A felvidéki magyarság jogfosztásával foglalkozik a szlovák sajtó

A felvidéki magyar és német lakosság 20. században ért jogfosztásainak feltárásával kezdett el foglalkozni az Aktuality nevű szlovák médium. A szabad fordításban Szülőföldön számkivetettként (Vyhnancami v rodnej zemi) c. cikksorozatban az Aktuality nagy terjedelemben, érdemen foglalkozik a kitelepítésekkel, illetve az általános jogfosztásokkal. Mint Pomichal bemutatja, a fiatal szlovák történészgeneráció egyre reálisabban látja a csehszlovák időkben történt kemény jogfosztásokat. A cikkelemző szerint az Aktuality próbálkozása megsüvegelendő, ugyanakkor hozzáteszi, az eredeti cikk szerzője, Ivana Hečková nem tudott túllépni saját árnyékán. „Nincs abban semmi meglepő, hogy a szlovákok és a csehek egészen másképp értékelik a huszadik századot, mint mi, magyarok. Azért sem lehet rájuk haragudni, ha ünneplik Trianont, sőt, azt is érteni vélem, miként tudnak az első Csehszlovák Köztársaságból mintademokráciát kreálni kortárs történészeik” – jelenti ki Pomichal. Az eredeti cikk szerzője úgy fogalmaz „mindkét nemzet hosszú évszázadok óta élt Szlovákia területén”, melyből Pomichal szerint megállapítható, hogy míg „korrekt” Hečková számos meglátása, kutatása egészét a megszokott szlovák panelekre alapozza.

Hečková szinte rögtön a cikke elején úgy fogalmaz „míg az egyik (értsd a németek – a szerk. megj.) bányavárosokat épített és jelentős gyárakat üzemeltetett, a másik (ezek lennénk mi, magyarok – szerk. megj.) hosszú évszázadokon át éltek Szlovákia déli részén, zárt közösségekben”, mely Pomichael szerint érthetetlen. Hečková ezek mellett máshol azt is írja a magyarok és a németek tudatosan és kegyetlenül akarták megtisztítani a mai Szlovákia területét a „nem szláv nemzetiségektől”. Az eredeti cikk részletesen foglalkozik a Beneš-dekrétumok történetével is, kiemelve azok jogfosztó jellegét, ugyanakkor megkérdezi kutatásában Tomáš Černákot, a Nyitrai Egyetem történészét, aki azt állítja a németség kitelepítése nem lehetett meglepő, hiszen egész Európában így jártak el akkor, így hát „tudhatták mi vár rájuk”.

A szlovák lapban megjelent cikk első részében a németek sorsával foglalkozik. „Érdekes adalék, s talán kevesek számára ismert tény, hogy a nagyjából 140-150 ezres németség jelentős része még a háború előtt elhagyta az akkori Tiso-féle Szlovákiát. A német vezetés tulajdonképpen hazamentette őket a közelgő Vörös Hadsereg elől, bár rengetegen voltak” – írja Hečková. A szlovák szerző becsületesen bemutatja Pomichal szerint, hogy körülbelül 120 ezer németh volt kénytelen elhagyni a mai Szlovákia területét, ugyanakkor arról már nem számol be hányan tértek haza a világháborút követően. Az eredeti cikk beszámol a háborút követő internálásokról is, ugyanakkor mindössze „körülbelül harmincezer” kitelepített németről számol be, mellyel szemben a valóság mást mutat. Mint Pomichal bemutatja, összesen 2,4-2,5 millió németet telepítettek ki Csehszlovákiából, melynek körülbelül a fele az amerikaiak által megszállt nyugati területekre került, ugyanakkor minden harmadik ember a szovjet zónában, avagy Kelet-Németországban találta magát. Az NSZK kormánya által készített 1958-as hivatalos jelentése szerint körülbelül 270 ezer ember halt meg az internálást kísérő atrocitásoknak köszönhetően. Ezzel szemben a hivatalos cseh és szlovák adatok 15 és 30 ezer közé teszik az áldozatok számát.

Az eredeti cikk ezt követően a magyarokkal foglalkozik. Hečková beszámol róla, hogy miután a magyarországi békekonferencia megtiltotta a magyarok egyoldalú kitelepítését, az akkori kormányok lakosságcserébe kezdtek. Pomichal szerint innentől válik igen érdekessé az írás. A magyar cikkelemző szerint szlovák kollégája becsületes módon számol be arról mennyi magyar került kitelepítésre, ugyanis egy ezzel foglalkozó magyar szakember, Vadkerty Katalin adataira hivatkozik, ráadásul beszámol arról is, hogyan telepítettek szlovákokat erőszakos módon szinte kizárólag magyarok által lakott településekre is. „Bár a szerző elismeri, a magyarországi szlovákság egy része hallani sem akart az áttelepülésről, a legfontosabbat már sajnos elfelejti leírni (vagy tudatosan elhallgatja): a magyarországi szlovákok önként jelentkezhettek a »hazatérésre«, viszont a felvidéki magyaroknak nem volt választása. Ha áttelepítésre jelölték ki őket, menniük kellett! Ezen distinkció hiánya talán az írás legnagyobb hibája” – jelenti ki Pomichal. 

Az eredeti cikk talán legnagyobb hibája ugyanakkor ezt követően jön Pomichal szerint. A szlovák szerző ezt követően részletesen elemezni kezdi a „reszlovakizáció”, avagy az elszlovákosítás erőszakosságát, mindvégig elhallgatva azt, hogy voltaképp a sovinista csehszlovák ideológiáról van szó, mely szerint a felvidéki magyarok mindössze elmagyarosodott szlovákok. „Vadkerty Katalin a korszak interpretációja alapján az alábbiak szerint definiálja (a reszlovakizációt): ismételt elszlovákosítása az eredetileg szláv embereknek, akik a nevelés vagy más faktor miatt korábban magyar nemzetiségűnek jelentkeztek. Meg lennénk lepve, ha az egyszeri szlovák olvasónak ebből leesne, hogy a fenti definíció valójában a csehszlovák sovinizmus terméke, semmi köze a valósághoz. Tények helyett a szerző, akarattal vagy anélkül csak ráerősít arra a marhaságra, hogy mi, felvidéki magyarok valójában csak elmagyarosított szlovákok vagyunk. Egy újabb lényeges és igen sajnálatos hiba. Kár érte!” – jelenti ki. Az eredeti szerző ráadásul ezt követően azt állítja a háború, a kitelepítések és a „reszlovakizációt” követően „jobb idők” vártak a magyarokra, melyet Pomichal vitat.

Mint a ma7.sk szerzője kiemeli, az eredeti cikk legvégén ismét dícséretet érdemel Hečková, hiszen bemutat egy olyan témát, melyet hosszú idők óta nem tárgyal se a cseh, se a szlovák média, méghozzá a Déli-akciót. A Déli-akció keretei közt a Csehországból hazatért, otthontalanná vált magyarokat osztályalapon kezdték „kizsuppolni” megmaradt ingatlanjaikból. Mint Pomichal beszámol róla a tervet végül a prágai kormányzat a magyar fél nyomására lefújták, ám volt ahol ez már késő volt, például Somorján, ahol már megkezdték a kitelepítéseket.

A ma7.sk sorozata várhatóan több részes lesz. Mint beszámolnak róla a következő cikkelemző írás az eredeti cikksorozat következő darabjával fog foglalkozni, mely – mint fogalmaznak – azzal fog foglalkozni, hogy egy „olyan demokratikus országban, mint Csehszlovákia miként alakulhattak ki a kisebbségekkel szembeni radikális álláspontok”.

Fotó: Gáspár Péter alkotását a Meghurcoltak emlékművét 1999-ben állították fel a régi Megyeháza előtti téren. Az emlékmű a magyar közigazgatás alatt végrehajtott holokauszt, az 1945-1948 közötti csehszlovák adminisztráció alatt folyt kitelepítés és a kommunisták 1948-as hatalomátvétele áldozataira emlékeztet. (MTI/ Bizományosi: Nagy Zoltán)