Attól még nem oldódnak meg a problémák, hogy „emberbarát méheket” helyezünk el a buszmegállókban – mondja Michels Antal józsefvárosi plébános. A korábban Kárpátalján is szolgáló atyával hajléktalanhelyzetről, vendéglátásról és vagány nővérekről beszélgettünk.
Kemenes Tamás interjúja a Mandiner hetilapban.
Milyen szavak jutnak elsőre eszébe, ha a nyolcadik kerületre gondol?
Először maga a nyócker kifejezés ugrik be. Aztán a Baross utca – ott áll a templomunk is, előtte a hatalmas Pázmány-szobor. Cigányok, hajléktalanság. Teréz anya nővérei, drogok. Egyetemek… Bonum TV.
Ennyire széttartó lenne ez a hely?
Egyértelműen annak érzékelem, illetve sok szempontból még mindig elmaradottnak. Némelyik utcában omladozó, kis híján lakhatatlan házak állnak, a Corvin-negyed viszont egyértelműen a huszonegyedik századi Magyarország. Élnek nálunk idősek és bulizós egyetemisták, szegények és gazdagok. Jelen vannak az imént említett „terézanyás” nővérek – de néha igencsak súlyos sötétséget is érez errefelé az ember, például amikor valaki nyilvánvaló tudatossággal, hangosan kacagva megzavarja a karácsonyi szentmisét…
A »nyócker« igazi úri környéknek tűnik Kárpátalja egyes részeihez képest”
Gyakran történnek atrocitások a templomban?
Nem túl gyakran, többnyire csak ünnepekhez kötve. Általában a karácsonyi szentmise a legkedveltebb célpont. Az esetek kilencvenkilenc százalékában pszichiátriai gondok állnak a háttérben.
Korábban Kárpátalján szolgált. Igaz a szóbeszéd, miszerint olykor lepusztult udvarokon, önfeledten rohangáló tyúkok között kellett miséznie?
Ez egy leírhatatlanul szegény helyen, Beregújfaluban történt. Félelmetes körülmények uralkodtak ott, például ha leesett az eső, akkor a víz a dombtetőn fekvő öreg temetőn át ömlött a faluba… pontosabban a cigánytáborba. Emiatt természetesen mindig ellenőrizni kellett az ivóvíz minőségét is. Mivel a település temploma összedőlt, valóban házakhoz jártam misézni, és olyankor bizony ott szaladgáltak a tyúkok a „liturgikus térben”. Egyébként valahol hihetetlen bája is volt ennek az egésznek; néha úgy éreztem, mintha egy Kusturica-filmben mozognék. Mindenesetre nagy szeretettel fordultam az ottani cigányok felé, megkedveltem őket. Arról viszont nem tudok beszámolni, hogy igazán egyről a kettőre jutottak volna. Nehéz ügy ez. Az a helyzet, hogy a „nyócker” igazi úri környéknek tűnik Kárpátalja egyes részeihez képest.
Ha már szóba kerültek a tyúkok: úgy tudom, a papi szolgálata megkezdése előtt vendéglátósként dolgozott.
Így van, ráadásul meggyőződésem, hogy a mai napig vendéglátós az „alapszínem”.
Ez hogyan mutatkozik meg a mindennapjaiban?
A járvány kitörése óta természetesen nehezebben érvényesül ez a vonás, de korábban számtalan rendezvényt szerveztem, illetve a rendelkezésemre álló helyiségeket is mindig igyekeztem maximálisan kihasználni, például lagzi is helyet kapott már a plébánián. Aztán a Katolikus Shalom Közösség összehozott az alagsorban egy kávézót, aminek nagyon örültem. Egy rendkívül érdekes határterület jött létre ezzel, egy mezsgye, amelyen át még jobban kiléphet a plébánia a világba, a kerületbe. A terített asztalnak óriási jelentősége van; étkezés közben, asztalnál ülve valahogy soha nem kell különösebben magyarázni a dolgokat. Nem véletlen, hogy Jézus nyilvános működését is – hogy úgy mondjam – asztalok határolják: egyrészt a kánai menyegző, másrészt az utolsó vacsora, amelyen „önmagát kínálja fel számunkra eledelül”.
A hajléktalanok ismét szabadon élhetnek az utcákon, sőt a házak előterében is”
Beszéljünk kicsit a politikáról. Nehéz lenne tagadni, hogy 2009 és 2019 között óriási fejlődésen ment át a kerület.
Valóban sok tér, utca és épület újult meg abban a tíz évben, korábban – akár szó szerint is – életveszélyesnek számító helyek váltak békéssé, sőt kifejezetten széppé; a Teleki tér, illetve a Teleki téri piac konkrétan kicserélődött, ahogy a Kálvária tér is, és sorolhatnánk. Ehhez képest nagy meglepetést okozott, hogy Sára Botond nem tudott nyerni 2019-ben. A vártnál többen szavaztak rá, az ellenzék viszont kiválóan mozgósított, mindenkit képes volt megszólítani, még a helyi kínaiakat is: egy teljesen új kört vont be a szavazásba. Orbán Viktor azt mondta egyszer, hogy eredményekkel nem lehet választást nyerni. Nos, a jelek szerint igaza volt.
Milyennek látja az új polgármester, Pikó András eddigi ténykedését?
Egyelőre úgy látom, hogy a király meztelen, nincsenek konkrét tervek és intézkedések. Attól még nem oldódnak meg a problémák, hogy „emberbarát méheket” helyezünk el a buszmegállókban. Ráadásul úgy tűnik, valójában nem is a polgármester próbál irányítani, hanem inkább a tanácsadói köre. Nincs rendben az sem, hogy a hajléktalanok – a korábbi gyakorlattal ellentétben – ismét szabadon élhetnek az utcákon, sőt a házak előterében is. Ez felhívás keringőre. Meg is jelentek a környéken az új fedélnélküliek, ráadásul hajlamosak agresszívabban viselkedni, mint a korábbiak. Mondom mindezt úgy, hogy egyébként nem tartom összeférhetetlen embernek Pikó Andrást; több alkalommal beszéltünk már, részterületeken akár egyet is tudnánk érteni.
Sára Botonddal ön személyesen is jóban volt? A választás előtt nyíltan kiállt mellette, szórólapon biztatta a kerületieket, hogy szavazzanak rá.
Igen, mindig is kedveltem Botondot, azonnal megtaláltuk a közös hangot, részben talán a hasonló háttér miatt: ő is katolikus hitű, ráadásul bencés diák volt.
Rengeteg bevándorló él a Józsefvárosban – egyes részek olyanok, mintha a szélsőséges multikulti ernyedt tesztfelületei lennének. Csak a Népszínház utcában nyolc-tíz nemzet konyhája képviselteti magát, van itt arab „barber shop”, közel-keleti pipázó és afrikai közért, aztán a Teleki felé eső oldalon, mintegy zárásképpen, a sóhajnyi magyar piac előtt még egy török szupermarketet is találunk. Ez a már-már fullasztó sokféleség eljut valamilyen formában a templomba is?
Én nem tartom negatívumnak a sokféleséget, sőt kifejezetten jó dolognak gondolom, ha kicsit nyitottabbak vagyunk, ha nem zárkózunk teljesen önmagunkba. A tömeges migráció persze más tészta. A kérdésre válaszolva: igen, eljut ez a sokféleség a templomba is. Épp most jelentkezett nálam egy kameruni hölgy, keresztelkedni szeretne, aztán később talán házasodni. Jár hozzánk egy vietnámi család, néha afrikaiak is feltűnnek. Érdekes különben, hogy a cigányok, különösen a cigány nők milyen feltűnően nyitottak a közel-keletiek iránt. Érezhetően jóval könnyebben szóba állnak velük, mint más idegenekkel. Talán épp az arabok lesznek képesek megszólítani a cigányainkat? Ki tudja… Mindenesetre Teréz anya nővérei között is van közel-keleti származású.
Jellemzően milyen területeken működnek a nővérek?
Kórházakba járnak, hajléktalanokkal, szegényekkel foglalkoznak éjjel-nappal.
A legtöbben akkor fordulnak Istenhez, amikor mélyponton vannak”
Elbírnak a hajléktalanokkal?
Hajjaj, nagyon vagányak a nővérek! Persze ha az a kérdés, hogy képesek-e jelentős eredményeket elérni a hajléktalanoknál, az már nehéz téma. Persze van néhány, de kivételesen ritkán. Előfordul, hogy egy-egy hajléktalan végre hazamegy, bocsánatot kér a családjától, talán munkát is szerez, a jellemző azonban mégiscsak az, hogy akkor keresik fel a nővéreket, amikor nagy baj van, és ha a viharfelhők elvonultak, akkor továbbállnak. Kicsit úgy van ez, mint az imádsággal: a legtöbben akkor fordulnak Istenhez, amikor mélyponton vannak; az örömben jóval kevésbé vagy épp egyáltalán nem. Nagyon fontos, hogy amikor csak lehet, vegyük észre és értékeljük a szépet! Kapaszkodjunk bele, mert a szépség, Isten szépsége fogja megmenteni a világot – mint Dosztojevszkij írja. Az igazi szépség mindig túlmutat önmagán, megsejtet velünk valamit az abszolútumból.
Milyen feladatokat lát még maga előtt a „nyóckerben”?
Ötvenéves koromban jöttem ide, akkor azt mondtam, tíz évet vállalok. Nos, hamarosan hatvan leszek, készülök az ezüstmisémre. Másrészt alapvetően problémamegoldós, rendrakós lelkületem van, a gondnoki-karbantartói erényeket igénylő munka kevéssé a sajátom. Márpedig azok a problémák, amelyeket az érkezésemkor tapasztaltam, szép lassan megoldódnak. Természetesen ezekben az ügyekben egyedül Isten fog dönteni. Mindenesetre szívesen mennék újból misszióba.
Michels Antal
Budapesten született 1964-ben. A Trefort utcai gimnáziumba járt, majd vendéglátóipari főiskolát végzett, és szakácsként dolgozott, mielőtt egyházi pályára lépett. Esztergomban szentelték 1996-ban, majd 1999-ig Budapesten, Erzsébetvárosban volt káplán. 2008-ig az Esztergom-belvárosi Szent Péter és Pál-plébánián plébános, ez idő alatt az esztergomi Vaszary Kolos Kórház lelkésze és börtönlelkész is volt. 2008–2009-ben a Budapest-kelenvölgyi Szentháromság-plébánián plébániai kormányzó, majd lelkipásztori szolgálatot töltött Kárpátalján, a munkácsi egyházmegyében. 2014-től plébános a Budapest-józsefvárosi Szent József-plébánián, 2021-től a Pesti-déli Espereskerületben esperes.
Nyitókép: Ficsor Márton
Erős újévi politikai rajt a Mestertervben: Kereki Gergő műsorában Mráz Ágoston Sámuel és G. Fodor Gábor elemzi Magyar Péter újévi beszédét, Bajnai Gordon színre lépését, az Orbán–Magyar nemzetközi sajtócsatát, a közelgő választás forgatókönyveit, a világrendszerváltás jeleit és az év eleji gazdasági intézkedések politikai hatását.
Kárpátalja így mintegy 15,4 százalékos lemaradásban van az országos bérszinthez képest.
Vannak dolgok, amiket nemcsak racionálisan kell értenünk, vagy elsősorban nem racionálisan kell értenünk, hanem átéreznünk kell és részt venni benne. Vízkereszt is ehhez segít hozzá. Szilvay Gergely írása.
Az év végére egyértelművé vált: a nyugati ábrándok ellenére Ukrajna képtelen győzni a fronton.
Oroszország vezetője a magyar kisebbséggel érvelt.
Pedig a miniszterelnök csak viszonozta a humorista „szívességét”.
Új, megtisztelő nevet kap az 534. számú önálló mérnök-utász zászlóalj.
Vasárnap országszerte viharos széllel, hófúvással és kemény fagyokkal kell számolni.
Az Európai Unió egyetlen fővárosában sem olcsóbbak a rezsidíjak, mint Budapesten. A rezsicsökkentésnek köszönhetően Magyarország mind az áram, mind a gáz területén élen végzett tavaly decemberben.
