Nincs megegyezés az örökjáradékról a zsidó felekezetek között, bírósági ügy lehet belőle

Továbbra sincs érdemi előrelépés a hazai zsidó felekezetek úgynevezett örökjáradékának elosztása körül, annak ellenére sem, hogy a kérdésben több egyeztetés is volt az elmúlt időszakban – értesült a Mandiner. Megírtuk: a témát a Magyarországi Autonóm Orthodox Izraelita Hitközség (MAOIH) „dobta be” ismét a köztudatba, mégpedig azzal, hogy az államtól az egyházi kárpótlás nyomán valamennyi történelmi egyháznak éves rendszerességgel járó forrás ügyét egy jeruzsálemi rabbinikus bíróság elé vitte. Az eljáráshoz csatlakozott a Köves Slomó vezette Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) is.

Röviden a lényeg: a rendszerváltozást követően az államnál maradt, természetben vissza nem adott, illetve pénzben nem kártalanított ingatlanokkal kapcsolatos igények éves járadékká alakultak. Ez a mindenkori központi költségvetés része, s bár klasszikus értelemben nem sorolható az egyházi támogatásokhoz, mégis jelentős, akár milliárdos forrást jelent a számukra.

Csakhogy az orthodoxok (és az EMIH) vitatják az örökjáradék felosztásának igazságosságát. Keresetük egyik lényegi megállapítása szerint ugyanis a juttatás alapját képező ingatlanok értékének mintegy 40 százaléka az eredendően orthodox ingatlanoké, viszont

A forrásokat az államtól közvetlenül megkapó, majd a többi zsidó felekezetnek egy 2012-es megállapodásnak megfelelően tovább osztó Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége, vagyis a Mazsihisz nem ért egyet a felvetéssel, és nem ismerte el a jeruzsálemi Bét Din, azaz Törvény Háza joghatóságát sem, melynek döntése azóta egyébként megszületett. Bonyolítja a helyzetet, hogy történelmi okokból 2018-ig a MAOIH is a Mazsihisz része volt, igaz, a 2011-es új egyházügyi törvény óta önálló egyházként.

Deutsch Róbert, a MAOIH  elnöke korábban így érvelt: a Mazsihisz véleményétől függetlenül évezredes hagyománya van annak, hogy myvallási bíróság tesz igazságot a zsidók jogvitáiban. „Amennyiben pedig a Mazsihisz nem tartja magát egyháznak, akkor nem lehet jogosult arra az örökjáradékra, amelyet a magyar állam az egyházak részére folyósít” – tette hozzá.

Elvi döntést hozott a jeruzsálemi bíróság

A Jeruzsálemi Főrabbinátus Bíróságának Polgári Tagozata még június elején hozott határozatot: elvi éllel hirdette ki az igazságos felosztás szempontjait meghatározó döntvényét, vagyis azt, hogy a második világháborúban, illetve a kommunista államhatalom idején a közösségektől elvett ingatlanoknak és más vagyonelemeknek az eredeti vallási irányzatú közösséghez, vagy azok jogutódjaikhoz kell visszakerülniük. Ugyanez vonatkozik a kárpótlás gyanánt szolgáló „jószágtestekre” is.

A vallási élet céljaira kapott költségvetési forrásokat illetően, a zsidó vallásjogban meghatározottak szerint, a Tóra-tanulás és oktatás elősegítése, zsinagógák, rituális és vallási intézmények építése és fenntartása, a zsidó hitélet közösségi, családi és egyedi szintű megélésének biztosítása kell előnyt élvezzen más (világias) kulturális és közösségi célokkal szemben – számolt be minderről a Neokohn.

A magyar kormány már korábban jelezte, egy vallási testület döntését nem tarthatja kötelezőnek magára nézve, vagyis az esetleges változtatás az érintett felekezeteken múlik. Még egyszerűbben: nekik kell megegyezniük erről, ami nem könnyű, mivel a Mazsihisz (ahogy arra már utaltunk) nem akar módosítani a jelenlegi szisztémán.

Pontosabban igen, ám nem úgy, ahogy azt az orthodoxok követelik. A Heisler András elnök által vezetett közösség ugyanis a hozzá csatlakozó reformegyházak számára biztosítana részt az örökjáradékból, ami információink szerint még a vallási élet megerősítéséhez ragaszkodó Mazsihisz-es belső ellenzéknél is kicsapja a biztosítékot.

Köves Slomó méltánytalanságról beszélt

A július elején kiadott közös közlemény szerint a vallási bírósági döntést követő első egyeztetésen Köves Slomó hangsúlyozta, azt tartaná helyesnek, ha az egész magyar zsidóság vallási életét támogatni hivatott örökjáradék elosztásának módját olyan elvi alapokra helyeznék, amelyek objektív mutatókon keresztül és nem ad hoc jelleggel – aktuális politikai erőviszonyokat által – érvényesülnek. A 2012-es megállapodásban meghatározott elosztást méltánytalannak tartja.

Deutsch Róbert szintén a méltánytalanságot, a történelmi tradícióknak való meg nem felelést és az igazságtalan elosztási arányokat hangsúlyozta. A MAOIH elnöke lát esélyt a megállapodásra, ugyanakkor kiemelte, a „magyar orthodoxia borotvaélen táncoló anyagi helyzete a sokéves igazságtalan megosztás eredménye, melyet valamilyen módon mindenképp korrigálni kell”.

Heisler ezzel szemben leszögezte: az örökjáradékról szóló megállapodás a Mazsihisz és a magyar kormány között jött létre, és sem ezen, sem az örökjáradék engedményezésének arányain nem kívánnak változtatni, jelenlegi mértékét arányosnak és méltányosnak tartják.

Egyetértés született ugyanakkor abban, hogy az örökjáradék reálértéke a 2012-es évhez képest drasztikusan csökkent, ennek korrigálása kormányzati intézkedést igényel. A helyzetet ugyanakkor bonyolítja, hogy eközben a Mazsihiszen belül is erős megosztottság kezd eluralkodni, komoly konfliktusok alakultak ki a rabbi karral, de

Megkeresésünkre a MAOIH vezetését idén tavasszal átvevő Deutsch Róbert elmondta, az előző elnökségtől katasztrófális anyagi viszonyokat, kaotikus állapotokat örököltek, így számukra kvázi létkérdés is az örökjáradék újraelosztása. Állítása szerint egyébként ez nem újkeletű felvetés a részükről, az orthodoxia már évek óta próbálkozik a Mazsihisznél egy szerintük igazságosabb arány kialakítása érdekében. Hiába.

Polgári bíróságra mehet a hitközség

Ami a konkrét számokat illeti: az új szisztéma mellett Deutsch Róbert visszamenőlegesen és összességében tízmilliárd forintot követel az egyháza számára, legalábbis ez a kiindulási alap. „Amennyiben nem tudunk dűlőre jutni, s minden fél számára elfogadható megoldást találni, úgy nem zárom ki, hogy polgári bírósághoz fordulunk az igazunkért. Persze ezt igazából senki nem szeretné” – vetette fel az elnök, aki szerint a mostani felállás semmiképp nem fair. „Reméljük, jutunk valamire, jó lenne úgymond családon belül, magunk közt megállapodni” – fogalmazott Deutsch Róbert.

Azzal kapcsolatban, hogy az ortodoxia részéről eközben olyan hangok is megjelentek, amelyek nem értenek egyet a vezetés irányvonalával, s nem akarnak „tengelyt akasztani” a Mazsihisszel, az elnök értetlenségét fejezte ki. „Nem tudom, mit keres ebben az egyházban az, akit hidegen hagy az ortodoxia tragikus helyzete. Szégyen, hogy ide jutottunk, noha korábban rengetegen áldoztak azért, hogy ez egy virágzó egyház legyen. Mi ezt szeretnénk visszahozni, ehhez muszáj volt felkavarni az állóvizet” – részletezte Deutsch Róbert, aki szerint

De nem arra hivatkozva követelik az „örökjáradékból származó forrásokat, mert szükség van rá, hanem azért, mert jár”.

Mennie kell az iskolának

Mindazonáltal a Mazsihisz és a MAOIH közötti konfliktus elfajulására utalhat az előbbihez tartozó Budapesti Zsidó Hitközség (BZSH) lépése is: Kunos Péter ügyvezető jelezte, hogy

Kunos részben arra hivatkozik, hogy lejárt a bérleti szerződés (egész pontosan: székhelyhasználati megállapodás), amit nem kívánnak meghosszabbítani a BZSH tulajdonában lévő ingatlanra vonatkozóan. Másrészt arra, hogy a MAOIH nem volt jó gazdája a mára rendkívül leromlott állapotú épületnek. Kunos Péter a Mazsihisz ügyvezetői teendőit is ellátja Heisler András elnök mellett, így óhatatlanul felmerül az a feltételezés, hogy a jogilag önálló BZSH a Mazsihisz megbízásából így vett revansot az Orthodoxián, mert az érvényesítette jogos igényét.

Az előzményekhez tartozik, hogy a MAOIH kénytelen volt bejelenteni a gimnáziumi képzés megszüntetését, ám a jelek szerint a fennmaradó résznek is új helyszínt kell találni, ami nem kis feladat elé állítja az egyházat.

_

nyitókép: az asztalnál jobbra Heisler András, a Mazsihisz újraválasztott elnöke beszél a tisztújító közgyűlésen a szövetség budapesti székházában 2015. május 10-én. (MTI/Mohai Balázs)