Mutass még egy olyan országot, ahol az értelmiség egy része külföldre jár rinyálni!

„Itthon meg azt látom, hogy a Nagy Víz túloldaláról Kifehéredett Gandalf, meg Ripley hadnagy integet az Alienből, miszerint szabadságot az SZFE-nek. Mi van?! Szerintem ezek ott azt sem tudják, Afrika melyik csücskében van Magyarország, közepén a Visztulával. És itt szelfizgetnek tenyérbemászott eszefevel? Na ne… A mi szemétdombunkon angolul kukorékol a kakas?! Egyáltalán, honnan, így ismeretlenül is, ez a távoli szolidarizmus?

Megmondom. A szokásos 5000 csirkefogótól. Mátyás óta. Azóta, mióta Mátyás fiát, Corvin Jánost elzavarták a korábban Mátyás által rangra emelt uraságok, és helyette a megüresedett trónt odaajándékozták Magyarország, illetve Mátyás örök ellenségének, a cseh Ulászlónak. A lényeget illetően a helyzet mit sem változott. Ma is külföldről vár megoldást, nekik tetsző, a hazát viszont lejárató ítéletet az itt élő értelmiség azon része, amely mentes minden nemzeti büszkeségtől, tartása nincs, nemzetközi kapcsolatai viszont bőséggel.

És itt azonnal kérek egy kalapácsot, mert szeretném piszokul leszögezni: egyáltalán nem arról van szó, hogy az eszefes balhéban kinek van igaza. Persze, azért nem ennyire komplex a dolog. Lefogadom, ha hibátlan angolsággal, penge szillabuszokkal, levelekkel bombáznék egy tucatnyi hollywoodi impresszáriót, miszerint Pusztaszabolcs-külsőn rendszeresen lóürülékkel dobálják a színházi díszletmunkásokat – előbb-utóbb lenne valamiféle nemzetközi visszhang, tenyérbecsinált tiltakozás. Tán még Tom Cruise is szakítana időt rá, még az is megeshet, hogy egyenesen levegő-föld rakétákkal érkezne Budapest fölé a Top Gun 3. forgatását otthagyva. Én azonban nem tennék ilyet. Soha. Lesülne a bőr a képemről.”