Kultúrtörténeti pillanatnak nevezte Káel Csaba a Nemzeti Filmintézet új internetes filmtárának, a Filmionak az elindítását múlt heti sajtótájékoztatóján. Az új magyar streaming felületen keresztül mostantól elérhetők a közelmúlt nagy magyar mozisikerei a Valami Amerikától A Viszkisen át az Oscar-díjas Saul fiáig, de a korábbi klasszikusok várva várt darabjai is, mint a Hyppolit, a lakáj, A tizedes meg a többiek, A tanú, a Körhinta, a Régi idők focija, a Megáll az idő, vagy akár a Szamárköhögés. „Nagyon fontos, hogy a fiatalok minél több magyar filmet érjenek el, hiszen így tudhatják meg, hogy kik is valójában. A film teszi ugyanis a legjobban átélhetővé az identitásunkat” – mondja lapunknak a magyar mozgóképipar fejlesztéséért felelős kormánybiztos. Káel Csabát az „új magyar Netflixről” kérdeztük.
Nyitókép: Megáll az idő (1982)
Mostanában többnyire az SZFE-s történések miatt keresték önt, pedig mint a magyar mozgóképipar fejlesztéséért felelős kormánybiztos egészen másra kapott megbízás. Most itt a Nemzeti Filmintézet által életre hívott Filmio filmtár: szükség volt már erre?
Égető szükség volt már rá, hiszen, ha megnézzük a világ mozgóképiparainak és ágazatainak változását, láthatjuk, milyen óriási igény van a streamingszolgáltatásokra. A letölthető tartalmak iránti érdeklődés elképesztően megnövekedett, az online tartalomfogyasztás megkerülhetetlen lett a filmforgalmazásban, így az efféle platformok fejlesztése a világon mindenütt nagyon előrehaladott. Az igény a járványhelyzet miatt pedig még tovább nőtt, hiszen a mozik zárva vannak.
Tehát megszületett a „magyar Netflix”?
Van egy másik indok is a háttérben: sajnos a hazai gyártású filmek számára kevés mozi áll rendelkezésre. Egyrészt a nagy multiplexek, a plázamozik elsősorban a hollywoodi típusú filmcsomagok számára lettek kitalálva, ezek a filmek nagy nemzetközi hírveréssel, sztárokkal és elképesztő marketinggel együtt érkeznek a mozikba. Ezeket a legegyszerűbb befogadni, a nagy promóciós háttér miatt nem kell plusz energiát belerakni. A magyar filmek sajnos nincsenek ilyen szerencsés helyzetben, egyetlen magyar alkotás sem tudja felvonultatni ezt a marketing arzenált. A Nemzeti Filmintézet az elmúlt fél évben kidolgozott egy új rendszert, amelyben a magyar filmek promócióját sokkal eredményesebben lehet támogatni. Ha a Nemzeti Filmintézet letette egy film gyártása mellett a voksát, onnantól kezdve egészen a befejezésig folyamatos marketinggel szeretnénk végig kísérni az alkotásokat.
Káel Csaba
Annak ellenére, hogy elképesztően gazdag 120 évet tudhatunk magunk mögött, a mostani fiatalok mégis szinte csak hollywoodi filmeket fogyasztanak. Miért nem nyitottak a magyar alkotásokra?
Keveset hallanak róluk. Egy hollywoodi film jó pár hétig megy a mozikban, a magyar filmek nagy része elég hamar lekerül a műsorról. Mivel nincsenek úgy beharangozva, mint az amerikai vetélytársaik, jóval kevesebben mennek el rájuk. Sokan szembesülnek azzal, hogy szerettek volna megnézni egy magyar filmet, de nem tudták, mert már levették a műsorról. Ebből a szempontból is nagyon lényeges a Filmio. A magyar nemzeti mozgóképkincset fogja össze és teszi elérhetővé egy korszerű platformon. Olyan alkotók találhatók meg rajta, mint Kertész Mihály világhírű rendezőnk, vagy azok a színészlegendák, akik végig kísérték az életünket. Minden nemzedék úgy viszonyul a maga színészeihez, mint saját ismerőseihez.
Hogy miként éltek a szüleink, nagyszüleink, mi történt velük. A film teszi mindezt legjobban átélhetővé. Ebből a szempontból különösen fontos, hogy a fiatalok minél több magyar filmet érjenek el, hiszen így tudhatják meg, hogy kik is valójában. Mivel ez a filmtár hétről hétre gyarapodni fog, így összeköti majd a múltat és a jelent, és a jövőbe mutat. Ez a hatalmas mozgókép-kincs végre közkinccsé válik.
Olyan filmek is lesznek fent, amelyet sosem játszottak a mozik?
Igen, számos fontos dokumentumfilm, izgalmas rövidfilm és televízióra készült alkotások is elérhetők lesznek. Nem is beszélve a XXI. század „nagyregényeiről”, a virágkorukat élő sorozatokról. Ez utóbbiak kifejezetten a streamingszolgáltatással találják meg az utat a nézőkhöz;
Fábri Zoltán: Körhinta (1955)
A közép-európai régióban egyedülálló kezdeményezés ez, és most a V4-ek felé is kiterjesztenék az ötletet. Hogyan fog ez működni?
Első körben a filmarchívumokat szeretnénk összekapcsolni. Közép-Európa legnagyobb filmarchívuma a magyar. Először a régebbi filmek kapcsán indítjuk az együttműködést, erről már tárgyalunk. Utána szeretnénk jó pár koprodukciót készíteni, amelybe nem csak a V4-ek, hanem a közép-európai országok is beszállnának. Végül pedig szeretnénk új filmek kapcsán is tárgyalni velük. Számunkra az is kiemelten fontos, hogy egy-egy régebbi Menzel- vagy Wajda-klasszikust is – amit itthon nagyon szeretnek az emberek – elérhetővé tegyünk. Ezek is hozzátartoznak a mi közös közép-európai történelmünkhöz, a Filmio ezt a hiányt is pótolhatja.
Ez pedig szintén az identitásunk része, hiszen nem csak a történelmünk vagy a kulturális hátterünk, de a jövőnk is összekapcsolódik. Ez a térség a közös otthonunk.
Pár napja startolt el a filmtár. Hogy sikerült az indulás? Milyenek voltak az első visszajelzések?
Nagyon sikeres volt. Fantasztikus visszajelzéseket kapunk mindenhonnan. Természetesen az ilyen rendszerek indulásakor mindig megjelenik a technika ördöge, de folyamatosan dolgozik a csapat a háttérben. A Filmiót folyamatosan fejlesztjük, a minap jött ki például az iOS alkalmazás.
Már évek óta restaurálják, újítják fel a kópiákat. A rövid kis beharangozó videójukban gyerekkori mese-és filmélmények részletei villantak fel egy-egy kép erejéig gyönyörű kiadásban. Hogyan kell elképzelni egy ilyen felújítási folyamatot?
Nagyon lényeges, amit kérdez, mert a Filmio a legjobb minőségben kívánja a nézőkhöz eljuttatni a tartalmakat. Pontosan azért, mert korábban kalózfelvételeken, VHS-en vagy DVD-n keresztül elég rossz minőségben voltak elérhetők. Fontos, hogy azokat a régebbi tartalmainkat rakjuk föl, amit a Filmintézetben működő Filmarchív a Filmlaborral közösen felújított. Egy ilyen felújítási munka komoly dolog, mert a film sérülékeny hordozó. Sok karc és kosz rakódik rá.
Kiszedik a karcokat és a szennyeződéseket, visszaállítják a színhelyességét, felújítják a hangot, majd az egész egy digitális formátumba áll össze, és így kerül föl. Nagyon klassz élmény ezeket a régi filmeket ma is élvezhető minőségben látni.
Rengeteg lehetőség rejlik ebben a platformban.
Kevés szó esik arról, pedig hiánypótló az is: a Filmióval egy korszerű oktatási eszközt is létrehozunk. Hiszen ez a tanárok számára is lehetőséget biztosít, egy-egy választott filmet most már könnyen meg tudnak mutatni a diákoknak. Közben készülnek az oktatási segédanyagok is.
Ez az első olyan tár, ahol így egyben megtalálhatók a magyar filmek. Ha jól tudom, egyéb érdekességek is felkerülnek a filmeken kívül.
Már az is csodálatos, hogy a filmek eredeti moziplakátjaik fogadnak a nyitóoldalon. Gyakran nem is nagyon emlékszünk a filmek moziplakátjaira, pedig ez is egy bámulatos gyűjtemény!
Emellett, ha az ember kiválaszt egy filmet, extra tartalmakat is láthat – standfotókat, werkfotókat, werkfilm-részleteket, rendezői kommenteket –, hasonlóan egy DVD kínálatához. Folyamatosan zajlik a tartalmi és a technikai fejlesztés.
A filmintézet tárgyal a Színház- és Filmművészeti Egyetem teljes archívumának átvételéről is. Ezek színházi előadások is lesznek, vagy csupán filmek?
Előadások nem, csak vizsgafilmek. Jó pár neves alkotónk ott kezdett az egyetemen, jó lenne az ő korai munkáikat is elérhetővé tenni, erre most végre van lehetőségünk. Lesznek köztük rövidfilmek és dokumentumfilmek is. Nagyon izgalmas tartalmakkal várjuk a közönséget!
Fotók: Földházi Árpád, Nemzeti Filmintézet, Filmio
Pataki Andrást, az Előadó-művészetek Kollégiumának elnökét többek között arról kérdeztük, hogy az NKA vissza nem térítendő támogatásai miként segítik a magyar kultúrát és a színházi világot.
A jobboldali nyilvánosságban régóta érezni az igényt arra, hogy az állam végre a törvény erejével sújtson le az uszítókra, a tudatos hazudozókra, a magyargyalázókra.
Hogy sikerül-e neki megtalálnia, azt nem árulhatjuk el. Azt viszont igen, hogy Deák Kristóf egész estés kamaradrámája, az Egykutya alaposan feltörli velünk a padlót.
Öreg gyerekek és fiatal öregek társadalmában élünk, ahol az senki nem találja a helyét. Keith Haywarddal beszélgettünk arról miként infantilizálta a társadalmat a nyugati kultúra.
Egy újabb vámot említett az amerikai elnök.
A rendszerváltás óta nem ültek be ennyien hazánkban készült filmre.
El kellene beszélgetni vele.
Új blokkot hoz létre Közép-Európában.
