Elképesztő: józan résztvevőkre költene milliókat a hetente csőddel riogató budapesti városvezetés
A terv totálisan ellentmond a Magyarországon hatályos törvényeknek.
„Szeretnénk visszaadni az elkészített étel értékét.” Egy csapat fiatal applikáció segítségével küzd az ételpazarlás ellen: oldalukon keresztül kedvezményesen lehet hozzájutni olyan jó minőségű ételekhez, amelyeket az éttermek aznap nem tudtak eladni. Wettstein Alberttel és Zsoldos Botonddal, a Munch.hu alapítóival ételmentésről, társadalmi felelősségvállalásról és a startupok világáról is beszélgettünk.
A Munch.hu név alatt fogtatok bele egy kezdeményezésbe. Mit jelent ez a szó?
Albert: A munch egy angol szó, magyarul annyit jelent, hogy majszolni, falatozni. Amikor először találkoztam ezzel a szóval, még nem tudtam, hogy van egy ilyen jelentése is. Egy lány ismerősömet becézték Muncsnak, nekem pedig megtetszett a szó játékossága, hogy rövid, megjegyezhető és kis humoros hangzása is van. Így amikor elkezdtünk dolgozni a projekten, akkor valahogy megragadt ez a név.
Botond: Az általunk megalkotott Munch-szó valójában egy ételcsomagot jelent. Ezekbe kerülnek az azok az egyébként friss és jó minőségű ételek, amelyeket az éttermek aznap nem tudtak eladni. Vendégeink a Munch-ot a honlapunkon keresztül tudják lefoglalni, és kedvezményes áron megvásárolni.
Miért érdemes szerintetek Munch-ot venni?
Botond:
Ha Munch-ot veszel, akkor olyan ételből fogsz jóllakni, amely alapesetben nagy valószínűséggel a kukában végezte volna. A visszajelzések alapján az is imponál a vásárlóinknak, hogy ezekhez a csomagokhoz olcsón juthatnak hozzá.
Albert: Ehhez hozzá jön a meglepetés öröme is. A munchozás hasonlít ahhoz az érzéshez, amikor karácsonyfa alatt bontogatjuk a csomagot. Vajon mi lesz benne? Ez egy kis izgalmat kölcsönöz az egésznek, hogy sosem tudjuk pontosan, mit találunk a csomagunkban. Kezdetben tartottunk kicsit ettől a koncepciótól, később aztán rájöttünk, hogy ennek van egy edukációs hatása is. Azt kell elfogyasztani, ami az adott napon éppen megmaradt, hiszen képtelenség előre megmondani, hogy mi lesz az adott napi Munch. A vásárlóink nagyon nyitottnak mutatkoztak erre, de hosszú utat kell még bejárnunk ahhoz, hogy az egész társadalom jobban elfogadja az ételmentés kultúráját.
Botond: Munchozni azért is jó, mert rengeteg különböző helyet és ízvilágot fedezhetünk fel, a kürtőskalácstól kezdve egészen az ázsiai fúziós konyháig. Kiemelném, hogy itt még mindig nagyon jó minőségű és friss ételekről van szó. A Munch
Ételmentőknek is hívjátok magatokat, központi szerepet játszik nálatok a környezetvédelemnek a pazarlás elleni aspektusa. Környezetvédőnek és zöldnek lenni Greta Thunberg óta elég trendi dolog. Mi ez inkább számotokra, marketing vagy küldetés?
Albert: Számunkra az ételmentés jelenti az egész projekt misszióját. Hosszú távon
Fogyasztói társadalmunk egyik legnagyobb dilemmája, hogy hozzászoktunk a folyamatos túlkínálathoz, ahhoz, hogy sokkal több étel kerül a polcokra, mint amennyit meg tudunk venni, és sokkal többet veszünk, mint amit el tudunk fogyasztani. Ennek jól mérhető gazdasági vonatkozása is van. Ma Magyarországon az összes megtermelt élelmiszer 30 százalékát dobjuk ki. A célunk, hogy felhívjuk a figyelmet erre a problémára. Szeretnénk érzékenyebbé tenni a magyar társadalmat a kérdésre, hogy az emberek tudatosabban fogyasszanak. Ezt az üzenetet azzal tudjuk hatékonyan átadni, ha egy jól érzékelhető anyagi motivációt is mellé tudunk tenni. Ha valaki csak azért döntene a Munch mellett, hogy kedvezményesen ebédelhessen, de számára a környezetvédelmi aspektus nem feltétlenül fontos, a Munch-csal az ő fejébe is becsempésszük ezt a gondolatot. Talán a következő vásárlás alkalmával már ő is jobban odafigyel arra, hogy annyit vegyen, amennyit el is tud fogyasztani.
Honnan jön számotokra ez a küldetéstudat?
Albert: Bi-Pi (Robert Baden-Powell – a szerk.), a cserkészet alapítója mondta azt, hogy az a felelősségünk, hogy „egy kicsit jobb helyként hagyjuk itt a világot, mint ahogyan megkaptuk”. Idén van a Laudato si éve, Ferenc pápa által öt évvel ezelőtt kiadott enciklikának szintén ez a fókusza: a Földet nem örökbe, hanem kölcsönbe kaptuk az unokáinktól. Ezért minden embernek világnézettől függetlenül felelőssége van abban, hogy megőrizze a ránk bízott javakat. Mi ezt a mentalitást próbáljuk a Munch építése során is szem előtt tartani.
ezzel megbecsülve azoknak a munkáját is, akik ezt előállították.
Botond: Van egy nagyon fontos társadalmi vonatkozása is a Munch.hu-nak. Rengeteg olyan ember van, aki nem tudja megfizetni a jó minőségű ételt, ezzel párhuzamosan rengeteg ételt dobunk ki. Mi ezt a dilemmát szeretnénk feloldani azzal, hogy összekötjük az igényt a kínálattal. A mi platformokon keresztül olyan emberek is hozzá tudnak jutni ezekhez a jó minőségű ételekhez, akik egyébként nem engedhetnék meg maguknak.
Bevallom, az interjú előtt én is kipróbáltam a Munch-ot. Az én tapasztalatom a következő volt: megettem a megmaradt ételt, ételt mentettem, ha úgy tetszik, ugyanakkor az ételt eldobható műanyag csomagolásban kaptam, tehát fölöslegesen termeltem szemetet.
Botond: Folyamatosan dolgozunk környezetbarát alternatívák bevezetésén. Ilyen a papírból készült elviteles doboz, vagy a környezetbarát műanyagok. Több céget is megkerestünk ezzel kapcsolatban,
a jelenlegi egyszer használatos dobozokhoz képest.
Albert: Mi minden esetben úgy keressük meg a partnereinket, hogy megkérdezzük, van-e lehetőség saját ételhordót vinni. Amennyiben ők ebbe belemennek, akkor ezt minden esetben fel is tüntetjük a honlapon. Számunkra ez prioritás.
Kik használják leginkább a Munch-ot?
Albert: Az üzenetünk egyszerű és könnyen érthető, a szolgáltatásunk pedig sokak számára elérhető, így nagyon széles azoknak a köre, akik a Munch.hu-t használják. Kiemelném közülük az egyetemistákat. Azt látjuk, hogy a saját korosztályunk számára egyre fontosabb a környezettudatosság, és hagyományosan a pénztárcánk is véges. Emellett
A mindennapos főzés egy nagyobb családra jelentős anyagi és időbeni terheket is ró. A Munch.hu-val ezeket úgy tudják kiváltani, hogy a környezetért is tesznek.
Botond: Fontos célcsoportunk még az irodai dolgozók köre. Náluk a meglepetésfaktor fontos szerepet játszhat. Együtt rendelik meg a Munch-ot, együtt mennek el érte, és nézik, hogy mi van a csomagban – ez egy tök jó közös élménnyé válhat számukra.
Aktívan jelen vagytok a közösségi médiában is.
Botond: Számunkra talán az a legnagyobb élmény, hogy azt látjuk: nem csak négyen vagyunk ebben a küzdelemben. Amikor elkezdtünk ezért az ügyért dolgozni, folyamatosan jöttek megkeresések, az ételmentő közösség fokozatosan egy mozgalommá nőtte ki magát. Közel négyezer aktív tagja van a Facebook-közösségünknek. Ebben a közösségben az emberek megosztják egymással Munch-kalandjaikat – a felfedezés örömét, hogy aznap éppen mire akadtak a csomagban. Itt mindenki érti azt, hogy akkor tudunk az ételpazarláson változtatni, ha megtesszük ezt a kis lépést a saját életünkben, és tudatosabban fogyasztunk. Rengeteg önkéntes is csatlakozott a munkánkhoz. Ők annyira hisznek ebben az ügyben, hogy ingyen és bérmentve szentelik rá az idejüket
A fogyasztói társadalmak korát éljük. A hirdetésekből, az Instagramról, de még egyes popszámokból is az ömlik felénk, hogy akkor vagy menő, ha minél drágább, márkásabb dolgokat vásárolsz, minél nagyobb mennyiségben. Hogyan lesz ilyen környezetben trendi ételmaradékot fogyasztani?
Albert: A Munch.hu egy lázadás.
Azt látjuk, hogy meglepő módon nagy a nyitottság a generációkban arra, hogy változtassunk az általad felvázolt status quón. Egyre menőbb tudatosnak lenni. Egyre vonzóbb hosszútávon átgondolt életmódot folytatni. Korosztályunk jellemző problémája ugyanakkor a célvesztettség, gyökértelenség. Úgy gondoljuk, hogy ez is egy olyan ügy tud lenni, ami formálhatja az identitást. Hogy nem csak magamról szól az életem, hanem van felelősségem abban, hogy hogyan fogyasztok, és hogyan élek. Ezzel példát mutathatok másoknak is.
Hogy néz ki a folyamat? Mit kell tennem, ha szeretnék egyet munchozni?
Botond: Ez egy nagyon egyszerű folyamat. Meglátogatod a honlapot és rányomsz arra a menüpontra, hogy „Munchok”, kiválasztod közülük a számodra szimpatikus éttermet és megvásárolod a csomagot. A fizetés online történik, bankkártya segítségével. A honlapon van egy olyan funkció, amellyel távolság szerint tudod szűrni a helyeket. Tehát ha nincs sok időd, akkor az egy kilométeren belüli helyeket is megkeresheted.
Albert: Pár nappal ezelőtt jött ki egyébként a Munch mobil-applikációja. Ebben Botinak vannak elévülhetetlen érdemei.
Botond: És álmatlan éjszakái. Androidon és iPhone-on is elérhető és használható a Munch-app. Az alkalmazás segítségével az egész rendelés akár harminc másodperc alatt is lezavarható.
A Munch-csal gyakorlatilag egy startup vállalkozásba fogtatok bele. Milyen ma itthon startuppernek lenni?Albert: Szerintem a Munch nem egy klasszikus értelemben vett startup. Azt mondanám, hogy amit mi csinálunk, az egy társadalmi célú vállalkozás, mert ugyanolyan fontos a mögötte álló értéktartalom és a projekt társadalmi hatása, mint az üzleti érték. Valószínűleg nem ebből fogunk meggazdagodni, de azt gondoljuk, hogy
A Munch azért működőképes, mert üzletileg is egy fenntartható történet. Nem szeretnénk egy sima startupként tekinteni magunkra, aminek hatalmas füstje van, de közben a mögötte lévő tartalom kevés. Mi egy organikus, valódi értékteremtő munkában gondolkozunk.
Botond: Egyébként Budapesten azt látjuk, hogy az egész startup-ökoszisztéma nagyon szépen kezd alakulni az elmúlt években. Sok startupper hozzánk hasonlóan gondolkozik, nekik is fontos a társadalmi felelősségvállalás. Kezd kialakulni egy olyan környezet, ahol tudjuk egymást segíteni, tudunk egymás tapasztalataiból tanulni.
Albert: Szerintem Budapest az egyik legjobb hely, ahol lehet és érdemes az embernek egy ilyen projektekbe belevágnia a fejszéjét. Csapatunk egyik tagja, Bence Angliát hagyta ott azért, hogy itthon, a Munch égisze alatt tevékenykedjen. Én Amerikába mentem volna egyetemre. Boti is hasonló cipőben jár. Számunkra ez kezd mindennél fontosabbá válni. Érezzük, hogy tényleg van értelme a munkánknak.
A Munch.hu csapata: Zwecker Bence, Wettstein Albert, Zsoldos Botond, Perepelica Kirill
Fotók: Ficsor Márton