A Szent Korona az egyik legfőbb nemzeti jelkép, szakrális korona. 1001-1945 közt a legfőbb közjogi méltóság volt (a törvényeket a Szent Korona nevében szentesítették, az államigazgatási határozatokat s bírósági ítéleteket a Szent Korona nevében hozták, hivatalos esküket a Szent Koronára tették), megtestesítette s mai napig megtestesíti a magyar nemzet egységét.
A Szent Korona 2 részből áll. Az alsó, bizánci (ortodox) koronából, s a felső, római (katolikus) koronából. Ebből megállapítható, hogy a Szent Korona keresztény szakrális korona.
Alaptörvényünk preambulumában a következő szerepel: „Büszkék vagyunk arra, hogy Szent István királyunk ezer évvel ezelőtt szilárd alapokra helyezte a magyar államot, és hazánkat a keresztény Európa részévé tette. Elismerjük a kereszténység nemzetmegtartó szerepét. Becsüljük országunk különböző vallási hagyományait”
Az Országgyűlés ezzel a kereszténységet quasi államvallássá tette. Azonban tényleges államvallásról nem beszélhetünk, ugyanis a magyar jog szerint vallását mindenki szabadon gyakorolhatja és az állam és egyház szétválasztása is megtörtént. Azonban a keresztény törvénykezés és a keresztény egyházak támogatása a kereszténységet de facto államvallássá teszi.
„Tiszteletben tartjuk történeti alkotmányunk vívmányait és a Szent Koronát, amely megtestesíti Magyarország alkotmányos állami folytonosságát és a nemzet egységét. Valljuk, hogy a történeti alkotmányunkban gyökerező önazonosságunk védelmezése az állam alapvető kötelessége. Nem ismerjük el történeti alkotmányunk idegen megszállások miatt bekövetkezett felfüggesztését.”