Kétszáz milliárdot hagytunk a jelenlegi városvezetésre

„Milyen terhet örökölt a baloldali városvezetéstől 2010-ben?

Összesen 251 milliárdos adósságállományt, ebben 73 milliárd forint volt működési hiteltartozás, ami több mint hiba volt. Fürjes Balázs 375 milliárdos fővárosi adósságot szokott említeni, amit a kormány fizetett ki. Ez igaz, de pontosításra szorul, mert ebből »csak« 251 milliárd volt a fővárosi önkormányzaté, a többi a kerületeké volt. De a lényeg az, hogy majdnem két és félszeres adósságállományt örököltünk, mint amennyit örökül hagytunk, és mi csak fejlesztési hitelt hagytunk hátra, sőt ennek a felét le se hívtuk. Mindezek figyelembevételével célszerű értelmezni azokat a megnyilvánulásokat, amik arról szólnak, hogy a főváros jelenlegi vezetésének most mivel kell szembenéznie.

Nyilván pontosan emlékszik rá, hogy 1990 óta miként finanszírozták a központi költségvetésből az önkormányzatokat, hogy miként csökkent reálértéken számítva ez a központi forrás. A kerületi polgármesterek folyamatosan panaszkodtak, Demszky is sokszor szóvá tette, hogy például a személyi jövedelemadó önkormányzatoknál maradó aránya miként csökkent évről évre, miközben az önkormányzatokra terhelt feladatok inkább nőttek. Egy-egy ciklusváltásnál mindig amiatt panaszkodnak a polgármesterek, hogy micsoda adósságot örököltek az elődöktől, ahelyett hogy arra hívnák fel a figyelmet, hogy az önkormányzatok finanszírozása reformra szorul, hogy több központi forrásra volna szükségük.

Ez valóban így van, ahogy mondja. Ezt én is el szoktam mondani, ha módom van rá, hogy ez Demszky idejében is örök panasztéma volt. Ő valóban mindig harcban állt a saját politikai hátterével, tehát ugyanúgy a Horn-kormánnyal is, mint később a Medgyessy-, a Gyurcsány-, majd a Bajnai-kormánnyal. Mindig kevesellte azt a pénzt, amit a fővárosnak visszajuttattak. Nem igaz, hogy ezt a Fidesz csinálja, ez mindig így volt. Emlékszem, hogy az első ciklus vége felé, 1990 és 1994 között volt olyan év, amikor az oktatási költségeknek az állam csak a 37 százalékát fedezte. Tehát nem igaz, hogy a Fidesz szélsőséges módon megváltoztatta a korábbiakat, ez alapvetően mindig így volt. Úgy gondolom, hogy nem feltétlenül a forrásmegosztást kellene módosítani, hanem a fővárosi közigazgatási rendszere igényelne egy felülvizsgálatot, de ennek a részleteibe nem szeretnék belemenni.

2010 előttről számos problémás ügyet megörökölt, köztük olyanokat is, amelyek miatt büntetőeljárások is indultak, mint például a BKV-ügyek, vagy a 4-es metró beruházásánál történtek, amit az OLAF jelentése alapján hatósági vizsgálat is követett. Hagyó Miklóson kívül más vezető politikust nem marasztaltak el ezekben az ügyekben.

Arról tudok beszélni, hogy mi mit hagytunk ott, ahhoz képest, amit nekünk kellett átvenni. Be kellett fejeznünk a félkész 4-es metrót, azon mi még négy évet dolgoztunk. Csak az Alstomtól 35 milliárd forintot szereztünk vissza a fővárosnak. Azokat a szerződéseket én nem akarom minősíteni. A 4-es metró – a főváros számára kedvezőtlen – szerződéseit tíz lépcsőben tudtuk helyrepofozni. Itt hagyták a 3-as metrót is, amihez 2015 -ig hozzá se tudtunk nyúlni a BKV óriási adósságállománya miatt, mert az fedezet nélküli kötelezettségvállalás lett volna. Lehet most mindenfélét mondani a 3-as metróra, de aki utazik vele, tapasztalhatja, hogy biztonságban utazik, a hiányzó klímaberendezés kivételével azt lehet mondani, hogy ezek jó megjelenésű, biztonságosan közlekedő járművek.

Kevesen tudják, hogy a 2-es metró szerelvényeit is nekünk kellett beszereznünk, egyetlenegy darab volt itt belőle 2010-ben, és annak se volt típusengedélye. Vissza kellett vásárolnunk a vízműveket, amit a baloldali városvezetés rossz szerződéssel eladott, jogi értelemben ezt sem minősítem, de tartalmát tekintve biztos, hogy kedvezőtlen volt. Halljuk a panaszt, hogy mennyire el vannak maradva a vízcsőfelújítások. Ennek az az oka, hogy annak idején eladták a vízművek részvénycsomagját menedzsmentjogokkal és osztalékfizetési elsőbbséggel, és mint később kiderült, teljesen elhanyagolták a vállalt felújítási karbantartási kötelezettségüket, amit nekünk kellett újra beindítanunk. Meg kellett építenünk 400 kilométer csatornát is, fel kellett újítani hét lerobbant állapotú fürdőt, a turizmus, az idegenforgalom érdekében. Meg kellett építeni a budai fonódó villamos első szakaszát.

Nem akarom tovább sorolni, nem véletlenül kaptuk az elismeréseket Londonból, Brüsszelből egyaránt.

Azt, hogy most mi a helyzet a város forrásai tekintetében – több mint egy év távlatából –, nem akarom véleményezni. De azt pontosan tudom, mit hagytunk ott: tartalékként 160 milliárd forint értékpapírt és 40 milliárd forint készpénzt. Ez 200 milliárd forint. Hiába mondják azt, hogy ezt ők ki tudják tölteni projektetekkel, mert előkészített projekteket csak mi hagytunk ott, új előkészített projekt nincs. És az EIB-hitelkeretből, amit mi hagytunk ott, a felét nem hívtuk le. Az általunk hátrahagyott – az örököltnél két és félszer kisebb – adósságállományról azt kell tudni, hogy ez fejlesztési hitel, és ezeket nem most kell visszafizetni, a legkorábbi futamideje 2030-ban jár le, de nagyobbik rész 2044-ben, illetve 2049-ben. Majdnem harminc év múlva. Tehát nem az van ám, amit itt az emberek nagy része hisz, hogy 110 milliárdot most mindjárt vissza kell fizetni, hanem ezt 29 évre elosztva kell törleszteni.”