Érdemes felidézni azt is, hogy a Fővárosi Önkormányzat 2020-ban úgy mondta fel az előző közbeszerzést, hogy jó darabig nem írt ki újat, majd amikor Fürjes Balázs elkezdte pedzegetni a késedelmet, illetve megjelentek a híd katasztrófális műszaki állapotáról szóló információk, a főpolgármester elvette a területet helyettesétől, a később a posztjáról is lemondó Dorosz Dávidtól. Az új gazda az MSZP-s Tüttő Kata lett.
A második körös közbeszerzés nyomán azonban a most kezdődő munkálatokkal már csak maga a híd újul meg, a Széchenyi téri közúti és villamos aluljáró, illetve a Váralagút nem. Ezek sorsa bizonytalan, noha az ésszerűség azt diktálta volna, hogy a rekonstrukció „csomagban” történjen. Ehhez korábban Tarlós is ragaszkodott. Nem hiába: az anyagi megfontoláson túl az is az együttes felújítás mellett szól, hogy úgy rövidebb időre kellett volna lezárni az érintett területet.
Így akár egy évtizedre is elhúzódhat az ennek nyomán elkerülhetetlen közlekedési káosz.
Ami a nyárra való időzítést illeti, érdemes kitérni arra is, hogy a munkálatok megkezdését a közbeszerzési újrázáson túl egy jogvita is halasztotta. Vagyis szó sincs „tervezettségről”, sokkal inkább kényszerű időbeli sodródásról. Karácsonyék ugyanis – a Közbeszerzési Hatóság, illetve a vonatkozó törvény szerint – jogellenesen írták volna ki a tendert. A főváros ezt vitatta, végül némi huzavona után, 2020 augusztusában eleget tett az elvárt hiánypótlásnak.
A vita az előírt referencia időszak kapcsán alakult ki. A Magyar Nemzet akkori cikke szerint az időszak szabálytalan megnyújtásával azt akarhatta elérni a baloldali városvezetés, hogy szűkíthessék a pályázaton indulók körét, ezzel is befolyásolva a későbbi eredményt. Végül az A-Híd lett a befutó, aki az eredeti tervekhez képest több pénzből és később végezheti el a munkát.