Elege van a német pártoknak az uniós vétózásokból

„Nem hagyhatjuk tovább, hogy túszul ejtsenek bennünket azok, akik vétóikkal megbénítják az európai külpolitikát. Aki ezt teszi, az hosszabb vagy rövidebb távon Európa összetartásával játszik. Ezért nagyon nyíltan ki kell mondanunk: a vétónak mennie kell – akkor is, ha ez azt jelenti, hogy a mi akaratunkat is felülbírálhatják” – jelentette ki Heiko Maas, Németország szociáldemokrata külügyminisztere a szövetségi köztársaság nagyköveteinek konferenciáján tartott nyitóbeszédében hétfőn.

Maas ezzel szokatlanul egyértelmű üzenetet küldött Budapestnek: Berlinben nem nézik jó szemmel, hogy Magyarország egyre gyakrabban él vétójogával, így akadályozva a közös uniós döntéshozatalt külpolitikai kérdésekben.

Magyar vétók sora

Orbán Viktor hétfőn úgy reagált Maas felvetésére, hogy ideje lenne megfékezni az európai baloldal ámokfutását.

– immár sokadszorra –, most éppen azért, mert Magyarország „nem volt hajlandó egy politikai súlyt és komolyságot nélkülöző közös nyilatkozatot aláírni Hongkong ügyében”. Orbán azt mondta: ha százszor nyújtják be a nyilatkozatot, hazánk századszor is el fogja utasítani, az európai külpolitikát pedig az állam- és kormányfőknek kellene irányítani, nem a bürokratáknak.

A budapesti külügy mostanában gyakran vétóz meg különféle uniós megállapodásokat és állásfoglalásokat. Április közepén jött a hír, hogy a magyar külügy megvétózta a Hongkongban bevezetett nemzetbiztonsági törvényt elítélő uniós nyilatkozatot, amit Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter azzal indokolt, hogy nincs szükség újabb nyilatkozatokra, hiszen mindenki tudja, mi az EU álláspontja Hongkong-ügyben.

Májusban aztán a palesztin-izraeli konfliktust elítélő uniós nyilatkozatot utasította el Budapest, hasonló indoklással: közös statementekkel tele a padlás, változni meg nem változik semmi. Néhány nappal később aztán az Afrikai, Karibi és Csendes-óceáni Államok Szervezetével (AKCSÁSZ) kötendő cotonoui megállapodásra mondott nemet a magyar külügy, mondván, hogy a hosszú tárgyalások eredményeként tető alá hozott nemzetközi megállapodás csak még több bevándorlót vonzana az Európai Unióba.

Június elején az EU Kína hongkongi szabadságjog-sértéseit elítélő közös nyilatkozatának megvétózása következett – ezt a nyilatkozatot azért adták volna ki, mert Peking megtiltotta a hongkongiaknak a Tienamnen téri 1989-es vérengzésről való megemlékezést, ami egyébként hagyománynak számít a városban. Emlékezetes az is, hogy hazánk korábban az uniós költségvetési tárgyalásokon is meglebbentette a vétó lehetőségét.

A magyar külügy vétópolitikája eddig sem aratott osztatlan sikert az Unióban, a Tanács soros elnökségét a tavalyi év második felében betöltő Németországot pedig még annyira sem nyűgözi le. A német politikát már hosszú ideje foglalkoztatja annak a kérdése, hogy hogyan lehetne gyorsabbá és hatékonyabbá tenni a közös uniós döntéshozatalt ilyen kérdésekben.

Régi német nóta

Maas ötlete nem újdonság. A német politikában időről időre előkerül az egyhangú döntéshozatal megszüntetése uniós külpolitikai döntéseknél. Wolfgang Schäuble kereszténydemokrata (CDU) Bundestag-elnök jó ideje az ötlet egyik legfontosabb németországi szószólója. 2018-ban például azt mondta az RBB egyik rádióműsorában, hogy

Schäuble szerint ezért inkább a többségi döntések irányába kellene eltolni a hangsúlyokat az uniós döntéshozatal során – ezek lehetnek egyszerű vagy minősített többségi döntések is.

Hasonló gondolatokat pedzegetett Armin Laschet egy idén májusi podcastben is. A CDU–CSU kancellárjelöltje arról beszélt, hogy az olyan kulcskérdésekben is, mint például az EU közös költségvetése, komolyan meg kell fontolni, hogy felszámolják az egyhangúságot. Mint mondta, „a költségvetési politikában a kisebbség nem bírálhatja felül a fizető többség akaratát” – vagyis sok mindenről lehet egyezkedni, de ahol fontos német érdekek vannak, ott el lehet felejteni a folyamatos egyeztetéseket, haladni kell.

Így vélekedik Manfred Weber, az Európai Néppárt keresztényszociális frakcióvezetője is. Maas nyilatkozatára reagálva Weber azt mondta, hogy ha az Európai Unió európaiként kívánja befolyásolni a világban zajló fejleményeket, akkor ütőképesebbnek kell lennie – ehhez pedig az egyhangú döntéshozatal megszüntetésén át vezet az út.

A szociáldemokraták (SPD) már a 2019-es európai parlamenti választásoknak is ezzel az ígérettel mentek neki: „Az európai külügyminiszterek tanácsának képesnek kell lennie a többségi döntéshozatalra. Véget kell vetnünk a tagállamok megosztottságának, és annak, hogy Európa külpolitikailag megbénítja magát” – áll választási programjukban, amivel egyébként 11,5 százalékkal kevesebb szavazatot sikerült szerezniük két éve, mint 2014-ben. Igaz, 2014-ben a két lábon járó csodafegyver, Martin Schulz volt a párt listavezetője.

A Zöldek is

„Amíg az egyéni nemzeti érdekek az európai közjó útjába állhatnak, az EU nem léphet fel aktívan az igazságosabb adózásért, és nem vállalhat több felelősséget a demokráciáért és az emberi jogokért a világban” – írják az idei Bundestag-választásra készített programjukban. Annalena Baerbock zöldpárti kancellárjelölt a WDR közszolgálati adó Európa-fórumán az egyhangúság teljes eltörlése mellett foglalt állást, és arra is felhívta a figyelmet, hogy már számos területen működik a többségi döntések rendszere az EU-ban.

A német politikában tehát már jó ideje téma az egyhangú döntések rendszerének átalakítása, megreformálása, megszüntetése. Német szempontból ez persze teljesen érthető: az Európai Unió egyik magországaként és legnagyobb befizetőjeként a németek örömmel érvényesítenék az „az rendeli a nótát, aki fizeti a zenészt” ősrégi elvét.

Az egyhangú döntéshozatalt és a vétórendszert annak idején persze pontosan arra találták ki, hogy a kevésbé befolyásos kis tagállamok szükség esetén így is érvényre juttathassák érdekeiket a nagyokkal szemben. Az Unióban persze ma már más szelek fújnak, a nagyok pedig alighanem beleuntak abba, hogy ha „szemmagasságban” beszélnek a kisebb tagállamokkal, akkor nem feltétlenül csak az ő érdekeiknek megfelelően alakulnak az európai ügyek. Más kérdés persze, hogy az egyhangú döntéshozatalt és a vétórendszert viszont nem arra találták ki, hogy a tagállamok lépten-nyomon akadályozzák velük az EU munkáját, és persze az is kérdéses, hogy milyen lesz a megítélése az Unióban annak a tagállamnak, ami még szimbolikus ügyekben is folyamatosan vétót kiált.

függetlenül attól, hogy ki fogja megnyerni a szeptember végén tartandó szövetségi választást. Elhúzódó konfliktusra kell készülni, és mivel az egyhangú döntéshozatal megszüntetése a legtöbb kis tagállam elevenébe vág, elképzelhető, hogy újabb front nyílik majd az amúgy is épp eléggé megosztott Európai Unión belül a kérdésben.

Visszakozik az Unió

Heiko Maas Budapestre küldött lófeje persze nem csak a magyar külügy takaróját vérezte össze. Megszólalt az ügyben Charles Michel, az Európai Tanács elnöke is,

inkább meg kellene várni, hogy az Európa jövőjéről indult konferenciasorozat milyen eredményt hoz a kérdésben.

A belgiumi politikus keddi nyilatkozatában azt mondta, hogy tapasztalata szerint az EU akkor tud igazán befolyásos lenni a világban, ha egységesen áll ki – ehhez viszont arra van szükség, hogy a tagállamok egyhangúlag támogassák a döntéseit. Példaként az Európai Unió klímasemlegességi célját említette: minden tagállam egyetértett abban, hogy az Uniónak 2050-ig klímasemlegessé kell válnia, ami szerinte fontos üzenetet küldött nem csak a polgároknak, hanem az EU-ban működő vállalkozásoknak, és tágabb értelemben az egész világnak is.

A nyitóképen: Szijjártó Péter és Heiko Maas. Fotó: Marcus Brandt / POOL / AFP