1946 márciusában a csehszlovák Ideiglenes Nemzetgyűlés megszavazta az addigi elnöki rendeleteket (Beneš-dekrétumokat), amivel kiteljesedett a felvidéki magyarok kollektív jogfosztása.
Az Osztrák-Magyar Monarchia 1918-ban végleg és jóvátehetetlenül vereséget szenvedett az antant hatalmaktól, és több államra esett szét. Eleinte felmerült a célok között az etnikai határok szerinti felosztás, ám a „Párizs környéki békékként” elhíresült békediktátumok
A nemzetállamokként kikiáltott új országokkal is pusztán az volt a probléma, hogy szembetűnően nem voltak nemzetállamok, hiszen az „államalkotó nemzeten” kívül hatalmas volt a nemzetiségek aránya. A megcsonkítottként függetlenedő Magyarország csaknem egyedüliként mondhatta magát nemzetállamnak Kelet-Közép Európában.
Az 1938. évi első bécsi döntés – amelyet az angolszász hatalmak is elfogadtak – az etnikai viszonyoknak megfelelően mentén húzta meg a Magyar Királyság határait. A második világháborút követően azonban nagyot fordult a kocka, ugyanis Magyarország tárgyalási pozíciója a nullához konvergált, míg Csehszlovákiát a hitleri Németország áldozatának tekintették a szövetségesek.
Csehszlovákia második köztársasági elnöke, Edvard Beneš 1938 októberében, a müncheni döntés után lemondott tisztségéről, amelyet 1945. május 16-án ismét elfoglalt, de hivatalosan csak 1946. június 19-én választották meg ismét. Beneš 1945 májusa és az Ideiglenes Nemzetgyűlés október végi megalakulása között elnöki dekrétumokkal kormányzott. A 143 rendeletet utólag, visszamenőleges hatállyal emelték törvényerőre, s többségük még ma is hatályos.
Beneš kérlelhetetlen terve
A kisebbségi problémát Beneš kitelepítések útján óhajtotta rendezni, azonban abba a problémába ütközött, hogy a potsdami konferencia pusztán a németeket tekintette kollektívan bűnösnek, és ebből fakadóan a németek kitelepítésére lett volna módja. Ennek ellenére Beneš nem igazán zavartatta magát:
Az ott maradó magyarokat a Beneš-dekrétumok által lehetetlen helyzetbe hozták, de felajánlották nekik a „reszlovakizáció” lehetőségét: mindez azt feltételezte volna, hogy az akkor magukat magyarnak valló embereknek egykoron szlovák ősei lettek volna.
Edvard Beneš
Remény a hányattatás közepette
A magyar kormány azzal próbálta javítani a külhoni magyarok helyzetén, hogy rendezett keretek közé próbálta szorítani a kitelepítéseket. A tárgyalásokat követően 1946. február 27-én megkötöttek egy paritáson alapuló egyezményt, amelynek értelmében annyi magyart telepíthetett volna ki a csehszlovák kormány, ahány magyarországi szlovák át akart költözni Csehszlovákiába. A cseh zsarolási kísérleteket követően 1947 és 1949 között folyt a lakosságcsere kisebb-nagyobb megszakításokkal, amelynek
annak ellenére is, hogy csak 60 ezer szlovák jelezte szándékát az áttelepülésre. A lakosságcsere a szlovák-magyar kapcsolatok egyik mélypontja volt, hiszen még a szerződés értelmében is pusztán a szlovákok dönthettek a költözésről, a magyarok kényszerítve voltak otthonaik elhagyására. A csehszlovák kormány által ábrándként üldözött homogén nemzetállam megteremtése végül nem tudott beteljesülni.
Rendeleti kormányzás
Beneš 1945 májusa és az Ideiglenes Nemzetgyűlés október végi megalakulása között elnöki dekrétumokkal kormányzott. a 143 rendeletet 1946 márciusában utólag, visszamenőleges hatállyal emelték törvényerőre, s többségük még ma is hatályos. A dekrétumok nagyobb része az ország újjáépítésével foglalkozott, de
A dekrétumok rendelkeztek többek között a németek, a magyarok, valamint az állam egyéb ellenségei vagyonának kártalanítás nélküli elkobzásáról, mezőgazdasági ingatlanjaik cseh és szlovák földművesekkel való betelepítéséről. A tetőpontot az 1945. augusztus 2-án kelt 33. rendelet jelentette, amely augusztus 10-i hatállyal megfosztotta a magyarokat és a németeket állampolgárságuktól, büntetlenséget csak a lojális, 1938 előtt is csehszlovák állampolgárok kaptak.
A hontalanná vált németeket és magyarokat ezután közmunkára kötelezték, lehetségessé vált vállalkozásaik kártalanítás nélküli kisajátítása, egy újabb alkotmányrendelet pedig lehetővé tette a hatóságok által megbízhatatlannak minősített személyek őrizetbe vételét is.
Kitelepítettek
A dekrétumok többek között lehetővé tették a magyar közalkalmazottak elbocsátását, nyugdíjuk, szociális segélyük, egészségügyi ellátásuk megvonását.
Jött a magyar hallgatók kizárása az egyetemekről, a magyar kulturális és társadalmi egyesületek feloszlatása, a magyar nyelvű könyvek, újságok kiadásának megtiltása. Magyar nemzetiségű személy még polgári pert sem indíthatott.
A Beneš-dekrétumok visszavonását, hatályon kívül helyezését, az elkobzott vagyonok visszaszolgáltatását – mind a szudétanémetek, mind a magyarok esetében – a kommunizmus összeomlása után sem Csehszlovákia, sem az 1993-ban létrejött Cseh Köztársaság és Szlovák Köztársaság nem tűzte napirendre. A szlovák parlament 2007. szeptember 20-án határozatban szögezte le, hogy a dekrétumokból eredő jogi- és tulajdonviszonyok „megkérdőjelezhetetlenek, érinthetetlenek és megváltoztathatatlanok”.
Szebb jövő?
Az elmúlt évtizedek jelentősen javítottak a magyar-szlovák kapcsolatokon, amit jelentős mértékben segített a közös uniós és NATO-tagság is, azonban a rendszerváltozást követő időszakot konfliktusok is tarkították. Már az Antall-kormány idején kibukott az első probléma a két állam között a bős-nagymarosi vízlépcső ügyében, amelyet a magyar fél egyoldalúan felbontott.
Az ellentéteken tovább mélyített, hogy 2007-ben a szlovák parlament megerősítette a Beneš-dekrétumokat, majd 2009-ben korlátozták a magyar nyelv használatát is. Ugyancsak ebben az évben
aki egy Szent István-szobrot akart felavatni Révkomáromban.
A rendszerváltást követő 30 év legsúlyosabb összetűzése 2010-ben történt, amikor a Fico-kormány úgy reagált az Orbán-kormány által hozott törvényre – amely megkönnyítette a külhoni magyarok állampolgárságért való folyamodását –, hogy megtiltotta a kettős állampolgárságot.
Az Orbán-kormány jelentős lépéseket tett az elmúlt években a két ország közötti szakadék megszüntetésére, amelynek egyik fő sarokköve a V4-es kapcsolatok megerősítése volt.
A V4-es országok kétségkívül megkerülhetetlen tényezői lettek az európai politika alakításának, azonban a gazdasági fejlődés és közös érdekek ellenére is sok esetben szorulnak még mindig a perifériára Kelet-Közép-Európa országai a döntések meghozatalakor. A tendencia most látszik fordulni, amelyet 2020 nemzetközi és uniós eseményei is jól példáznak.
A székelyek török nyelvet beszéltek, stratégiai okok és a hun-hagyomány miatt csatlakozhattak a honfoglalókhoz – mondja Aydemir Hakan tudományosan megalapozott, forradalmi tanulmányában.
Az Oroszország elleni harcban a hardver és a szoftver is fontos.
Ami Nyugaton „történelmi siker”, az ebben a régióban őrültség.
A szlovák kormány jóváhagyta a problematikus medvék likvidálásáról szóló törvényjavaslatot.
A sérült férfit végül a családja szállította kórházba.
A tettek nem támasztják alá az eddigi vádakat.
Blinken balul elsült kínai látogatása után nem sokkal Kína bejelentette hogy nemzetközi vizsgálatot akar az ENSZ felügyelete alatt.
Ennek lehet, hogy Zelenszkij nem fog örülni.
