Ilyen csendesen gyűlöli a 444-es Soros-blogger Gyurcsánynét

„Vannak emberek, akik kedvelik az életet, sőt, élvezik is, annyira, hogy időnként veszik a cókmókjukat, és elmennek mondjuk egy strandra, vagy egy focimeccsre, esetleg leugranak másik ötmillió koldussal egyetemben éhséglázadást szervezni a Balcsira.

Vagy csak mártózni egyet. 

Majd megesznek egy lángost, isznak egy fröccsöt, de olyan is megesik velük néhanapján, hogy beülnek egy moziba, vagy egy színházba, elvégre egész jó ez a vírus utáni szabadság, és ugyan szegény Greta Thunberg áprilisban és májusban a váratlanul jött hidegrekordokra való tekintettel már-már a visszavonulását fontolgatta, de végre az idő is megfelelő.

Meleg lett ugyanis így júniusra.

A nyár már csak ilyen.

No és vannak a 444-es srácok, akik semminek, de tényleg semminek nem tudnak örülni.

Mindent rühellnek, ami ebben a középkorban ragadt, fasiszta, gyűlölködő, kirekesztő, homofób országban megtalálható.

Végigpörgetve azt a csodálatos és informatív, meg szélsőségesen objektív hírportált, ami kicsiny kezeik munkáját dicséri, az embernek komolyan olyan érzése támad, mintha a szerkesztőség minden egyes tagjának valóságos kínszenvedés lenne az élet.

(Kivéve ha Karigeri fingik egyet. Azt imádják. Szagolni is, hallgatni is. Olyankor az életkedvük is visszatér.)

Ha megnyitnak valami új létesítményt, nagyítóval mennek a fugázási hibák után kutatni, a festést, a meszelést is megvizsgálják, majd a szintezési hibák miatt lesznek végtelenül kedveszegettek.

Meg drágállják is.

Elavultnak és feleslegesnek tartják, alapvetően az egész– az első kapavágástól az utolsóig – úgy szar ahogy van.

Jó, igen: ha Pikó, V. Naszály vagy Geri vágja át azt a szivárványszínű szalagot, akkor valamiért – ki érti miért? – az általános depi elillan, bizonytalan időre berekesztik a fika-bajnokságot is, és a nyájas olvasó elkezdi végre rendes és tisztességes, európai értelemben vett, haladó-progressziv demokráciában érezni magát, ahol tisztelik az emberi és az Lmbtqigsjkkkcvwp jogokat, és ahol tényleg minden klappol, jól nyílik, jól záródik, nem nyikorog és nem áraszt magából átható istállószagot.

Szily Laci a 444 tacskó/gyerek/hal/horgászat és fociszakértője legutóbb például a Puskásban járt, ahol nyilván minden is szar volt, ráadásul megfigyelései szerint a stadionban a járvány is megszűnt, – amúgy lényegében az országban is, de oda se neki - amit abból szűrt le, hogy szerinte az emberek mindenféle ellenőrzés nélkül tódultak be a stadionba.”

Nyitóképen: Dobrev Klára. Fotó: MTI/Kovács Attila