Az ellenzék tevékenysége beleillik a 20. századi nemzetárulások sorába – Potápi Árpád János lapunknak

Lassan itt vagyunk június 4-e századik évfordulóján, amit a román állam sietve nemzeti ünneppé avatott. Közelíthető valaha a két ország történelemszemlélete? Úgy tűnik, Trianon végérvényesen polarizálja a két ország történelemfelfogását.

Számos példát láttunk már arra, hogy a történelemben egykoron szemben álló országok ki tudtak békülni egymással, elég a francia-német vagy a francia-angol megbékélésre gondolni, de említhető a dán-svéd történelmi konfliktus elsimulása is. Közép-Európában a sérelmek sokkal elevenebbek, ráadásul a román nép identitásának alapköve a magyarokkal való szembenállás hangsúlyozása. Ne feledjük, 1920-ban az ölükbe hullott a történelmi Erdély, a Bánság egy része és a Partium is. Ingyen kapták ezeket a területeket, ráadásul úgy, hogy a világháborúba a frontviszonyok miatt a központi hatalmakat elárulva léptek be az antant oldalán. Trianon ünnepnappá tétele ugyanakkor színtiszta politikai játszma, ahogy Iohannis magyarellenes kirohanásai.

Ha a román-magyar álláspont nem is közelíthető egyelőre, hazánkban kialakulhat-e politikai konszenzus a határon túli magyarságot illetően? A Momentum például az RMDSZ jelöltje helyett az URS-t támogatta pár hónappal ezelőtt.

Nincs új a nap alatt, Gyurcsányék és a szocialisták mellé felzárkózva a Momentum cselekedete hézagmentesen illeszkedik az olyan huszadik századi nemzetárulások sorába, mint Károlyi megfutamodása, Linder Béla dicstelen tevékenysége vagy a Tanácsköztársaság rémuralma. Szerencsére a Fidesz-KDNP vezette kétharmados parlament továbbra is következetesen kiáll a nemzeti összetartozás eszméje mellett. A kommunisták utódpártjai és a liberálisok erre a mai napig nem hajlandóak. A DK ebből a sorból is kiemelkedik, negatív értelemben. Gyurcsányék a mai napig képesek a végsőkig elmenni a külhoni magyarok elleni kampányban. Az elmúlt napok során láthattuk, hogy még attól sem riadnak vissza, hogy a járvány miatt munkanélkülivé vált embereket a határon túliak ellen uszítsák. Ez színtiszta nemzetárulás. Az meg külön szégyen, hogy az egykor nemzeti Jobbik is immár a nemzetellenes baloldal része.

Szlovákiában a magyar kisebbség jövőjének egyik legkritikusabb kérdése a magyar iskolaválasztás. Mit lehet tenni, hogy a magyar szülők a magyar intézményeket részesítsék előnyben?

Nemcsak Szlovákiában, hanem az összes utódállamban arra kapacitáljuk a magyar szülőket, hogy magyar iskolát válasszanak gyerekeiknek. Közkeletű tévedés, hogy az államnyelven tanulva sikeresebbek lesznek a gyermekek. Mindenki az anyanyelvén képes a legjobban teljesíteni és érvényesülni. Sok esetben kontraproduktív is a kisgyermekek teljesen idegen nyelvi környezetbe helyezése. Ezért is törekszünk arra, hogy a magyar intézményrendszert vonzóvá tegyük a határon túli közösségeknek. Ezt szolgálják a külhoni magyar iskoláknak és felsőfokú oktatási intézményeknek nyújtott fejlesztési támogatások, valamint a 2016 óta zajló Kárpát-medencei óvoda- és bölcsődefejlesztési programunk is. A program keretében 700 intézményt felújítunk és 130 újat is építünk, ami minden magyar gyermeknek, a vegyesházasságokban születetteknek is magyar szocializációs környezetet biztosít. A kutatások alapján innen könnyebben mennek magyar iskolába tovább, amit nagyban segít az oktatási-nevelési támogatásunk is, amelyben azok a külhoni gyerekek részesülnek, akiket magyar óvodába vagy iskolába íratnak.  

Nehéz helyzetben van a kárpátaljai magyarság is, talán itt a legerőteljesebbek a nacionalista felhangok, amit az oktatási törvénytervezet és a nyelvtörvény is mutat. Várható itt elmozdulás, a helyzet oldódása?

Négy-öt éve mélyponton vannak a magyar-ukrán kapcsolatok, és sajnos ezen a Zelenszkij-féle vezetés sem változtatott, noha nagy reményeket fűztünk hozzá. Jelenleg annyit tudunk tenni, hogy

Orbán Viktor miniszterelnök úr egy éve várja, hogy megvalósuljon a legmagasabb szintű kormányközi találkozó, ám erre a mai napig nem került sor. Bízunk abban, hogy ebben a következő időszak eseményei változást hoznak.

Éppen tízéves az egyszerűsített honosítási eljárásról szóló törvény. Milyen jelentősége van ennek az intézkedésnek, közelebb került magyar a magyarhoz?

A kettős állampolgárság bevezetése kormányunk legelső intézkedése volt, és szimbolikus jelentőséggel bír: több mint egymillió honfitársunk kapta vissza az állampolgárságát, és érezheti újra magát a magyar nemzet teljes jogú tagjának. Történelmi adósságunkat törlesztettük 2010. május 26-án, amikor a határon túli magyar pártok vezetőivel, illetve a történelmi egyházak képviselőinek jelenlétében megszavaztuk a törvényt. E jelképes döntéssel kezdődött az a politikai időszak, ami össznemzetben gondolkodik, az összetartozásra épít. Azóta is arra törekszünk, hogy a Kárpát-medencei magyarságot egységes közösségként kezeljük oktatási, kulturális és gazdasági szempontból egyaránt, illetve létrehoztuk az egységes nemzeti médiateret is. A célunk az, hogy a 20. század minden nehézsége után a külhoni magyar lét ne legyen többé hátrány, sokkal inkább előny.  

E lépésekkel indult 2010-ben az új nemzetpolitika, de most hol tartunk, mik az eredmények?

Az első években szimbolikus, ugyanakkor hiánypótló intézkedések sora következett: elfogadtuk a Nemzeti Összetartozás Napjáról szóló törvényt, majd az Alaptörvényt is. Ideje volt meghaladni végre az 1949-es alkotmány gondolatiságát és struktúráját, illetve a magyar államiság legfontosabb jogszabályába beleemelni a határokon túli magyarságot is. 2012 novemberében elfogadtuk a választójogi törvény módosítását és szavazati jogot adtunk a külhoni magyarságnak. Létrejött a nemzetpolitikai intézményrendszer, majd megindultak a programok. 2010-2014 között főleg a külhoni magyar oktatás és kultúra megerősítésére fókuszáltunk, 2015-től pedig elindult a szülőföldön való boldogulást segítő gazdaságfejlesztés is a határon túl: elsőként a Vajdaságban, majd Kárpátalján és fokozatosan a többi régióban is. Mára gyakorlatilag nincs olyan külhoni település, ahol valamilyen fejlesztést ne valósítottunk volna meg, legyen az egy felújított temploma, óvoda, iskola, kulturális intézmény vagy bármi más. A nemzetegyesítés korszakából tehát átléptünk a nemzetépítés korszakába. Trianon 100. évfordulójához közeledve fontos elmondani, hogy nincs még egy olyan nemzet, amely a magyarsághoz hasonló csonkítást túlélt volna.

a nemzeti közösségek túlélték a többszöri elnyomást, és a nemzetpolitikát új alapokra helyeztük. 

Az aktualitásoknál maradva, hogy áll a Székely Nemzeti Tanács kezdeményezése?

Példátlan társadalmi összefogással sikerült a szükséges aláírásokat összegyűjteni, ezért köszönet illeti a Székely Nemzeti Tanács munkáját. Az Európai Bizottság pozitív döntését követően várhatóan lehetőség nyílik az előírt tagországi kritériumot is teljesíteni. Számítunk ebben Horvátország, Ausztria, Németország és Svédország magyar közösségére is, de Észtország orosz nemzeti kisebbsége is segítségünkre lehet.

A múlt héten röppent fel a hír, hogy Magyarországon először idén haladta meg a hazaköltözők száma a kitelepülőkét. Megfordulhat a több éves kedvezőtlen tendencia?

Tapasztalataink alapján azok, akik Nyugat-Európába költöznek ki, általában néhány éves munkavállalással számolnak, és nem fognak végleg külföldre szakadni. Hozzá kell tenni, hogy folyamatosan csökkennek a bérkülönbségek is, bizonyos szektorokban itthon is lassan meg lehet keresni a nyugati átlagot, és akkor még nem említettük azokat a szociális kedvezményeket – ingyenes oktatás, ingyenes tankönyvekkel és étkeztetéssel, orvosi ellátás – amik kint nem járnak alanyi jogon.

***

Fényképek: Földházi Árpád és Nemzetpolitikai Államtitkárság