A herceg és a táncosnő – 120 éve született az utolsó Esterházy herceg

Az Esterházyak felemelkedését a 16. és 17. század fordulójára datálhatjuk, amikor is háromfelé, a fraknói, a cseszneki és a zólyomi ágakra szakadt a család, közülük aztán a fraknói ág játszotta a legnagyobb szerepet a Magyar Királyság életében. Ezt Esterházy Miklós alapította, aki a királyság országbírája és nádora is volt. Érdekesség: ebben az időben került a családhoz későbbi központjuk, Fraknó, valamint Kismarton is egy kikényszerített csere kapcsán. A II. Ferdinánd és Bethlen Gábor által kötött nikolsburgi béke értelmében ugyanis Miklós köteles volt átadni Munkács várát, s helyette megkapta a már említett birtokokat, ami Bécs közelsége miatt később értékesebbnek is bizonyult. Miklós halála után fia, Esterházy Pál hercegi, egyben nádori címet is szerzett, amivel megalapította a hercegi ágat. Ő volt Esterházy „Fényes” Miklós nagyapja.

Az utolsó Esterházy herceg fiatalkora

Ennek a hercegi ágnak volt a tizenkettedik, egyben utolsó képviselője a 1901. március 23-án született Esterházy V. Pál, akinek keresztnevei között az ősi hagyomány szerint még mindig megtalálhatjuk például a „Mária” nevet is, hiszen a teljes neve Esterházy Pál Mária Lajos Antal volt. A kor mércéjével mérve is igen művelt főúrnak bizonyult. Gyermekkorában házitanítók oktatták, így hamar elsajátította a német, az angol, a finn, a francia, az olasz és az orosz nyelveket is. Az Esterházy család hagyományosan római katolikus vallású volt, nem volt kétséges, hogy Pál is egy katolikus intézményben fogja gimnáziumi tanulmányait folytatni, így került a budapesti Piarista Gimnáziumba.

Sorsa már fiatal korában igen nehézzé vált, hiszen 1920-ban elvesztette édesapját, így 19 évesen kellet átvenni a családi hitbizomány feletti rendelkezés jogát. A korban még nem számított nagykorúnak, így gyámjai segítették a fiatal herceget.

Aztán a 1920. június 4-én aláírt

hiszen a birtokaikat egy csapással kettéosztotta a meghúzott határvonal. Magyarországon 128 ezer hektár, míg Ausztriában 66 ezer hektár földje volt a családnak. A korban Esterházy Pál herceg hatalmas birtokaival és számos ingatlanjával Európa legvagyonosabb emberei közé tartozott, mégis visszavonultan élt. Az érettségije után hamarosan a mai Eötvös Loránd Tudományegyetem jogelődje, az akkor még Pázmány Péter nevét viselő felsőoktatási intézmény hallgatója lett, 1924-ben előbb államtudományból, 1927-ben jogtudományból is doktorált.

A valaha volt egyik legnagyobb magyar mecénás

Mikor a Magyar Tudományos Akadémia 1920-ban komoly bajba került,

Ekkor csupán 19 éves volt. Először nem vették komolyan, el sem hitték az akadémikusok, ám a hatalmas összeg valóban megérkezett hozzájuk. Levelében Berzeviczy Albertnek, az MTA elnökének ezt írta:

„Ez az összeg nem alapítvány… Most csupán az anyagi terhektől való mentesítést célzom, vagyis kötelesadómat akarom leróni a magyar géniusz és annak legelőkelőbb képviselője, a Magyar Tudományos Akadémia iránt.”

Saját egyetemét és a jogi kart személyes tapasztalataiból kiindulva segítette. 1921 karácsonya előtt felkereste Angyal Pál dékánt, hogy a jól tanuló, de szegény joghallgatók között osszon szét 200 000 koronát. 1924-ben pedig, mikor megszerezte doktori fokozatát megismételte adományát a jogász egyetemisták számára, 10 millió korona értékben.

Pál már gyermekkora óta rajongott a zenéért, és az MTA felé mutatott nagylelkűségére alapozott Márkus László, a Magyar Királyi Operaház főrendezője is, amikor a bajba jutott Operaház megsegítését kérte a hercegtől. Kérése nyitott fülekre talált: Esterházy Pál

Támogatása révén sok alkalmazott menekült meg az elbocsájtástól és az előadásokat is sikerrel megtarthatták.

A herceg 1938-ban hirdette meg 10 éves programját, melyben évenként 30 ezer pengőt ajánlott fel fiatal kutató orvosoknak tudományos kutatómunkájuk támogatására. A herceg elnökletével működő bíráló bizottság tagja volt Szent-Györgyi Albert és Korányi Sándor professzor is. A kiírt pályázatra 145 orvos, sőt fizikus jelentkezett – nemcsak fiatalok, hanem komoly professzorok is. Mivel nagy volt az érdeklődés, a herceg előbb duplájára, majd négyszeresére emelte az összeget, így 1939-től már 120 ezer pengő állt a pályázók rendelkezésére.

Az Esterházy-hitbizomány uraként folytatta a Hanság telkesítését, fejlesztette és tökéletesítette az állattenyésztést. Magnemesítést létesített, korszerűsítette badacsonyi szőlészetét. Kapuváron húsgyárat, Dombóváron malmot és sertéshizlalót létesített. Erdészetét iparvállalatok létrehozásával tökéletesítette. Telkeket parcelláztatott és juttatott alkalmazottai számára. Műbarát és tudománypártoló volt.

A Horthy-éra idejében nem adódtak különösebb gondok a kettészakított birtokok miatt, azonban az Ausztriában egyre erőteljesebb náci térnyerés egyre több gondot okozott a hercegnek. Az Anschluss után bekövetkezett a végső szakítás: a németek ellenséget láttak benne, amit erősíthetett egy, a zsidó deportálásokat megakadályozni kívánó csoporttal való kapcsolata is. Dr. Esterházy Pál

1944-1945-ben budapesti zsidókat mentett, budai rezidenciájára befogadta a zsidók megmentésében aktív szerepet vállaló svéd és svájci nagykövetséget, az Irgalmas Nővérek részére pedig közvetlen anyagi támogatást nyújtott.

A herceg és a hercegné

Birtokainak azonban Magyarországon is megvoltak számolva a napjai, ugyanis a második világháborút követően minden földjét elkobozták, így egészen 1948-ig szerény körülmények között, Budapesten élt. A második világháborút követően azonban Esterházy Pál beleszeretett egy a Magyar Állami Operaházban balett táncosként működő páratlan polgári származású hölgybe, Ottrubay Melindába.

A II. világháborúban, Budapest ostromakor a nagylelkű herceg palotájának biztonságos pincéjében mások mellett az Ottrubay családnak is menedéket nyújtott. 1945 nyarán a herceg végül megkérte Melinda kezét, aki először nemet mondott, mert tudta, hogy ha feleségül megy a herceghez, le kell mondania karrierjéről. Végül hosszas habozás után ment feleségül V. Esterházy Pál herceghez Melinda, és ezzel végleg elhagyta a színpadot. Nem volt páratlan Európában a 20. században, hogy a főnemesi családok sarjai tisztán szerelemből ranguktól függetlenül házasodjanak, azonban az Esterházy család esetében ez egyedi esetnek számított a több évszázados történelmét tekintve.

A kommunisták fokozatos térnyerése egyre inkább fenyegető volt a nemesi sarjak, így az Esterházyak számára is. 1948-ban addig merészkedett az államvezetés, hogy letartóztatták Esterházy Pált, majd 15 év fegyházra és teljes vagyonelkobzásra ítélték, bár persze a vagyona már akkor is a nullához konvergált. Csak 1956-ban sikerült kiszabadulnia a börtönből, majd hamarosan feleségével együtt Zürichben telepedett le.

Az Esterházy-örökség

Végrendeletében Esterházy Pál feleségét jelölte meg az ausztriai vagyon és kulturális javak egyedüli örököseként. A hercegné 1994-ben az Esterházy kulturális örökséget vagyonkezelés céljából magánalapítványokba helyezte el, 2000-ben pedig kezdeményezte az alapítványi rendszer modernizálását.

Véglegesen 2002 őszén, 83 évesen mondott le hivatalos funkcióiról és vonult vissza a nagy nyilvánosság elől, de az utolsó pillanatig nagy érdeklődést tanúsított Burgenland tartomány kulturális és társadalmi eseményei iránt, melyeket nagylelkűen támogatott is. A hercegné egy visszaemlékezésében így fogalmazott: „Gyönyörű gyermekkor, nagyszerű karrier, boldog házasság. Akarhatok ennél többet?”