Ők is érzik, hogy baj van – Bayer Zsolt a Mandinernek

Mikor küldött el valakit legutóbb nyilvánosan az édesanyjába?

Ma reggel Karácsony és Márki-Zay kapcsán írtam egy cikket a Nemzetben. Végül is nem küldtem el senkit az anyjába, de némi malíciával fogalmaztam a nevezett urakról.

A csúnya beszéd a retorika része vagy tényleg mindig ennyire dühös?

Mindig is hirtelen haragú fiú voltam. Azt gondolom ugyanakkor, hogy

Jelenleg a két oldal között hatalmas fal magasodik, mindenki mondja a magáét kontroll nélkül. Ellenben volt egy kezdeményezés nem is olyan régen, amely szerint ön és a jobboldalisággal nehezen vádolható Tóta W. Árpád egy közös könyvben beszélték volna ki a helyzetet. Elhalt?

El. Engem Tóta W keresett meg, aztán váltottunk is négy-öt levelet. Hajlottam rá, de aztán Tóta W írt egy cikket, amelyben arról értekezett, hogy majd úgy kell csinálni a kormányváltás után, mint annak idején a Lenin-fiúk és a bolsevikok. Az első héten le kell gyártani a hullákat, és majd utána lehet tárgyalni. Na, ekkor befejeztem.  

Jelezte neki?

Írtam egy e-mailt.

Mit reagált?

Hogy sajnálja. Nem nagyon emlékszem rá, de valahol ez volt a lényege.

Ön is sajnálja?

Én is, de van egy határ. Majd feldobáljuk a platóra a hulláikat, majd mindenkit börtönbe csukunk, majd megtiltjuk a repülők felszállását vagy zároljuk a bankszámlákat. Mondják naponta, majd rögtön hozzáteszik, ők az európaiak, ők képviselik a jogállamot.  

Hogy jutottunk el ideáig?  

Mindenkinek van saját verziója. Amikor megjelent az első novelláskötetem, akkor én még Kornis Mihályt kértem fel, hogy a Várban mutassa be és ezt örömmel elvállalta. A bemutatóra ugyanakkor meghívtam az akkori budavári polgármestert, Katona Tamást is. Nála szelídebb és békésebb embert nehéz lenne elképzelni. Ehhez képest megjelent Kornis Mihály, észrevette, hogy ott van Katona Tamás és őrjöngeni kezdett. Hogyan hozhattam ilyen helyzetbe, hogy Katona Tamással kell egy légtérben tartózkodnia, majd később a telefonban tízperces monológban előadta nekem, vegyem tudomásul, él ebben az országban ötszáz értelmiségi, akikkel szemben úgysem lehet politikát csinálni és azt felejtsem el, hogy a Fidesz azt mondja, se nem népi és se nem urbánus, mert állást kell foglalni! Majd

Ez volt az a pont, amikor felkapcsolták a villanyt a fejemben, hogy kik is ezek. Az én életemben ez volt valószínűleg a fordulópont. Persze abban igaza lett, ha nem mellettük foglalsz állást, akkor azonnal nácinak fognak nevezni…

Van amit megbánt az utóbbi évek közéleti tevékenységéből?

Sok mindent bánok, időnként az egészet bánom, sokkal kényelmesebb lenne szépírónak lenni, filmeket csinálni. De. Van az a 37 ember, akik a Fideszt alapították. Belőlük 10-15 kikopott, más oldalra ment, ez természetes, az egész rendszerváltás folyamatát nézve szükségképpen így kellett legyen. Azokhoz az emberekhez, akik az alapítók közül maradtak, engem olyan viszony fűz, mint ami a háborús veteránokat köti össze.

És van egy jóleső érzés, hogy van néhány ember, akikről tudom, soha nem fognak hátba döfni. Majdnem 60 évesen rá kellett jönnöm, nagy dolog, ha van az ember életében 8-10 ilyen ember. És ha van, meg kell becsülni őket, és ha ez az ára, a kiállás és néha az irracionális háború, akkor is be kell vállalni.

Van kiút? Nem is olyan régen úgy fogalmazott, hogy pont a Mandinernél vannak európai gondolkozású, nyelveket beszélő fiatalok, akik képesek lehetnek áttörni azt a bizonyos falat.

Ezek a harmincas éveik elején járó, irgalmatlanul tehetséges srácok talán meg tudják haladni ezt az elmebajt. Ugyanakkor a páni rémület ott van bennem. Harminc évvel ezelőtt mi pontosan ugyanezzel a hittel vágtunk neki. Mi volt a Fidesz első mondata? Mi vagyunk az elvált szülők gyerekei. Mi a népieseket is szeretjük és az urbánusokat is. Nem állunk senki mellé, véget vetünk a magyar szellemi életet 150 éve kórosan és károsan megosztó vitáknak. Ide jutottunk… Isten adja, hogy nekik sikerüljön! 

A Megafonhoz is a háborús veteránok életérzése miatt csatlakozott. Volt hozzá kedve?

Őszintén? Nem. Ez az egész Facebook-világ annyira távol esik tőlem, mint Makó Jeruzsálemtől. Azt gondolom,

A Facebook hihetetlenül káros, miközben a demokrácia csodájának van kikiáltva. Nem, nem az. Véleménybuborékok tömkelege, ahol arccal vagy arctalanul, de sokan azt hiszik, joguk és kötelességük a lehető legocsmányabb dolgokat írogatni a legártalmatlanabb ügyekben is. Óhatatlanul belefutok velem kapcsolatos, felkoncolásra felszólító kommentekbe is. Azt hiszem, ha a Facebook nem lenne, az egész világ jobban nézne ki. De van…

Azért ön is ír cifrákat…

Én soha nem írtam olyat, hogy valakit fel kellene koncolni. Ezt visszautasítom. Ők viszont megengedik maguknak, s ha valaki ezért elküldi őket melegebb éghajlatra, akkor megsértődnek. De visszatérve a Megafonhoz. A realitásokat tudomásul kell venni. Engem Kovács Pisti, a Megafon vezetője tökéletesen meggyőzött arról, nem az a megoldás, hogy elegánsan, eltartott kisujjal kivonulunk ebből az egészből, hanem ott kell lenni. Ezért időnként én is írok, mert tudomásul vettem, hogy kell.

Az ellenzéki előválasztáson eddig az történt, amit várt?    

Én Jakabot a második fordulóba vártam, elhittem a véleménybuborékot, s nem gondoltam volna, hogy Márki-Zay befut a harmadik helyre. Szerintem Karácsony annyira gyengén muzsikál, hogy Gyurcsány elkezdett Gyurcsánynéban gondolkozni. Persze mindig is lehetett sejteni, ez az összefogás nehezen tartható egyben. Kíváncsi vagyok például arra, hogy a Jakab mellett idáig kitartó Jobbikosok, akik azt a narratívát hitték el, hogy a mi Péterünk taktikázik, s majd mégis ő lesz a király, mihez kezdenek. Péterünk nem lesz király, még királycsináló sem.

Lát a baloldalon tehetséges politikust?

Egyet látok, Schiffer Andrásnak hívják. Nem tudok többet megnevezni.  

Adja magát a kérdés: mi a tétje a jövő évi választásnak?

A valódi tét, hogy megmarad-e a magyar identitás. Meggyőződésem szerint egy embert három identitás jellemez leginkább: a vallási, a nemzeti és a nemi identitás. Azt látom a nyugati világban, hogy a nagy francia forradalomtól kezdve elkezdték lebontani a nyugati emberek vallási identitását, ezzel párhuzamosan megerősödött a nemzeti identitás. Ez a folyamat a II. világháború végéig tartott, amikor is Nyugaton győzött a tőkés világgazdaság, megteremtették a jóléti államokat, ennek viszont szükségszerű velejárója volt a globalizáció, ez viszont a nemzeti identitás lebontásával járt. Ez napjainkig tart, előrehaladott állapotban van, mostanában viszont a szemünk előtt bontakozik ki az a folyamat, amikor már a nemi identitásokat kezdik lebontani. A tét tehát az a következő választáson, hogy marad az a magyar kormány, amely ellenáll a folyamatoknak, vagy jön egy olyan, amely beáll a nyugati mainstream-be és elkezdődik mindhárom identitás végső lebontása. Ez a tét.

Valahol azt írta korábban, a baloldal a fogyasztó társadalom megszületésével elvesztette a munkásosztályt és ezért fordul a részidentitások felé. Ez is a játszma része?

És egyre extrémebb részidentitásokat próbál bevonzani a szavazótáborába. A migránsokról, elmebeteg módon azt gondolják, hogy majd belőlük barkácsolnak új szavazóbázist. Elég, ha csak megnézzük, milyen összetételű a nyugati világra rázuhanó migránstömeg. Vallásában egyenesen bigott, nemi identitásában kikezdhetetlen, és a nemzeti identitása is rendben van. Ilyen tömegeket rászabadítasz egy lassan minden identitásától megfosztott Nyugatra, a hülye is látja, mi lesz a vége. Nézzük Németországot. Az ötvenes években megjelenő muszlim vallású emberek tömegei megőrizték a vallási és nemzeti identitásukat, de kezüket, lábukat összetörték, hogy jó németté váljanak, beilleszkedtek, dolgoztak. Az ő unokáik ellenben az ősi muszlim identitáshoz térnek vissza minden vonalon, és élesen szembe mennek a német demokratikus berendezkedéssel. Saját nagyszüleiket is megtagadják.

Ez mind igaz lehet, ellenben Deák Dániel elemző úgy fogalmazott, a pénztárca a döntő, még nem volt a történelemben olyan kormány, amely hatszázalékos gazdasági növekedés mellett megbukott volna.

Amit az Orbán-kormány a gazdaság terén elért az elmúlt lassan tizenegy éve alatt, az csak a bethleni konszolidációhoz mérhető. Akkor egy kezét-lábát levágott országban, amelyet halálra ítéltek Trianonban, olyan gazdasági csodát tettek, amin az egész világ bámult. Ugyanezt csinálta meg az Orbán-kormány tíz év alatt.

Köszönhetően a családtámogatási rendszernek, a bérfejlesztésnek, az adópolitikának. A Covid-járvány okozta kétéves totális összeomlás után nézze meg,  hol tart az ország bármilyen európai gazdasági összehasonlításban. Ezért maradt meg a két és fél-hárommilliós Fidesz szavazóbázis. Szeretve tisztelt ellenzékünk, amely úgy állt össze, mint annak idején a falusi szatócsbolt, is tudja ezt. Minden kapható, szappan, szar, szalámi. Így néz ki ez az összeállt ellenzék is. Ők is érzik, hogy baj van. A saját, házi közvéleménykutatóik vért pisilnek hónapról hónapra, hogy egy-két százalékos előnyt kimutassanak az ő oldalukon, miközben tíz-tizenöt százalékkal kellene most vezetniük ahhoz, hogy nyerjenek. De ez legyen az ő problémájuk.

A legtöbb megnyilatkozásán érezni, zsigerből nem kedveli a kommunistákat. Otthonról hozta az érzést?

Apai ágon mosoni svábok vagyunk, 1946-ban az első marhavagonnal telepítették ki őket, azzal a felkiáltással, hogy minden sváb náci. A nagypapám valahogy itthon tudott maradni, de mindenét elvették, három gyerekkel belehult a semmibe. Anyai ágon ugyanez. Anyai nagyapám Kiskőrösön volt körorvos. Elvették a házát, még az Andrássy út 60-ban is jól meg is verték. Egyszóval nem voltak a rendszer nagy rajongói.

Az ön édesapja operatőr volt. Ő is megjárta?

Meg. Soha nem lehetett úgymond nagy operatőr, ahányszor felvételizett a színművészeti főiskolára, annyiszor utasították el, mert kitelepített kulák, sváb, osztályidegen volt. Amikor egyszer beadta az újabb felvételi jelentkezését, valaki félrehívta és azt mondta neki: Öcsikém, gyorsan lépj be a pártba és föl leszel véve! Ő erre nem volt hajlandó. Neki köszönhetően egy ötezer kötetes könyvtárszobában nőttem fel. Tizennégy évesen a kezembe adta Szerb Antaltól az Utas és holdvilágot, akkor olvastam, amikor először voltam szerelmes. Apám meghatározó személyiség az én életemben.

Nem kedveli a kommunistákat, de Gyurcsány Ferencet például annak tartja?

Már annak sem. Fiatalon elhiszem, hogy az volt, de ma már nem tartom semminek. Pontosabban egy ügyes hatalomtechnikusnak. Tökéletesen meggyőződés nélkül ember. Az egész közege ilyen. Amilyen természetességgel voltak képesek 40 évig Moszkva valagát nyalni, hétfőről keddre ugyanezzel a természetességgel nyalnák Brüsszel és Washington valagát.

Nekik éppen ezért értelmezhetetlen az, hogy Orbán Viktor vezetésével azt tudjuk mondani, nem, vannak saját nemzeti érdekeink is, amit tudunk képviselni. Szörnyű lehet így élni.  

Egyszóval, mi lesz a választáson?

Viszonylag kényelmes, nyolc-tíz fős többségben lesz a jobboldal a Parlamentben. Kormányzunk tovább! 

Fotók: Ficsor Márton