Nagy idők állnak előttünk, de bátorságra van szükség

„Nagy kérdés, fel tudja-e venni a harcot egy jobboldali kormány az életet és a politika területét egyre inkább eluraló globális liberalizmussal szemben – vetette fel egy minapi írásában. Fel tudja?

Szerintem fel, most bebizonyosodik, hogy a korábban »neves szociológusok« által sokat kárhoztatott »félperifériás fejlődés« az előnyünkre válhat, mert szellemi-morális értelemben sokkal erősebb az itt élő népek immunrendszere, mint a szétérzékenyített és elpuhult nyugaté.

Konkrétabban: az Európai Parlament már nekilátott az úgynevezett jogállamisági mechanizmus további erőltetésének, Varga Judit forró őszről beszél. Miért nem fogadjuk el az inkriminált ötletet, mi a baj a legújabb brüsszeli tervekkel?

Sok minden. Legfőképpen az, hogy éppen azok, akik mindig a formalitásokra hivatkoznak, most olyasmit javasolnak, ami ellentétes az uniós szerződések szövegével. Azokban ugyanis nem szerepel olyasmi, hogy politikai kategóriákat – mint a jogállamiság – össze lehetne kötni a gazdasági alapon járó uniós források folyósításával. Sokan félreértelmezik az unió lényegét. Az EU nem egy önmagában vett cél vagy érték. Az uniós tagság Magyarország számára egy eszköz: eszköz ahhoz, hogy Magyarország érdekét szolgálja. Hogy ismét naggyá tegyük Magyarországot és azon keresztül a Kárpát-medencét. Nekünk ezek a pénzek történelmi, morális és nem utolsósorban gazdasági alapon járnak. Szerintem egyes brüsszeli erők viszont egy nagyon veszélyes játékot játszanak és az EU felbontásán fáradoznak: ha ugyanis egyes országokat elkezdenek politikai alapon büntetni, a nekik járó forrásokat megvonni, akkor felmerülhet a kérdés, szolgálja-e még utóbbiak érdekét az uniós tagság? Ez pedig dominóhatást indíthat el a közösségen belül.

Michael Roth Berlinben aktivizálta magát, a magyarországi antiszemitizmus és a médiahelyzet miatt (is) aggódik. Számít a véleménye?

Sajnos Németországban olyan fokon egynemű, egysodratú véleményeket közvetít a média Magyarországról is, hogy nem csodálom, ha Roth úr bedőlt ezeknek. Persze ő már régóta ellenszenvvel viseltetik a konzervatív-polgári magyar politikával szemben, de hát mit tegyen szegény, ha egyszer szociáldemokrata. Bár ha már szociáldemokrata és ilyen fontos neki az antiszemitizmus elleni küzdelem, akkor igazán megkérdezhetné testvérpártjai, az MSZP vagy a DK képviselőit, hogy mégis miért fognak össze egy olyan párttal Magyarországon, melynek EP-képviselője pár éve még listázni akarta a zsidó származású országgyűlési képviselőket, vagy amellyel közösen indított mostani képviselőjelöltjük még egy éve is judapestezett meg tetűcsúszdásozott? Őszintén szólva hátborzongató, hogy a baloldalon azt vallják, hogy az ő antiszemitájuk valójában jó antiszemita.”