy irányba húz, vitathatatlanul ismét prociklikus. Ha nem is teljesen egyenlő mértékben, de évek óta egymással a legnagyobb összhangban fűtik a belföldi keresletet és az inflációt.

A folyamat nem ma kezdődött. 2017 óta tart, igaz, nem azonos intenzitással, de jól látszanak a körvonalai. (v. ö. Téveszmék fogságában, HVG, 2018. jan. 4., ill. Vigyázzunk jobban a forintra, HVG, 2019. okt. 3.) Ezért az lenne a meglepő, ha az infláció nem emelkedne folyamatosan immár ötödik éve. A 2020-ban tapasztalt inflációmérséklődés nem a trend megtörése, hanem egy externális sokk átmeneti hatása volt.

A 2017 elején jegyzett defláció 2020 januárjában már 4,7%-ra ugrott anélkül, hogy különösebb külső inflációs hatás érte volna a gazdaságot. Ezt a folyamatot törte meg a járvány kiváltotta válság, noha a maginfláció – ami jobban tükrözi a tényleges inflációs nyomást – ekkor sem távolodott el érdemben 4%-tól. A helyreállítási szakaszban, azaz az elmúlt év végétől újult erőre kapott az infláció. Lényegében törésmentesen ott folytatódott, ahol 2020 elején a külső sokk félbeszakította.”

Nyitókép: MTI/ Marjai János