Megvannak az új számok, így változott a császármetszések aránya

Százból 41 szülés végződött császármetszéssel tavaly Magyarországon – derül ki a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) kérésünkre elküldött számaiból. Ez valamelyest kevesebb, mint 2019-ben, amikor 42,02 százalék volt ez az arány. Az arány Bács-Kiskun megyében volt a legmagasabb, ahol csaknem minden második terhesség végződött hasi műtéttel (48,66 százalék), míg a legkevesebb Hajdú-Bihar megyében volt (32,52 százalék). A NEAK adatai alapján egyébként 2016 és 2019 között

összesen mintegy három százalékkal.

„Megvan a pontos ajánlás arra vonatkozóan, hogy – akár akut okból, akár megelőző jelleggel – mikor szükséges császármetszést végezni egy szülés során” – mondja lapunknak Sára Levente, a Semmelweis Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika egyetemi adjunktusa, szülész-nőgyógyász. Szerinte azért nincs évről-évre lényegi változás a császármetszések számában, mert a vonatkozó szakmai szabályok és ajánlások változatlanok. „Nem gondolom, hogy robbanásszerű változás érhető el ezen a területen, ha időnként csak beszélünk róla. Inkább arra számítanék, hogy évről-évre lassú csökkenéssel 20-30 százalék közé lehetne levinni” – hangsúlyozza.

Példaként említi a Debreceni Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikát, ahol körülbelül egy éve igyekeznek visszaszorítani a császármetszések arányát. Ennek érdekében világos „házirendet” alakítottak ki, amivel aztán tendenciózus csökkenést értek el. Ez komoly eredmény, különösen annak fényében, hogy egyetemi klinikáról van szó, ahol köztudottan a legrosszabb állapotú várandósokat gondozzák, s ahol a progresszív ellátás miatt magasabb a koraszülések aránya is. Ezek a tényezők mind-mind emelik a császármetszések arányát. Sára Levente hozzáteszi, hogy a Semmelweis Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika is szigorított, jobban odafigyelnek ugyanis arra, hogy minden egyes császármetszés nagyon megalapozott döntésen nyugodjon. Ettől pedig azt várják, hogy a közeljövőben sikerül valamelyest csökkenést elérni, már amennyire ez egy egyetemi klinikán lehetséges.

Mikor indokolt a császár?

Megalapozott a császármetszés akkor, ha a magzat vagy az anya veszélyben van a szülés közben. Például, amennyiben a természetes szülés során fennáll a lehetősége annak, hogy a gyermeknél oxigénhiányos állapot alakuljon ki, vagy nincs más mód a szülés befejezésére. A programozott császár pedig akkor

„Ma már nem nagyon vezetünk le például faros fekvésű hüvelyi szülést, mert azt látjuk a statisztikából, hogy nagyobb kockázatnak vannak úgy kitéve az újszülöttek” – emeli ki Sára Levente. Megalapozott a császár akkor is, ha a méhlepény nem megfelelően látja el a magzatot, vagy ha nagyon kis súlyú a baba, vagy az anya súlyos cukor- vagy szív-esetleg ortopédiai betegségben szenved. Hasi műtéttel lezárni a terhességet a protokoll szerint akkor is indokolt lehet, ha úgynevezett terhességi toxémia (súlyos életet veszélyeztető szövődmény a várandósságban magasvérnyomással, vizenyővel, fehérjevizeléssel) alakul ki. 

Nincs egységes protokoll, ahány kórház és orvos, annyiféleképpen állnak a kérdéshez, sokszor az orvosok tudásán és lelkiismeretén, vagy az osztályvezető főorvos hozzáállásán múlik minden – ez a kritika éri gyakran a szülész-nőgyász szakmát itthon a különböző, természetes szülést támogató mozgalmak részéről. Ennek kapcsán Sára Levente azt mondja, igenis van egységes protokoll, ami rögzíti a javaslatokat, sőt minisztériumi állásfoglalás is rendelkezésre áll. A kihívást inkább abban látja, hogy nincs az a szabály, amit két különböző ember ne tudna ellentétesen értelmezni, vagy legalább ne tudnának a részletkérdéseken vitatkozni.

hiszen a szülészek között is van, akinek kicsit defenzívebb és van, akinek progresszívebb a hozzáállása” – szögezi le Sára Levente. Hozzáteszi, nem szabad elfelejteni, hogy a szülésnél két ember életéről van szó, mindenki a kismamát és a magzatát félti. Az óvatosabb szülészek sokszor azért döntenek a császár mellett egy-egy problémával szembesülve, mert úgy érzik, abból kisebb baj származhat. Míg vannak, akik bátrabb hozzáállással inkább engedik a hüvelyi szülést. „Ez pedig akkor is így lesz, ha még szorosabbra húzzuk a szabályokat, mert mindig lesznek olyan szakorvosok, akik kicsit óvatosabban állnak a kérdéshez, és hamarabb döntenek a császármetszés mellett” – mutat rá. Hozzáteszi, hogy

A helyzetet tovább árnyalja, hogy hiába áll rendelkezésre rengeteg technikai eszköz a magzat állapotának észlelésére, ezek összessége sem ad elég megbízható képet ahhoz, hogy a szülész-nőgyógyászok százszázalékos pontossággal meg tudják mondani, hogy minden rendben van-e a méhen belül.

A félelmek és az internet

Sára Levente szerint azt is látni kell, vannak kismamák, akik mindent megtesznek azért, hogy természetes úton szülhessenek, de legalább ilyen arányban vannak azok a várandósok is, akik szeretnék ezt elkerülni, és inkább a programozott császárt választják. Előbb-utóbb pedig ők is megtalálják a számításukat, ha kell, ezért még intézményt, vagy orvost is váltanak.

Ráadásul nem szabad elfelejteni azt sem, hogy bár Magyarországon az anyák nem dönthetnek arról, hogy milyen szülést választanak, egyetlen nőgyógyász sem megy szembe az anyai hozzáállással. Ha egy anya inkább preferálja a császárt, az esetek többségében ezt az orvosa is elfogadja, félve attól, hogyha ellene megy a kérésnek, és valami komplikáció lép fel, őt veszik elő miatta. Emellett az internetes fórumok is óriási hatással vannak a kismamákra: ha valaki természetes szülés párti fórumot olvas, hajlamos abba az irányba menni, míg ha más jellegűt, akkor inkább a félelmei fognak erősödni.

A császármetszések arányának növekedését okozhatja az is, hogy

„Ma reggel végig mentem a terhesosztályon, és 38-40 éves, először szülő nőkkel találkoztam. Ez húsz évvel ezelőtt elképzelhetetlen lett volna” – emeli ki. Márpedig az idősebb várandósra jobban oda kell figyelni, mert bizony náluk gyakrabban végződik császármetszéssel a terhesség. Emellett egyre romlik a társadalom egészségi állapota, nagyon sok az elhízott, a fiatal szív-, vagy cukorbeteg, esetleg magas vérnyomásban szenvedő kismama is. Ez a tény is nagyban meghatározza, hogy milyen szövődményekre számíthatunk a szülés során. Az ő esetükben nagyobb a koraszülések vagy a szövődményes terhességek aránya is, ami szintén növeli a császármetszések számát.

A járvány és a szülések

Az anya számára legtöbbször jobb a természetes szülés, mint a császár. Utóbbi mégiscsak hasi műtét, ami fertőzésveszéllyel, nagyobb trombóziskockázattal járhat. A beavatkozást követően utóvérzések jelentkezhetnek vagy később állandó hasi fájdalommal járó összenövések képződhetnek.

A covid-járvány szülésekre gyakorolt hatása kapcsán Sára Levente elmondja, hogy a Semmelweis Klinikán csökkent valamelyest a szülések száma a tavalyihoz képest. Ennek okát egyelőre nem tudja, jelenleg is kutatják. A koronavírushelyzet szerinte érdemben nem változtatott a császármetszések arányán.

de ez a világon mindenütt így van, főleg, ha lázzal és gyengeséggel is küzd az édesanya, egyszerűbb lezárni a terhességet császárral.

A környező országok is vegyes képet mutatnak

A szülések aránya nagyon komolyan ellenőrzött minőségbiztosítási érték, amit a nyugat-európai országok közül sokban figyelnek is, és elvárják, hogy amennyire lehet, a szülészetek bizonyos százalék alá csökkentsék a császármetszések arányát. Ahol ez nem elvárás, ott folyamatosan emelkedik a császármetszések aránya. Mindenesetre óriásik a különbségek ugyanazon a városon belül is: van olyan kórház, hol százszázalékos a császárok aránya, míg van olyan, ahol 20 százalék alatti ez az érték.

Nyitókép: AFP