A Facebook szabályozásánál a nemzeti érdekeket kell érvényesíteni – Péterfalvi Attila lapunknak

Nemrég újra az országos hírekben szerepelt a Facebook-törvény néven emlegetett közösségimédia-platformokat szabályozni kívánó javaslata. Történt azóta előlépés az ügyben a magyar kormány részéről? 

Nincsen előrelépés, és nem is a konkrét jogalkotás szándékával jeleztem a média irányába ezt az adatvédelmi kérdést. A vonatkozó eset szerint a törölt Facebook-profilok visszaállításához igazolványmásolatokat kértek, ami szembe megy az Európai Unió adatvédelmi rendeletével (GDPR) és az Adatvédelmi Hatóság gyakorlatával. A profiltörléseket illetően a személyes meglátásom az, hogy idővel szükség lehet egy, a közösségi média platformokat szabályozó normára, ezt jeleztem is az illetékesek felé.

Ennek az éremnek van egy adatvédelmi oldala is, hiszen sokan nem tudták meg, hogy a profiljukat miért törölte a Facebook, amennyiben pedig ezt az oldalt vizsgáljuk, a GDPR szerint nem járhat el magyar hatóság. A Facebook európai központja Dublin, ebben az esetben pedig az ír adatvédelmi hatóság kompetenciája az ügy. 

Ön szerint a profilok felfüggesztéséről és törléséről végső soron magyar hatóságoknak kellene dönteniük. Milyen szintű infrastruktúra szükséges egy tízmilliós ország durván ötmillió Facebook-felhasználójának ellenőrzéséhez? 

Nyilván ez a kérdés nehézsége. Már önmagában a szabályozás is. Részletekkel még nem tudok szolgálni, hiszen csupán annyit emeltem ki, hogy a profilok törlése sérti a véleménynyilvánítás szabadságát, hiszen valakinek a véleménye azért nem tud érvényesülni, mert azt egy nem is európai szereplő, a Facebook valamilyen szempontok szerint törölte. A fő kérdés az, hogy ez beavatkozás-e egy ország alkotmányos gyakorlatába.

Ön annak értékeli? 

Véleményem szerint beavatkozás, hiszen Magyarországon a rendszerváltás óta a véleménynyilvánítás szabadsága és a sajtószabadság nagyon széleskörű, úgymond liberális. Hosszú időnek kellett például eltelnie, hogy a gyűlöletbeszéd szankcionálásra kerüljön hazánkban. Az, hogy egy tagországban egy vélemény sérti-e a nyilvánosságot vagy más jogát, azt az adott országban kell eldönteni. A felvetésem szerint, a jövőben a fenti problémát illetően valamilyen mechanizmust vagy intézményt ki kell dolgozni. Az szerintem nonszensz, hogy egy országban a legnagyobb, szinte monopolhelyzetben lévő közösségi oldalon a véleménynyilvánítás szabadsága nem a nemzeti szempontoknak megfelelően érvényesül.

Milyen hatalmat tart a kezében a közösségi média napjainkban? 

A fent említett véleménykorlátozás akár egy választási eredményt is befolyásolhat. Az EP-választások előtt például Věra Jourová, a Juncker-bizottság alelnöke elmondta, hogy az adatvédelmi hatóságoknak különösen fontos szerepe van az adatbiztonsági kérdésekben, hiszen

legyen szó egy kutatásról vagy marketingcélról. A felhasználó profilja alapján meghatározható a pártpreferencia. Az is érdekes kérdés, hogy a közösségi médiában terjedő fake news hogyan határozza meg a közbeszédet, befolyásolja a közvéleményt. Választásokat lehet ezekkel az eszközökkel manipulálni, elég csak a 2016-os USA elnökválasztásra gondolni, ahol megfogalmazódott az a gyanú, hogy illetéktelen beavatkozások voltak.

Tehát elmondhatjuk, hogy az ún. Facebook-törvény a magyar közbeszéd tárgyát képezi, de még nem konkrét jogalkotási ügy. 

Igen, én egy felvetést tettem. Érdemes lenne egy GDPR-ral összeegyeztetni a hazai joganyagot, ennek kapcsán pedig felmerülhet egy efféle szabályozás. A véleménynyilvánítás szabadságának gyakorlatát nemzeti kézbe kellene helyezni. 

Az NKE napokban közölt kutatása szerint legalább félmillió magyart tiltottak már le Facebookon. Ön szerint cenzúra, a véleménynyilvánítás szabadságának megsértése vagy közösségi felhasználói élményvédelem és moderáció áll a tömeges tiltások mögött?  

Ez hatalmas szám, és azt bizonyítja, hogy ezt a kérdést komolyan kell venni és megoldást kell találni. Ötszázezer ember véleménye nem érvényesül. Természetesen egyenként meg kell vizsgálni az eseteket, hiszen vannak bűncselekményi kategóriák, amiket tiltani kell. De ami ezen kívül áll, ott a nemzeti sajátosságoknak érvényesülni kell. A kérdés az, hogy globális szereplőt lehet-e kötelezni ezen sajátosságok betartására – a dolog nem egyszerű! 

Meddig terjedhet ezen a területen a nemzeti és az uniós kompetencia? 

Az Adatvédelmi Hatóság kompetenciájába tartozik a személyes adatok védelme, a közérdekből nyilvános személyes adatokkal kapcsolatos kérdések, valamint a információszabadság, azaz a közérdekű adatok nyilvánossága. Az EU adatvédelmi rendelete szerint a tagállamoknak kell összeegyeztetni a jogalkotással az adatvédelem és a véleménynyilvánítás szabadságához fűződő alapjog szabályozását és gyakorlatát. Az adatvédelem közös európai jogszabály alá tartozik, amíg a véleménynyilvánítás szabadságát illetően nincs európai szabályozás.

Tehát EU adatvédelmi kérdésekben szabályozhat, a véleménynyilvánítás szabadsága és információszabadság terén viszont a tagállami kormányoknak van hatáskörük. Csak hipotetikusan: ön szerint szükséges lenne az adatvédelmi kérdéseket is tagállami szintre degradálni? Továbbmenve, esetleg a tagállamoknak kellene uniós szintre delegálni a vélemény- és információs szabadságot? 

Nem szabad delegálni tagállami szintről, mert azt gondolom, hogy a vélemény és információs szabadság egy nagyon fontos szuverenitási kérdés. Az adatvédelem esetében volt egy irányelv, amit a nemzeti jogba kellett ültetni. A globalizáció és digitalizáció miatt egy semleges szabályozására volt szükség, ami nem enged nagyobb eltéréseket a tagállamok között. Természetesen itt is van lehetőség egyedi megoldásokra, de kizárólag különleges esetekben. Az információszabadság szempontjából ez nem kivitelezhető, főleg, hogy

– van ennek egy nemzeti öröksége és egy kialakult gyakorlata. Uniós szinten a gyakorlatok pedig eltérnek, ezen a területen nincs egység. Az információszabadság és véleménynyilvánítás területén például a magyar törvény sokkal szélesebbre nyitja a kaput, mint a vonatkozó uniós szabályozások, ezeket pedig a jogállamisági vizsgálat során prezentáltuk is a Bizottság előtt. 

Az Európai Bíróság nemrég hozott ítéletében, megsemmisítette az ún. „Adatvédelmi Pajzs” (Privacy Shield) néven ismert eszközt, és szigorú feltételeket szabott ahhoz, hogy személyes adatokat továbbítsunk az Amerikai Egyesült Államokba. A Bíróság indoklásában az állt, hogy az USA állambiztonsági szerveinek hozzáférése a személyes adatokhoz nem felel meg az európai normáknak, ebből kifolyólag a Bizottság nem állapíthatta volna meg az „Adatvédelmi Pajzsot” hatályba léptető határozatában, hogy a személyes adataink az amerikai cégeknél megfelelő védelemben részesülnek. Ha az USA nem kezeli az európai normáknak megfelelően az adatokat, nehéz ennek ellenkezőjét elhinni az ázsiai óriásszereplőkről. Ön szerint Magyarország nem vállalt azzal adatvédelmi kockázatot, hogy az 5G technológiát a Huawei építi ki hazánkban? 

Önmagában véve a hálózatkiépítésnek nincsen ilyen jellegű kockázata. Kockázat akkor van, ha ez együtt jár az adatok kezelésével. Egy 5G technológia esetében nemcsak személyes adatokról beszélünk, amikor pedig a hálózat feláll,

A GDPR által előírt adatvédelmi követelményeknek meg kell felelni, a bizalmasságnak, sérthetetlenségnek és integritásnak érvényesülnie kell, ebben az esetben is. 

Az EU ezzel szemben óvatos a kínai 5G technológiával, egyes országok visszaléptek a kínai fejlesztésektől – vagy el sem kezdték őket. Diplomáciai szempontból sem utolsó, ugyanis az Egyesült Államok külügyminisztere egyesek szerint a kínai kapcsolatok és a Huawei háború miatt hagyta ki Magyarország meglátogatását a Közép-Európai útján. A többi tagállam ok nélkül tart a távol-keleti vállalatoktól?   

A kiépítés nem jelent veszélyt, az üzemeltetés során azonban fennállnak kockázatok. A kínai rendszerek mellett azt is érdemes megjegyezni, hogy az Egyesült Államok például a német kancellárt hallgathatta le. Az információért jelenleg van egy nagy küzdelem, ez pedig nemcsak a távol-keleti országokat érinti. Az Egyesült Államok és EU közötti „Adatvédelmi Pajzs” esetében pedig többévnyi tárgyalás és egyeztetés után sem sikerült garanciát találni a személyes adatok védelmére. 

2021 elején lejár a Hatóság élén az elnöki megbízatása. Kíván a következő 9 évre hosszabbítani? 

Ezzel kapcsolatban mindennemű kérdést passzolok, mert senkit sem szeretnék befolyásolni. 

Péterfalvi Attila (Budapest, 1957) magyar jogász, 2001 és 2007 között a Magyar Köztársaság adatvédelmi biztosa, 2012-től a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) elnöke, címzetes egyetemi tanár.