Hogyan lett a Tíz kicsi négerből Mert többen nincsenek?

A téma ezúttal egy cím története, Agatha Christie és klasszikus regénye, a Tíz kicsi néger, amely idén nyáron immár új címmel lát napvilágot, erről M. Nagy Miklós írt a Nyugati tér blognak.

Kedves Christie-rajongók és Christie-t épp csak ismerők, kedves könnyen horgadó honfitársaim, engedelmükkel épp csak dióhéjban elmesélem ezt a szövevényes történetet, aztán ki-ki maga eldöntheti ízléséből, erkölcsi érzékéből vagy netán politikai meggyőződéseiből kiindulva, szerinte helyes vagy helytelen döntéseket hoztak a szereplők: maga Agatha Christie, az amerikai kiadója (majd a többi kiadója szerte a világon), az írónő unokája, illetve – e történet legvégén – mi, a Helikon Kiadó.

1939-ben jelent meg Angliában a Ten Little Niggers, amely aztán Christie legnépszerűbb regénye lett, sőt minden idők egyik legtöbb példányban eladott könyve. A történet, mint szinte mindenki tudja, arról szól, hogy tíz brit embert fondorlatos módon, egy meglehetősen ellenszenvesnek tűnő zsidó ügyvéd közbenjárásával valaki összegyűjt egy lakatlan szigeten, ahol csak egyetlen vendégház található, s aztán az illető – miközben találgathatjuk, hogy a tíz ember közül melyik lehet az – elképesztő ügyességgel sorban megöli őket, végrehajtva az ítéletet különböző súlyos vagy épp csak a titokzatos gyilkos által súlyosnak vélt bűnökért, amelyeket azok az életük során (valamikor régen) elkövettek. Christie nyilván a baljós hangulat fokozása érdekében veti be a „négertémát”: ez a sziget neve, mert a rajta lévő szikla néger fejre emlékeztet, és mindenkinek a szobájában ott lóg a falon az Amerikában egykoron jól ismert – meglehetősen rasszista – versike az ügyetlen néger kisfiúkról, akik sorban meghalnak.

1940-ben a könyv az Egyesült Államokban is megjelent And Then There Were None címmel, mert az amerikai kiadó már akkor (jóllehet még a polgárjogi megmozdulások előtt járunk) elképzelhetetlennek tartotta, hogy egy általa kiadott könyv címében a nigger szó szerepeljen. Christie beleegyezett a változtatásba, igaz, nem is nagyon tehetett mást: komoly kiadót biztosan nem talált volna Amerikában, amelyik vállalja a „niggerezést”. Ugyanakkor élete végéig (az önéletrajzában is) ő maga az eredeti címén emlegette a könyvet, és elutasította, hogy akár a cím, akár a regényben szereplő vers miatt rasszistának lehetne bélyegezni. Angliában egészen a nyolcvanas évekig az eredeti címen jelent meg a könyv (gyakran a versikében szereplő néger fiúcskákat igencsak visszataszítóan ábrázoló borítókkal), majd az ottani kiadó is átvette az „amerikai” címet – nagyjából ekkor (részben az angol futballba beáramló fekete bőrű focisták hatására, az ő védelmükben) vált a rasszizmusellenesség ott is olyan erős mozgalommá, hogy a nigger szó egy könyv címében már fülsértően hatott, legalábbis a társadalom jelentős része számára. Az elmúlt években-évtizedekben a nyugati világ nagy részében a könyv az „amerikai” cím fordításával jelent meg, miközben a legtöbb olyan országban, ahol a néger szó nem vált ki különösebb érzelmeket az emberekből, maradt az eredeti cím és az eredeti szöveg.

(Nyugati tér blog)

(Fotó: MTI, Nándorfi Máté; L. J. Wargrave szerepét Benedek Miklós, T. Rogers szerepét Varga Zoltán, J. G. Mackenzie szerepét pedig Verebély Iván alakítja Agatha Christie: ...és már senki sem! azaz Tíz kicsi néger című krimijében, amelyet 2004. december 17-én mutattak be a Vidám Színpadon, Simon Balázs rendezésében.)