„Óriási eredménynek tartom, hogy sikerült meggyőzni a biztostársaimat: a magyar demokráciával nincsenek alapvető és rendszerszintű problémák” – fogalmaz a csütörtökön megjelent Mandiner hetilapnak adott interjújában Navracsics Tibor korábbi EU-biztos, aki jelenleg a Nemzeti Közszolgálati Egyetem kutatócsoportjának vezetője, a Veszprém–Balaton 2023 Európa kulturális fővárosa (EKF) program kormánybiztosa.
Hangsúlyozza: az, hogy 2014 és 2019 között Magyarország ellen sem jogállamisági mechanizmus, sem a hetes cikk szerinti eljárás nem indult el az Európai Bizottság kezdeményezésére, rengeteg vitájába került. „Juncker hozzám és a magyar kormányhoz való viszonyát nagymértékben meghatározta, hogy 2014 nyarán Orbán Viktor nemmel szavazott a bizottsági elnöki jelöltségére, és a fideszes képviselők sem támogatták szavazatukkal az Európai Parlamentben. Ez tüske volt benne, végig éreztem” – mondja Navracsics annak kapcsán, hogy milyen viszonyban állt az EB korábbi elnökével.
Az interjúból kiderül, hogy jó barátságban van a miniszterelnökkel, és amíg biztos volt, havonta egy-két órát négyszemközt tárgyaltak stratégiai kérdésekről.
„Határozottan az a véleményem, hogy a Fidesznek az Európai Néppártban van a helye”
– szögezi le, hozzátéve: a koronavírus-törvény kapcsán zajló politikai vitát érvekkel kell megnyerni. Úgy látja, hogy aki figyeli a magyarországi eseményeket, pontosan láthatja, hogy az Országgyűlés ülésezik, a képviselők döntéseket hoznak, a kormány a parlamentnek felelősen jár el. „Nincs semmilyen fejlemény, amely arra utalna, hogy a magyar demokrácia bármilyen szempontból is autoriter irányba fordulna” – mondja Navracsics.
Az interjúban beszél a biztosi tevékenysége mérlegéről is. A legbüszkébb például arra, hogy megduplázódhat az Erasmus költségvetése, ugyanakkor már lezárta az elmúlt öt évet, és nagyon jól érzi magát itthon.
„Úgy látom, a mostani időszakhoz nem illek, nem a magamfajta karaktert keresik, a politikai szereplők, a közírók hangvétele, a köznyelv egyaránt radikális. Én más mentalitásúnak tartom magam, nem vagyok radikális ember. Sokra értékelem a kompromisszumot, amit mások megalkuvásnak tartanak, hajlok az árnyalt megfogalmazásokra, amit mások tétovaságnak vagy dodonaiságnak minősítenek. Nem vagyok híve az öncélú radikalizmusnak. Érdeklődéssel figyelem azokat a közírókat és politikusokat, akik most nagyon harciasak, amikor gyakorlatilag nincs is ellenfél a pályán. Én akkor voltam harcias, 2006 és 2010 között, amikor komoly ellenféllel kellett megküzdeni. Mindazonáltal nem sértődtem meg! Jól érzem magam a bőrömben, és azt sem állítom, hogy a jövőben más bőrben nem érezném jól magam.”